2011.03.31.

Ádám már remekül van, két napja láztalan és virgonc. Ma Miki ébredt szortyogósan. Annyira teli volt az orra, hogy előszedtem az orrszívót. Gyűlölök orrot szívni, gyűlölöm a porszívós orrszívót. A hatékonyságát nem vitatom de olyan borzalmasan kegyetlenül néz ki az egész, mintha a gyerek agyát szívnám. Viszont szükséges mert Mikim szorgalmasan gyakorolja az orrfújást de még nem az igazi a technikája. Aztán ott van az a macera, az áldozatot be kell cserkészni, persze, hogy menekül a helyébe én is azt tenném. Le kell fogni de neki két keze van nekem az egyikbe ott a fegyver. Visít mint akit épp élve nyúznak, ma vártam mikor törik rám a szomszédok vagy a kommandósok (ebben a házban már akármi megtörténhet) az ajtót. Figyelni kell a csőre nehogy a gép benyelje a cuccot és a legszebb az egészben, hogy a porszívó egyszer csak a hadművelet közepén kikapcsol. De annyira, hogy órákig nem lehet bele életet lehelni. Fogalmam sincs mért csinálja a lakás kiporszívózása sokkal tovább tart és akkor dolgozik szorgosan. Lehet ennek a gépnek szíve van.

2011.03.30/2.

Leó elköltözött. Tudom, hogy hosszútávon mindenkinek ez a legjobb de nagyon hiányzik. Asssszem most jó hosszú ideig nem akarok semmiféle állatot. Egyetlen jó dolog van az allergiában: ha a gyerekek elérnek abba korba amikor hörcsögöt, tengerimalacot, patkányt, akármit akarnak lehet hivatkozni az allergiára. Gonosz vagyok? Nem tudom elképzelni, hogy a fenti állatok akármelyikével is egy lakásban éljek. Így is pont elég lesz lebeszélni őket a szőrtelen állatok tartásáról a hüllőkért és madarakért sem rajongok.

Délután játszótéren voltunk. Nagyjából fél óra alatt indulásra kész voltunk. Szokás szerint nem igazán találták a helyüket, kicsit fötörtek a homokba, kicsit csúszdáztak, kicsit döciztek és úgy 20 perc múlva Ádám biciklizni akart. Megint elmondtam neki, hogy Majával a hasamon nem tudom lehozni a biciklit, akkor haza akart jönni, Maja sem igazán élvezte a programot. Miki már épp kezdte magát feltalálni, Ádám pedig kavicsot dobált hiába kértem, hagyja abba. Itt untam el a dolgot és hazajöttünk. A nyakig homokos fiúkat betereltem a fürdőszobába (itt szoktunk vetkőzni, hogy ne legyen homokos az egész lakás) és nyomatékosan megkértem őket, ne mozduljanak amíg Maját berakom az ágyába. Mire visszaértem Miki már hónaljig a mosdóban pancsolt.
Egyre jobban utálok játszótérre járni. Pedig a bezzeganyaság felé vezető úton ez egy fontos pont: napi két, de egy mindenképp, játszótér látogatás lehetőleg darabonként több órás. Assssszem nem leszek bezzeganya. Utálom ezt a macerát az előkészületekkel, aztán gyakran a fiúk sem találják fel magukat. Utálom az EU szabvány szürke homokot ami nagyon hamar kiszárad, fújja a szél, pogácsázásra tökéletesen alkalmatlan, ám minden kicsi résbe befolyik és a fiúk vödörszám hozzák haza a cipőjükbe, zsebükbe de még az alsójukba is. Utálom, hogy a játszótéren élő bezzeganyák etetőszéknek használják a hintát. Azt is utálom, hogy alig érkeztek meg a játszótérre máris mint valami pikniken szedik elő a csokit, kekszet, ropit mindezt jó hangosan, hogy az összes gyerek hallja lehetőleg az utca túloldalán is. Az enyémeket meg alig tudom lebeszélni a kunyerálásról. Ezer bocs én arra a max 20 percre nem viszem el a fél konyhát. Ééés utálom, hogy a 20 perces kintlét igényel 30 perc öltözést előtte, újabb 20 percet utána. Befejeztem a morgást mára.

2011.03.30.

Szolgálati: végre felraktam az ígért képet IDE.

Ádám láztalanul ébredt és remekül van. Ébredés után az első fél órát végig vinnyogta különböző világfájdalmak miatt, az első többé-kevésbé jogos volt. Számomra érthetetlen okból föl akart mászni a WC-re de lecsúszott a lába és leesett, közben a biliből kilöttyent az előzőleg belerakott produkció. Ádám fekszik félig a pisiben, nagyjából abban a pózban ahogy megérkezett és visít. Nagy nehezen feltápászkodik, Miki már rohanna a pisibe tocsogni, visszatartom, föltakarítok. Ádám megnyugszik. Kiterelem őket, Ádám nem akar jönni, visít. Miki elmegy mellette, visít, Miki ránéz, visít, Miki már a szoba másik felében rá se bagózik Ádámra de ő már megint visít. Reggelizni sem akar, csak tejet kér, elé rakom, visít. Anya bevesz egy vödör leszarom bogyót vesz egy (sok) NAGY levegőt a fürdőszoba felszáradt, mehetünk fogat mosni. Ádám nem akar fogat mosni, visít. Miki boldogan sikál a kád szélén állva, Ádám fogát én mosom meg ordítás közben jó nagyra nyitotta legalább azon nem kellett külön veszekedni. Letörlök mindenkit, visszapakolok a szekrénybe. Ádám nem akar átöltözni, nem akar pólót választani csak visít. Itt nem is tűnt olyan rossz ötletnek zoknit tömni a szájába. De anya inkább beszed még egy vödör leszarom bogyót, gondolatban fut pár kört a ház körül (csak gondolatban mert igaziból lehet "elfelejt" visszajönni) és megy rendberakni a legkisebbet aki tőle szokatlan módon csöndben szemlélődik a kiságyban és türelmesen várja a reggelit. Mindeközben Miki csak és kizárólag futva közlekedik a lakásban, röpke fél óra alatt annyiszor használtam a "Miki ne szaladgálj, Ádám ne visíts" mondatot, hogy ha fizetnének érte már meg lenne a családi házunk ára.
Mindenki reggelizett, kiosztom a kimenős ruhákat, Miki pillanatok alatt kész van, Ádám némi biztatás után elkészül, indulunk a boltba. Viszonylag simán megoldjuk. Itthon levetkőzés, kiosztom a jutalom kifliket és amint leülök pisilni a nappaliba ismét vinnyognak. Kimentem és szét ültettem őket a szoba két sarkába.

Miki múlt héten megtanult fölmászni a konyhapultra és a radiátorra. A pultról eléri a hűtő tetejét, természetesen az csuda izgi. Ádám pedig két napja azt lesi az öccse, hogy tud oda fölmászni.

2011.03.29.

Ádám ma sokkal jobban ébredt és jobban is volt egész nap. Láza még mindig van de már csak max 38-at mértem. Ezzel együtt a kedve is jobb ma már veszekedtek is Mikivel (éljen). De volt együtt játszás is BÉKÉBEN! Ádám szülinapjára kapott egy repülőteres szőnyeget, repülőkkel, most Miki is kapott egy repülőt a névnapjára és két napja ezzel a szőnyeggel játszanak. Közben csere-berélik a repülőket és nagyjából 10-20 percet egyetértésben játszanak, hihetetlen.
Délután összeszedtem kis csapatom és megtámadtuk a boltot. A fiúk tőlük teljesen szokatlan módon, szépen körülöttem maradtak ez főleg Mikitől nagy tett, mert ha az ő kezét nem fogom általában rögtön szalad ahogy a lába bírja. Most nagyon gyorsan és simán összeszedtük ami kellett. A kenyér beszerzése közben egy néni meresztgette a szemeit, megszámolt minket párszor:
- Ne haragudjon, mind a magáé?
- Igen. - (nem, hobbiból gyűjtöttem össze a környék kiskorúit :-DDD)
- Olyan kislányosnak látszik! - nem volt kedvem tovább társalogni, azonkívül Miki kezdte az illendőnél jobban megtámadni a kifliket.
Bolt után hazafelé Ádám játszótér helyett biciklizni akart. Majával a hasamon nem tudom lehozni a biciklit az emeletről, győzködtem milyen csudaszuper lesz homokozni. Azt nem akart. Itthon gyorsan leraktam a bevásárlást, fölkaptuk a homokozó felszerelést, irány a játszó. Miénk volt az egész, ezt általában szeretik. Ádám a homokot kezdte piszkálni csekély lelkesedéssel, Miki hintázott, Maja elaludt a hasamon, teljes béke. Aztán öt egész perc múlva:
- Pihini ke! - jön Ádám. Milyen szerencse, hogy indulás előtt mindenkit elzavartam pisilni.
- Menj, intézd el a bokorba. - a mi játszóterünkön nincs WC és 3 gyerekkel, két szatyor homokozó játékkal nem szaladgál az ember csak úgy haza.
- Ne én nagyfiú hagyo, WC-be pihiok!
Mikit kiszedtem a hintából, lebeszéltem a homokozásról, összepakoltunk és hazajöttünk. Maját betettem az ágyába, nem tetszett neki, felébredt. A fiúk megették a kiflijüket én meg igyekeztem Maját meggyőzni az alvás hasznosságáról és a fiúkat lefoglalni valami értelmessel. Jobb lett volna a játszón maradni. :-(

2011.03.28.

Van egy jó meg egy rossz hírem és most abban a hülye helyzetben vagyok, hogy nem is tudom melyik a fontosabb. Akkor kezdjük a rosszal.
Ádám beteg. Délután orvosnál voltunk nincs nagy baj, a tüdeje tiszta, igyon sokat, orrcsöpp, lázcsillapító ha szükséges és feltételes módban kaptunk egy antibiotikumot amit csak akkor kell kiváltani ha még holnap is magas láza lesz. Estére már 39 körüli lázat produkált, gyorsan belenyomtam egy adag lázcsillapítót és bedugtam az ágyba. Már nem olyan meleg, remélem nyugodt éjszakánk lesz.
A jó hír (nézőpont kérdése) Leóért jelentkezett egy család, szerdán jönnek érte. Iszonyúan fog hiányozni, hisz már 5 éve családunk része de kimondhatatlanul örülök, hogy családhoz kerül és nem menhelyre. A fontossági sorrend zavar pedig itt jön mert Ádám egészsége szempontjából ez igazán fontos.

Ádám reggel is lázasan ébredt így lázcsillapítóval kezdtük a napot. Az oviban ma volt ebédbefizetés, mivel a pénztárcám nem küldhetem át egyedül, összeszedtem kis csapatom. Miki majd kiugrott a bőréből pillanatok alatt felöltözött (hagyta magát öltöztetni), Ádám csak pityergett, nem akart jönni, hiába bizonygattam, hogy utána hazajön ő is. Amíg ezzel volt elfoglalva, felöltöztettem, közben próbáltam vonzóvá tenni a programot de az álláspontja nem változott. Azért a pityergést abbahagyta és mire kijutottunk az ajtón már semmi baj nem volt.

2011.03.27.

Ma országos Miki nap volt, a napja hétfőn volt de ma tartottuk meg. Tegnap sütöttem meg a piskótát és úgy elrontottam a masszát mint még soha ezért aztán igen nagy csodaként éltem, hogy a végeredmény mégis tökéletes lett. Annyira, hogy azonnal, el is fogyott.
Miki kirakójátékot kapott és dominót. A kicsomagolás nyűgözte le legjobban, utána szétszórta a darabokat a nappaliban majd kicsit később a kirakó táblájával fejbecsapta Ádámot.

Ádám megint beteg, holnaptól ismét beteg szabin lesz. Apa hétvégén menhelyre akarja vinni Leót. Magam alatt vagyok. Természetesen nem fontosabb a macska mint Ádám egészsége de Leó már öreg a menhelyhez. Kicsit aszalgatják talán és mivel ilyen korú macska nem kell senkinek a hely pedig a menhelyen is kevés rövid időn belül elaltatják. Még csak 5 éves! Nem ezt érdemli tőlünk. Úgy szeretném ha egy szerető családnál lenne új helye. Sőt még sokkal jobban szeretném ha Ádám allergiáját vissza lehetne csinálni de az lehetetlen. Most nagyon szomorú vagyok.

2011.03.25.

Tegnap történelmi pillanat volt, egyedül vezényeltem le a fürdés-vacsi-alvás műsort. Feltételezem vannak anyák akik több gyerekkel is naponta rutinszerűen végig csinálják ezt de én el vagyok kényeztetve, nekem apa mindent előkészít, kéz alá ad. Maja kis kádban fürdik az asztalon, mert ott van hely és a derekam se törik ki. Ezt most nem mertem bevállalni. Féltem, hogy amíg Maját megtörlöm és biztonságba helyezem, Miki magára rántja a kádat. Tehát kis kád a nagy kádba, bele Maja és mire a fiúk az első csodálatból fölocsúdtak, egészen megzavarta az aurájukat az új helyszín, már meg is mostam Leányt. A másik érzékeny pont az esti szoptatás, ilyenkor csak ketten vagyunk Majával a sötét gyerekszobába. Tudtam, hogy ez nem kivitelezhető, ha bemegyek a szobába de nyitva hagyom az ajtót, akkor vagy körülöttem zsonganak és szétszedik az ágyakat, vagy az ajtón csimpaszkodnak. Végül is úgy döntöttem kint maradok a nappaliba. Maja megvacsorázott és a fiúk sem szedték szét a lakást.
Vacsora előtt Ádám első szóra elkezdte összeszedni a játékokat, gyönyörűen sorba rendezte a polcon. Mikinek konkrét feladatokat kellett adni "vidd oda Ádámnak, tedd a polcra" és ment csinálta ha nem is túl lelkesen. A fürdés is simán ment. Úgy terveztem egyszerre bedobom őket a kádba de Miki hamar végzett a vacsorával, amíg Ádám evett ő megfürdött, utána kapott egy mesekönyvet azt lapozgatta a széken ülve, közben Ádámot is megfürdettem. Esti mese után mentek aludni a szokott módon.
Hajnalban mentem Majához meresztgetem a szemem a sötétben, azt hittem álmodom: Miki a takaróján durmolt kutyástul a földön. Összeszedtem kismókust, visszatettem az ágyába, közben a szemét sem nyitotta ki, pedig Maja addigra már torkaszakadtából ordított. Mikor eshetett le, és mért nem mászott vissza és főleg mért nem hallottam? Ez már rejtély marad örökre.

2011.03.24.

Tegnap beszéltem Ádám óvónénijével, csupa jót mondott a fiamról. Ádám ügyesen bekapcsolódik a foglalkozásokba, játszik a többiekkel de egyedül is remekül feltalálja magát, a beszéde folyamatosan javul, tisztább, érthetőbb. Nagyon önálló, elpakol maga után, sőt mások után is. Ádámmal semmi probléma, jó gyerek. Ezt nagyon jó volt hallani. Egy gond van, Ödönke1 és Ödönke2 rászállt, piszkálják, ő meg hagyja, túlságosan is. Az óvónővel megbeszéltük, hogy próbálkozunk az életre neveléssel, igenis álljon a sarkára és védje meg magát. Remélem itthon ez nem fog a visszájára elsülni, mert csépelik egymást így is pont eleget. :-(
Apa a héten sokáig dolgozik, épp csak fürdetésre esik haza. Tegnap délután az oviból hazafelé megálltunk kicsit a játszón de valahogy nem voltak formában a fiúk alig negyed óra múlva Miki határozottan kijelentette, hogy ő haza akar menni, Ádám pedig csak ült a kacsájával a padon. Azt itthon is lehet, hazajöttünk. Megették az ebédről maradt "paamicsolehe" (paradicsomlevest) utána többnyire a szoba két sarkában játszottak, BÉKÉBEN! Tegnapelőtt amíg én levetkőztettem Maját, leültek a szőnyegre egymás mellé és Ádám olvasott Mikinek alig hittem a szememnek. Mintha nem is az én fiaim lettek volna, jól meg is dicsértem őket.

2011.03.23.

Tegnap én mentem Ádámért az oviba, Maját a hasamra kötöttem, Mikit kézen fogtam és szépen elsétáltunk elsőszülöttemért. Maja most volt először oviban, legalábbis a hasamon kívüli életében, az óvónők és dadusok össze is szaladtak megcsodálni. Valaki azt hitte játékbaba (próbáltam bóknak venni). A hazafelé út is sima volt, Miki kezét fogtam, Ádám pedig szépen jött mellettünk. A zebránál megfogták egymás kezét így keltünk át csapatostul.

Maja egyre jobban érdeklődik az őt körülvevő világ iránt, az ágyába fekve szívesen szemlélődik. De legeslegjobban a karomban szeret lenni, onnan roppant komoly arckifejezéssel (enyhe lenéző árnyalattal) figyeli a szőnyegen játszó/civakodó fiúkat. Mintha kicsit szörnyülködne is, hogy neki Szeleburdi család jutott.
A mosolygás már gyakorlottan megy, ha Ádám a látószögébe kerül, azonnal fülig érő, fogatlan vigyorral jutalmazza. Mikit óvatosabban méregeti.
Valamint felfedezte, hogy két hüvelykujja van, ha megfordítja a fejét az ujjszopásról akkor sem kell lemondania.
A "kire hasonlít ez a gyerek" c. társasjáték folyamatosan zajlik. Ennek keretében felfedeztem, hogy Maja ritka szép szempilláit az apjától örökölte. A két szemén van összesen nyolc szál. A fiúk tőlem örökölték térdig érő, sűrű pilláikat, ebben a Leánynak nem volt szerencsére. Azért nem rohanunk Dunának, modern korunkban a szépségipar több megoldást is kidolgozott erre a problémára: szempilla spirálok, műszempilla, szempilla festés és még ki tudja mi lesz a menő 20 év múlva. A Leánynak pedig valamiben mégis csak kell az apjára hasonlítani, a gólyára nem hasonlíthat, hogy nézne ki hosszú piros lábakkal? :-DDD
Hétvégén az új Aranyhaj mesét néztük (nagyon tetszettek a zenei betétek, mostanában a Disney rajzfilmekben keveset énekeltek a szereplők) a főszereplőnek elképesztően hosszú haja van. Közben figyeltem Maja golyó fejét, egyenlőre nem kell azon aggódnom, hogy a szemébe a lóg. :-DDD Csak halkan jegyzem meg, hogy ebben a korban sokkal egyszerűbb az életünk sörény nélkül. Mire szüksége lesz rá addigra lesznek copfjai is.
Lassan egészen nagyszerű fotó alannyá válik, először azért mert nem szalad ki a képből elsütés előtt, másodszor hihetetlen változatos képeket lehet róla készíteni: Maja nyitott szemmel, Maja csukott szemmel, valamint ugyanezek csak más háttérrel. :-DDD

2011.03.21.

Jó reggelt, sokkal jobbat! Ádám az ovi miatt fél 6-kor kel, így a mama munka előtt el tudja vinni. Már gondolkodtam rajta, hogy tudnám én vinni de Maja teljesen változó időpontokba kel és mire őt megszoptatom, felöltöztetem a csapatot és átcaplatunk az nagyon késő. Az oviban fél 10-től foglalkozás van nagyon rossz lenne mindig akkor beesni, zavarom a többieket és Ádám is lemaradna. Tehát korán kelünk. Sajnos múlt hét óta Miki is fölébred. Múlt héten csak akkor engedtem ki amikor Ádám már elment.
Ma mentem ébreszteni, mindkettő Ádám ágyában a takaró alatt. Nagy egyetértésben "beszélgettek" (ritka pillanat) láttam, hogy esélyem sincs Mikit visszaparancsolni az ágyába mert akkor az ajtót fogja döngetni és felébreszti Maját. Kijött ő is a szokásos tank módján. Mire elkészítettem a reggelit már legalább öt kört futott a lakásban hiába kértem, hogy hagyja abba, üljön a helyére. (kötözzem a hátamra vagy ragasszam a székhez?) Mire anyu megérkezett jött a fölső szomszéd, hogy ő aludni akar (én is). Föl fog jelenteni a gyerekvédelmiseknél. Úgy irigylem, hogy ennyire ráér velünk foglalkozni. (még mindig remeg a térdem)
Most komolyan, mi a manót csináljak a gyerekekkel? Isten bizony nem hobbiból kelünk korán és nem szándékosan kergetem őket a lakásban. De mégis mit kéne csinálnom Mikivel amíg Ádámot elindítom az oviba? Nem az a típus aki egyedül elücsörög és csöndben lefoglalja magát, tegnap színezés címszóval az összes megszerzett ceruza hegyét kiharapta. Mesét olvasni sem tudok neki, hiszen Ádámnak reggelit kell adnom, levezényelni a fogmosást, noszogatni kell, hogy öltözzön. Ma Miki is reggelizett, fogat mosott Ádámmal, pont ettől volt hangos a program. Előfordul, hogy Maja is felébred akkor még ő is a karomon van. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy Miki a mesét sem hallgatja egy helyben ülve tátott szájjal. Sőt a tévé elé sem tudom lerakni, mert számára érdekesebb amit mi csinálunk. Egyszerűen fölpörög a készülődéstől ő is menni akar, izgatott és rohangál. Ha teszem azt egy órával később menne Ádám oviba Miki akkor is ugyanezt csinálná.
Most már lenyugodott és kisvakondot bámul, (kerek 20 perce, ez is ritkán történik meg) ezért tudok itt pötyögni. Lehet ha nem írhatom le fel is robbanok a tehetetlenségtől. Vége is a szabad programnak, ide telepedett az ölembe.

2011.03.20./2.

Leónak még mindig otthont keresünk. Egy darab első osztályú herélt kandúr, extra puha szőrrel, melyet jószívűen osztogat bárkinek, bárhol, kiválóan dorombol, napjai nagy részében alszik. Jól tűri a gyerekeket, a lakás bútorzatán nem edzi körmeit, a szekrény tetejét lelkesen portalanítja, tavasszal és nyáron szeret az erkélyen heverészni. Igazi szobacica elsősorban lakásba ajánljuk, bárkinek csak tudjam, hogy jó helyre kerül és ha lehet néha kérünk róla fényképet.
Annnnnnnnnnnnnyira szeretném ha valami csoda történne és mégis velünk maradhatna de félek Ádám allergiája akkor átcsapna asztmába. Aki tud segítsen, keressen, küldjön postagalambot, füstjelet!

2011.03.20.

Szokás szerint tegnap a legfontosabbat hagytam le: a fiaim lelkesen babáztak az oviba! A dadusnéni meg is jegyezte milyen nagy segítség lehet nekem. Szerényen bólogattam és nem meséltem el a múltkori esetet a popsitörlőkkel és azt sem, hogy amíg én Maját pelenkázom ők szétszedik a lakást. Miki kiválasztotta a legnagyobbat, főleg hurcolta, aztán meghúzkodta kezét, lábát, ahogy Majának is szokta. Erre nagyon kell figyelnem mert ő igazából csupa szeretettel közeledik csak a tőle megszokott tank módon. Először csak fogja Maja apró karját, aztán megszorongatja. Szerencse, hogy Maja harmadik gyerek mert ha valaki így közeledett volna Ádámhoz, ott helyben lekaptam volna a tíz körméről. Persze most is figyelek és nem hagyom szorongatni a Leányt de már nem is kerülget szívroham ha Miki gyorsabb. Azért hülye érzés az egyik gyerekem félteni a másiktól.
Elkalandoztam. Szóval a játékbaba, Miki a szemét is megnyomkodta, szerencsére Maja szemével ilyet nem csinál.
Ádám teljesen szakszerűen bepelenkázott, megetetett (cumisüvegből, amit itthon még sosem látott) és elaltatott egy másik babát.

Ma délelőtt hamar kész lettem az ebéddel, a pihéseket leszedtem a csillárról és a karnisról, majd lementünk a parkolóba sportolni. Ádámmal megbeszéltük még itthon, hol van a pálya és ha szökik azonnal felzavarom. Megértette a szabályt sőt be is tartotta! A kijelölt helyen föl-le biciklizett, Miki motorozott, próbálta Ádámot követni, anya igyekezett szemmel tartani a két energiagombócot. Majd' megfagytam olyan hideg volt. Miki kb fél óra múlva kezdte mondani, hogy menjünk föl, beengedtem a lépcsőházba, ott észrevette, hogy Ádám még maradhat, gyorsan meggondolta magát. Alig telt el 10 perc és újra föl akart jönni de Ádám még mindig nem. Némi közelharc, a lépcsőház felvisítása után lefejtettem a motorról és fölszállítottam apának a kissé fagyos, ám igen hangos csomagot. Ádám még ment pár kört de nem sokkal később ő is elunta.
Nagyon ügyesen biciklizik, szépen megy az indulás, megállás, fékezés (ez utóbbi tudományára a legbüszkébb), egyetlen probléma van, menet közben gyakran nem néz előre, nem arra figyel amit csinál. Ma nagy vagányan hátrafelé nézve Mikit utasítgatta, közben felcsavarodott az oszlopra. Még épp csak gurult így főleg meglepődött, mérgelődni kezdett, közben egyre jobban imbolygott, végül elvesztette az egyensúlyát és eldőlt. Félig a bicikli alatt fekve vinnyogott, nem akartam de a hideg idő miatt végül is összeszedtem. Tudom undok vagyok de nem esett akkorát, hogy ez a cirkusz indokolt lett volna.

A nap aranyköpése:
- Böge ne tud úszi. (bögre nem tud úszni) - Ádám vacsora után berakta a tejes bögréjét a mosogatóban ázó tepsibe és a bögre nem úszott. A galád.

2011.03.19.

Az ovinkba ma nyílt nap volt, a leendő kiscsoportosoknak. Miki egész héten ezt a napot várta. Nagyon szeret oviba menni de mióta Ádámot reggel a mama viszi ő csak néha megy délután apával. Édesem, szinte minden nap elmondja, hogy ő megy oviba, gyakran fel is húz egy kabátot amit épp elér a fogason. Szóval most nagyon boldog volt, hogy megyünk oviba és legálisan játszhat is a csoportba. Ahogy átlépte a küszöböt megtámadta az első játékos kosarat, egy órán keresztül alig láttam, utána is csak azért jött hozzám, mert pisilni kellett. Kimentünk a mosdóba ott a bátorság elszállt, a WC-ig eljutottunk, de a pisi nem jött össze. Nagyjából fél órán keresztül rohangáltunk pisilni, tetszett neki a kis WC, mert ezt ő is feléri, a mosdónak még nagyobb sikere volt, imád pancsolni, de a pisit végül is hazahozta. Remélem ősszel ez már nem lesz probléma. Azért borzasztó büszke voltam mert az én fiam volt az egyetlen ovis jelölt akin nem volt pelus. (diadalmasan kihúzza magát)
Mi értünk oda először, a fiúk kb 20 percig teljesen egyedül élvezhették a szoba minden játékát. Később csatlakoztak mások is, ők végig látogatták az összes csoportot. Az én fiaim remekül érezték magukat a szoba két pontján, két különböző játékkal lefoglalták magukat, ha mégis egymás mellé kerültek akkor sem kapkodták ki a játékot egymás kezéből, nem visítoztak, nem csépelték egymást. Talán mégsem kell ősztől leszarom bogyót szállítanom az óvónéniknek. :-)))
Amíg a fiúk játszottak, elkaptam az új anyukáktól néhány kérdést, voltak extra igények, én csöndben forgattam a szemeim, közben mély részvéttel gondoltam az óvónőkre. Persze az is igaz, az én elvárásom kimerül annyiban, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és egészben kapjam vissza őket.

2011.03.18.

Végre itt a Sándor nap, minnnnyá jön a tavasz és a nyár, éljen! Uuuuuuutálom a telet.
Maja három napja kötelességének érzi a család ébresztését fél 6-kor. Az eredmény fél siker mert Ádámnak két napja korán kell kelni az ovi miatt de ő alszik, Mikit alig bírom visszadugni és győzködni, hogy még korán van. Ma az 5. nekifutásra sikerült meggyőznöm, még vissza is aludt fél 8-ig. Ha ez így megy, jövő héten Mikit küldöm oviba, végül is darab-darab a létszám stimmelni fog itt is ott is. :-DDD

Maja ma akkkkkorát kakilt, hogy az egész ágyat le kellett cserélni. Az anyatejes kakit legjobb frissen hideg vízzel előkezelni, amíg én ezt tettem, szorgos fiam jött segítek címszóval pancsolni és fröcskölni a kakis vízbe. Hiába kértem egyre jobban belemelegedett. Kizavartam a fürdőből és magamra csuktam az ajtót. Ő egy széket hurcolt az ajtó elé és kapcsolgatta a villanyt, utána pedig megtámadta a kaputelefont. Mire kiértem a fürdőből már a fűtést is bekapcsolta.
Segített ebédet főzni, ő olvasztotta ki a szalonnát, közben buzgón nyalogatta a fakanalat:
- Mekostoom! Fiom! - jószívű gyermek, a macskát is meg akarta kínálni de még időben elkaptam a fakanalat.

2011.03.16./2.

Miki szívat, két napja szórakozik a pisiléssel. Aktuális tevékenysége közben felkiált:
- Pisini ke!
Elmegyünk, amint beér a fürdőbe, mindenféle fontosabb mint a pisilés.
- Miki, ülj rá a bilire.
- WC-be pisiok!
- Akkor ülj rá a WC-re.
- Nem ke pisini!
- Akkor menjünk ki.
- De pisini ke! - ááááááá
Valahogy kitessékelem, még öt perc sem telt el:
- Pisini ke! - és megismételjük az egészet. A napi tizediknél már nagyon untam. Főleg, hogy gyakran akkorra időzíti mikor épp Maját etetem. Éljen a testvérféltékenység. :-(

Két "pisini" szaladás között Leó szállt be a buliba. Leül a háló ajtaja elé, mereven bámulja a kilincset, várja a csodát. Megszánom, beengedem, még alig csukom be mögötte az ajtót, térnék vissza a dolgomhoz már kaparja az ajtót, kiengedem. Tesz egy kört a nappaliban és ismét a háló kilincsét bűvöli. ááááááááááááá

A nap csúcsa. Reggel bontottam ki egy 80 lapos popsitörlőt, délután Miki bezárkózott a gyerekszobába, amíg Maját etettem, levadászta a polcról és a teljes zacskó tartalmát kiszórta a pelenkázó környékére. Nagyon elégedett volt az eredménnyel. Vetem pár (sok) nagy levegőt, kizavartam a szobából, összeszedtem a lapokat és visszahajtogattam a dobozba. Igazából azon csodálkoztam, hogy csak most támadta meg a dobozt. Mikor a popsitörlő használat mellett döntöttem (a fiúknál vizet és szivacsot használtam, de a Lányt nem lehet csak úgy törölgetni) felkészültem, hogy első este amint egyedül a marad a szobába kipakolja. Nem tette. De ami késik eljön. Eljött.

2011.03.16.

Ha minden igaz Ádám holnap végre mehet oviba. Már mindenkinek nagyon jót fog tenni. Az elmúlt 1,5 hetem jóóóóó hosssssszú volt. Hétfőn reggel az előző napról maradt sütit kérték reggelire, jól szétmorzsálták, ezen nem lepődtem meg. Na de utána:
- Miki szód le! - buzdítja Ádám az öccsét. Aki nem tétovázott és már kotorta is le a kis buldózerrel ami reggeli előtt az asztalon maradt. Én hiába kértem hagyja abba, átment Ádám oldalára és ott is leszórta a morzsákat. Befejeztem Maja etetését és Miki kezébe nyomtam a söprűt és a lapátot. Lelkesen kezdte aztán mikor rájött, hogy ez komoly és az összeset fel kell szedni már nem találta olyan mókásnak a feladatot de röpke 10 perc alatt sikerült legalább a nagyját összeszednie.
Muszáj komoly büntetéseket bevezetni, mert hamarosan tényleg egy gumiszobában fogok kikötni. Ha együtt kell(ene) lefoglalniuk magukat akkor annak MINDIG rohangálás, dübörgés, függönyrángatás, ordítás, dobálás a vége. Jobb(?) esetben a konyhában a lábam alatt nyomulnak és váltva kapkodnak minden után amit épp lerakok:
- É fogo(m)!
- Ne fogd. - Nem, nálunk nem szabad fogni semmit. Mert ha mégis:
1. eltünteti örökre (egy hónapja keresem a rizsfőző fakanalam)
2. szétszedi, eltöri, tönkreteszi (zöldbabot tömködött a Nurofenes adagolóba a másik felét összerágta)
3. nem adja vissza és amíg a gyerekkel kergetőzőm a nappaliba pl: tésztaszűrőért a tészta szétázik a főzővízben
Szóval nem szabad a konyhapulton matatni. Ennek ellenére megteszik.
Aztán még mindig ott van a közelharc problémája, nem tudnak egymás mellett ülni, az egyik elkezd rugdosni, a másik bökdös a végére Miki harap, Ádám visít én meg azt sem tudom melyiknek adjak igazat. Pár napja azon gondolkodom, hogy lehetne a szoba közepére fölhúzni egy egy méter széles kordont/vasfüggönyt/demarkációs vonalat és a kerítés két oldaláról max nézegethetik egymást.

Megint sokat nyafogtam, tegnap csináltam nekik programot: túrógombócot főztünk. Először megpirították a morzsát. Addig én előkészítettem a többi hozzávalót, ők összegyúrták, hagytuk kicsit pihenni és jöhetett a gombócozás. Miki főleg a pocakjába pakolta, hogy maradjon valami ebédre, én is beálltam segíteni. Íme a végeredmény:

Ádám szorgalmasan gyakorol biciklizni már tud fékezni és megállni is. Most már csak valami olyan hely kell ahol Ádám tud tekerni, Miki pedig mást játszani addig. Akkor egyedül is le tudok velük menni.

2011.03.14.

Jó reggelt! Maja este 7 óta egyhuzamban alszik! Hajnalban fél 5 körül hallottam kettőt morogni aztán megint nagy csönd és még mindig durmol pedig már háromnegyed 7 van. Sőt a fiúk is durmolnak, múlt héten szinte órát lehetett hozzájuk igazítani pontosan 6.18-kor keltek. Én most itt függősködök a neten és élvezem a csöndet. :-DDD

Ha már itt vagyok dicsekszek is. Ádám kapott a szomszédoktól egy biciklit kölcsön és tegnap kb 2 óra alatt mankó kerék nélkül megtanult biciklizni.
Idén családi összefogással a nyuszi fog biciklit hozni, apa már hónapok óta keresi a megfelelőt. A tervezéskor mondtam, hogy a mankó kerék nem fontos, Ádám egyensúlyérzéke jó, pillanatok alatt megtanul nélküle is biciklizni. Nem hitt nekem és most csodálkozik.

Miki kicsit köhögős szerintem szombaton lehetett a legrosszabbul, bár ez csak néha látszott rajta. Délelőtt spenótot főztem az nagyjából 20 perc alatt megvolt, utána röpke 40 perc alatt a fiúk felöltöztek (két "húzd fel a zoknidat/nadrágodat" között megfőztem a teám) Maját összecsomagoltam és megtámadtuk a játszót. Miki hintázott, bizony, már a hasamra kötözött Majával is ki-be tudom rakni őket a hintába (éljen a hiper biztonságos EU-s hinta amibe még az 5 éves sem tud egyedül beülni grrrrrrr). Addig Ádám rohangált és lényegében békében telt az első 15 perc. Aztán Miki kikéretőzött a hintából és elment Ádám homokvárát szétrugdosni, Ádám vinnyogott. Mikinek a csúszdázás előnyeit fényeztem de már a homokvár szétrúgása sem volt érdekes csak állt mellettem és fogta a kezem.
- Haza akarsz menni?
- Igen. (sírós hangon) - hazamentünk. Sikeres program volt 40 perc készülődés 20 percért. Na nem baj lesz ez még így sem. :-D
Este fürdésnél is nagyon le volt törve, már minden mindegy volt csak kerüljenek ágyba.

Szombaton délután apa elment a fiúkkal virágalátétért, Maja a karomban akarta tölteni a délutánt, én pedig találtam egy filmet azt bámultam. Minden sima volt amíg kis családom haza nem ért. Onnantól kezdve főleg csak láttam a filmet, szerencsére már tudok angolul szájról olvasni, így azért a fő vonalat követni tudtam. De a legjobb az volt amikor a fiúktól végre hallottam volna, akkor apa állt elő valami halaszthatatlan dologgal. Épp a teszveszen kutatott és ha talál valami érdekeset, ez kb két percenként előfordult, rögtön megosztotta velem.

Negyed 8 Ádám felébredt a többiek még alszanak.

Tegnap Miki leül az ölembe mutatja Büdikutya farkánál a lyukat:
- Anya lyukas! - anya tűt cérnát kutatott (de uuuuutálok varni!) és műtött. Közben Ádám is jelentkezett a kacsájával. Szerencsétlen Kaga már mindenhol lyukas. Őt is megműtöttem, most egy darabig örökös lesz.

Már megint cserés hétvége van. Tanulmányaim befejezése óta engem ez nem érint. Az anyaság előtti életemben a szombat, pont ugyanolyan munkanap volt mint bármely hétköznap, sőt a bevásárlóközpontokban a szombat a hét legforgalmasabb napja. Mióta anya vagyok szintén nem érint a csere a pelust pont ugyanúgy kell cserélnem és mily meglepő a tűzhely/porszívó/mosógép is pont ugyanúgy működik.

Nem tudom Leó hova mehetne nyaralni, nem nagyon kapkodnak érte. Az utcára mégsem rakhatom ki, ő is családtag amíg él gondoskodunk róla ezt vállaltuk amikor ide került. Menhelyre sem szeretném adni még átmenetileg sem. Kitartóan keressük a megoldást. Valamint van pár alternatív ötletem:
- bezacskózzuk
- leborotváljuk
- lelakkozzuk
- megtanulja befelé növeszteni a szőrét
Abba hagyom mert még az állatvédők meglincselnek, pedig csak a kétségbeesés jön ki rajtam, ilyenkor hajlamos vagyok eszement ötletekkel előállni.
Komolyan mondom egyszerűbb lenne Ádámot kölcsönadni pár hétre, de az meg olyan borzalmasan jön ki, hogy a gyereket küldöm el (bár saját érdekében) a macska helyett. Nem jó ez sehogy sem.
Tudjátok ha rólam lenne szó, kutyaharapást szőrével alapon, beszereznék még egy macskát, a szervezetem pedig egyszer majdcsak alkalmazkodik. De a gyerek nem kísérleti nyúl! Vele ezt nem tehetem!

Miki is felébredt 7.40. Maja még durmol de asssszem most már felébresztem. A pihések pedig a reggelit követelik.

2011.03.11.

Az én fiaimat ma nem tudom mi lelte de olyanok voltak egész nap mint a ketrecbe zárt oroszlánok. Csak és kizárólag futva közlekedtek a lakásba, folyamatosan dübörögtek, ugráltak, függönyt rángattak, játékot dobáltak, rugdostak, csapkodtak. Hiába kértem, fenyegetőztem, büntettem, semmi sem használt. Azon csodálkoztam, hogy ma nem dörömbölt a szomszéd, pedig tényleg hangosak voltunk.
Megpróbáltam csendes elfoglaltságot keresni nekik. Pár napja babot csíráztatunk, naponta öntözték és nézegették, ma eljött az ültetés ideje. Kivonultunk az erkélyre, földet pakoltak a tejfölös dobozokba, bele a bab, megint föld, öntözés és kb 5 perc alatt kész is voltunk. Visszamentek tombolni.
Nagy nehezen sikerült elkészítenem az ebédet, összeszedtem a teljes fészekaljat és megszálltuk a patikát. Szerencsére akkor épp mi voltunk a teljes forgalom így a két patikus hamar összeszedte ami kellett és még a patika is egyben maradt. Itthon kiosztottam az ebédet, ez sem ment simán, két falat között feltétlenül ököllel kellett verni az asztalt, széket, vagy bármit amit elértek, ha nem ököllel akkor kanállal, az is jó hangos. Beígértem, hogy nem kapnak sütit, épp csak a mondat végére értem már koppant az ököl az asztalon. Nem is kaptak sütit. Mikit letettem aludni de most ő a soros takonykóros és a köhögéstől nem tudott elaludni. Feladtam az alvást, kiengedtem és újult erővel folytatták a ház oldalának kirúgását. Itt döntöttem úgy, hogy bár Maja most épp aludna, mégis kimegyünk a játszótérre, mert különben becsavarodok. Kiosztottam a fiúknak a játszós ruhát, közben erős bűntudatom volt Maja miatt. Leányom megérezte, hogy valami készül mert mire az ajtóhoz értem felébredt. Őt is összecsomagoltam és megcéloztuk a játszót.
Itt sem volt sokkal jobb de legalább a "ne rohangálj, ne dörömbölj, ne ugrálj" mondatokat egy időre elfelejthettem. Volt helyette "ne szórd a homokot, várd ki a sorod, ne szedd szét a babaházat, mássz le a kerítésről". A csúcs, Ádám kavicsot, homokot tett a sapkájába és így húzta a fejére, Miki rögtön utánozni akarta. Szerencsére csak mi voltunk a játszón, más gyerek testi épsége miatt nem kellett aggódnom.
Ha Miki szeptembertől ovis lesz, szerintem ezek ketten szétszedik az ovit. Az óvónéniknek pedig vödör szám hordhatom a leszarom bogyót. Mekkorát változott ez a gyerek! Egy éve még Mikit féltettem az ovitól/világtól/mindentől, most már inkább a világ többi részét féltem tőle. :-D

Ne csak nyafogjak, Ádám hibátlanul megtanulta a verset, sőt már Miki is tudja, olyan édes hangja van versmondás közben. Egész más hanghordozást használ mint sima beszédnél.

2011.03.10.

Tegnap lemaradt, Ádámnak örökletes allergiája van, legalábbis a vizsgálatot végző dokinéni szerint. Ez hogy sikerült, fogalmam sincs, mert közel s távoli rokonságban nincs allergiás. Pontosabban fémérzékenység fordult elő, főleg nőknél. A bizsu engem is kiver, hiába drága lány vagyok. :-D Ez átok és áldás egyszerre. Áldás mert engem nem lehet átverni, amint lekopik a nemesfém rész már sebesedek is. Átok mert igazi szarka típus vagyok, imádok mindent ami fénylik és csillog de a bizsut csak a kirakatban nézegethetem. Ezért a férjemtől rendszeresen szépséges, mindig divatos ezüstöket szoktam kapni. :-)
Mikor ezt megjegyeztem a dokinéni kis híján leharapta a fejem - említettem már, hogy szívembe lopta magát?
- Ismeri a zsidó törvényt???
- Nem. (Bocs, vizsgálatra jöttem nem töri órára)
- Hét generációra visszamenőleg ki tudja ki volt allergiás! - saját érdekemben helyeslőn bólogattam, már minden mindegy csak innen jussunk ki. Mellesleg úgy tudtam, az allergia civilizációs betegség, nagy valószínűség szerint hét generációval ezelőtt és az azóta eltelt idő nagy részében elvétve fordult elő egy-egy szénanáthás.

Maja ma szokatlanul jókedvűen ébredt, pedig valószínűleg a fiúk ébresztették föl. A pihések negyed 7-körül keltek de még kb 20 percig a szobában matattak ÖSSZEVESZÉS NÉLKÜL, CSÖNDBEN, ja és közben a szoba is egybe maradt. Általában ha ilyen hosszú(?) ideig egyetértésben tevékenykednek akkor szekrény rámolás, ágy szétszedés, árvíz az eredmény és a lakás azon pontját katasztrófa sújtotta övezetnek kell nyilvánítani. Úgy látszik még nagyon reggel volt és álmosak voltak. :-DDD Szóval Maját ébren, békésen cumizgatva találtam, sőt azt is csöndben kivárta amíg a fiúknak kiosztottam a reggelit. Evés után beraktam az ágyába, háton fekve nézelődött olyan fél óra múlva kezdett nyüszögni, megfordítottam és a délelőttöt alvással töltötte.
Annak ellenére, hogy ma Maja volt a legjobb bébi kerek e világon, Ádámot felhívta a rendőrség. Telefonálás közben folyamatosan tudósított:
- A rendőké mebünteti Maja.
- Mért büntetik meg? Átlépte a sebesség határt?
- Me szömetej, me(g) ke(ll) büteti! - ezt én sem értettem csak gyorsan papírt ragadtam és leírtam. Megkértem Ádámot fogalmazza meg másképp de nem sikerült. Talán majd egyszer kiderül, mi törvénytelent tett az én két hónapos lányom. :-D

Délelőtt citromos roládot alkottam. Egy Ramas könyvből van a recept, először szentül elhatároztam, hogy én nem nyüglődök a piskóta tekergetéssel csak a krémet készítem el, betöltöm a piskótába és tortaként tálalom. De akkor pont a lényeg veszett volna el. Nagynéném gyakorlott piskótatekercs készítő, már többször elmondattam vele a technikát, hogy lesz az egyenes piskótából tekercs, törés nélkül de még nem mertem nekiállni. Most eljött a pillanat, a piskóta tökéletes lett és tekercs alakú, a krém kissé folyósra sikerült (lehet sok volt a citromlé), a tortadíszítővel esélytelen volt a csinosítás így erről lemondtam. Ezt leszámítva úgy néz ki ahogy elképzeltem, az íze később derül ki, úgy uzsonna tájékán.

2011.03.09./2.

Kaptam két díjat pár napja de csak most sikerült átvennem, a pontos szabályzat valahol elveszett de amit sikerült kihámoznom:

El kell árulnom magamról 7 dolgot:
- családcentrikus vagyok és borzasztó szerencsés, mert most azt csinálhatom amire mindig is vágytam: anya vagyok és feleség az ezzel járó napi 24 órás ügyelettel
- egoizmusom határtalan
- szeretek olvasni valódi, lapozható könyveket de erre az elmúlt években ritkán volt alkalmam
- nem szeretem a politikusokat és mások politikai nézeteit sem szoktam kutatni cserébe én is megtartom magamnak az álláspontomat
- szeretem a macskákat, minden méretben, egyszer talán lesz egy igazi tigrisem
- szeretek konyhatündérkedni
- tudok undok, kibírhatatlan lenni (a férjem már tudja, hogy lesz sárkány a királylányból :-D) vannak antiszociális hajlamaim, vannak bogaraim, ha épp pocakos vagyok ez erősödik, két terhesség között próbálom álcázni, a gyerekeimet védem mint egy anyatigris, néha vélt veszélyektől is

Tovább kell(ene) adnom 7 bloggernek:
Kevés időm van a neten függősködni akkor is főleg a saját blogom írom (az egoista) ezért viszonylag kevés blogot olvasok, akiknek továbbadom:
- Edit (zárt)
- Évi (zárt)
- Beus (zárt)
- Panzej
Ha van időtök/kedvetek adjátok tovább, ha már kaptatok ilyen díjat akkor most lesz még egy :-)

A díjakat pedig köszönöm szépen Mariannak, megtisztelő, hogy gondolt rám.

2011.03.09.

Allergia vizsgálaton voltunk Ádámmal. Önálló módon megnéztem a nagy táblán hova kell mennünk: földszint 10. Megcéloztuk, vártunk olyan 20 perc után jött ki az asszisztens akkor derült ki, hogy ez az allergológia nem a miénk. Éljen! Átirányított, fölcaplattunk a másodikra, megtaláltuk, az ajtón a szokásos "ne kopogj" tábla, vártunk, közben kiderült, hogy abba rendelőbe csak mi várunk. Újabb 20 perc múlva végre nyílik az ajtó és bemehettünk. Az előző 20 percben senki nem volt a rendelőben.
Asszisztens néni felvette az adatokat, közben a dokinéni osztotta a parancsokat, mit hova tegyek a könyvet feltétlenül a fogasra kellett volna akasztanom. Rögtön kezdésnek szívembe lopta magát és később is ezen munkálkodott. Kész lettek a papírok, telefonálás közben hajlandó volt bejelölni mit kell csöpögtetni és félvállról oda szólt:
- Jól fogasd le az anyával, mert így nem lesz jó! - (mért, meg is nyúzzuk a gyereket?)
Az odafelé úton elmondtam Ádámnak mi fog történni, megbeszéltük, hogy ügyes lesz és kész. Tudtam, hogy sima ügy lesz. Megnyugtatásukra oda tettem a kezem ahova mondták, gondoltam ha sokat ellenkezem az életben nem leszünk kész. Asszisztens néni izgult a legjobban, mondta is, hogy régen volt dolga ilyen pici kézzel. Összecsöpögtette, megbeszéltük, ha nagyon fáj akkor Ádám szól és kicsit abbahagyja valamint siker esetére beígért egy matricát. Összesen 8 csöppöt kapott és az én hős fiam rezzenéstelenül tűrte a bökdösést meg se pisszent közben. A lefogás is szükségtelen volt, persze ezt csak én éreztem. Asszisztens néni alig kapott levegőt a csodálkozástól, nagyon megdicsérte Ádámot, egy helyett három matricát kapott. Itthon derült ki, hogy az a három valójában négy, mert az egyik összeragadt. A váróban mesét olvastunk amíg a csöppök hatni kezdtek.
Ádám allergiás szinte mindenre amit a tesztben kapott de főleg a macskaszőrre.
Dokinéni még megírta a leletet, lazán megkérdezte, hogy állunk anyagilag, az olcsó vagy a hatékony gyógyszert adja. Ez meg milyen kérdés??? Hiába occccsó valami ha nem hat akkor kidobtam a pénzt az ablakon, ennyire nem állunk jól. Ráadásul kiderült, hogy erre a problémára csak kétféle gyógyszer van, az egyiket már szedte télen is. Ja ő nem ad receptet csak javasol és majd a házi orvos felírja, akkor meg minek pörgünk rajta ennyit? Dokinéni egyébként végig fölényesen beszélt velem, egyedül akkor látszott rajta némi enyhülés, mikor kiderült, hogy Ádámnak két kistestvére is van. Aztán gyorsan visszaváltott fölényesbe.
Végre kijutottunk a rendelőből, Ádámnak odaadtam a jutalom túró rudit és irány haza. Itthon Maja már nagyon várt.
Apa délután elvitte Ádámot eredményestül a házi dokinéninkhez. Sajnos Leónak költözni kell. Most először csak egy rövidebb időre, hogy Ádám hörgői teljesen kitisztuljanak, aztán szedi a gyógyszert és valószínűleg minden rendben lesz akkor is ha a cica hazajött. Nagy bánat ez nekünk, mert Leó már 5 éve életünk része. Nem is nagyon tudom, hova küldjük el nyaralni. A mamák kilőve, mert Ádám oda is szokott menni és pont az lenne a lényeg, hogy most 3 hónapig ne legyen egy fedél alatt macskával, kicsit sem. Nem tudom még mi lesz, majd megborotváljuk. :-D

Egyéb hírek
Miki lényegében szobatiszta, délutáni szundihoz nem kell pelus, lakáson kívüli programokhoz sem kell. Most azt tanuljuk, ha leül a bilire lógassa bele a fütyijét. Az ilyen típusú balesetek még gyakoriak, ha különösen jól sikerül még a póló is cserére szorul.

Ádám verset tanul. Pénteken a logopédia órán kapott házi feladatot, az első két sort már szépen mondja magától is.

2011.03.08.

Gigantikus felfedezést tettem: 5 órakor még nem kell villanyt kapcsolni! Ez azt jelenti, minnnyá jön a nyár :-DDD (csak győzzük kivárni).

Ádám köhög, lényegében reggel 5-től egészen mostanáig, elalvásig. Hajnalban már vissza sem tudott aludni, szerencsére csöndben kiosont a nappaliba. Hiába invitáltam magam mellé, nem akart jönni. Vázoltam a lehetőségeit, ha nappaliban marad csak csöndben ücsöröghet se tévé, se más lármázás, elfogadta és ücsörgött. Visszamentem a hálóba találtam mesét és csak úgy mellékesen megemlítettem ha bejön itt nézhet mesét. Nem túl lelkesen de besettenkedett mellém az ágyba én meg tudtam még kicsit kómázni.

Ma kenyeret sütöttem, igazit, kézzel gyúrtat. Nem lett szép de nagyon finom. :-)

2011.03.07./2.

Lemaradt a fél mondanivalóm mert el kellett mennem tűzoltóautót építeni. Bizony, én ilyet is tudok, főleg ha van hozzá útmutatás. :-DDD De tudok papír nélkül, szemetes autót szerelni, atomjaira szedett betonkeverőt összerakni, valamint apa kávéfőzőjébe is életet leheltem pedig már lemondott róla. Nem fényezem magam tovább.

Tegnap kaptunk egy kisebb boltnyi ruhát, főleg Majának. A pakkba volt pár babajáték is pihés fiaim rögtön lecsaptak rá és bevizsgálták mindet.

Hétvégén kaptam virágot nőnapra, egy kék kankalint. Apa bizonygatja, hogy lila de az királykék. Ugye hogy kék? Szerintem a kék szín kevés kivétellel nem passzol a virágokhoz, a kankalinhoz pedig egyáltalán. Engesztelésül ma kaptam egy igazi szépségesen gyönyörűséges rózsaszínt. Meseszép.

A végére a nagy hír: reggel összeszedtem utódaim, teljes létszámban, és átvonultunk a boltba. Semmi nagybevásárlás csak a legszükségesebbeket vettem de most először merészkedtem ki a lakásból egyedül három gyerekkel. Maját a hasamra kötöztem, Mikit kézen fogtam, Ádámot pedig megkértem, hogy jöjjön mellettem. Az akció sikeres volt, vettem mindent amiért elindultunk, hazahoztam a csapatot teljes létszámban és amiért ügyesek voltak kaptak kiflit. Ádám a boltban nagyon kampányolt a kiflivásárlás mellett ezért igazán meglepett mikor itthon kijelentette:
- É ne szeete bifi. (nem szeretem a kiflit) - ha nem hát nem. Miki önként bevállalta az árván maradt kiflit.

2011.03.07.

Szombaton hajtogattam a fiúknak repülőt, Ádám hozza az övét:
- Anya íd já a nevem: Szabó Ádám, Szabó helikope. - rajzoltam rá egy helikoptert :-)
Lementünk a játszótérre megröptetni őket, a csúszda teteje volt a kilövő állomás. Amíg a fiúk repülőztek, körbenéztem, ez egy újnak számító játszótér (2009. novemberében adták át) de már tele van szeméttel. Három üres kuka is árválkodik a padok mellett de a kerítés alja tele van dobálva, feltételezem nem az öt év alattiak hordták oda. Az egyik fa mellet pedig ezt találtuk:

A Gyerekklinikán nyílt nap volt, orvosi műszereket, műtőt, több féle mentőautót, tűzoltóautót,

rendőrautót lehetett megnézni. Apa elvitte a fiúkat de nem volt nyerő a program csak az ajándék túró rudinak volt igazi sikere. :-( Miki meglátta a tömeget és már haza akart jönni, Ádámot nagy nehezen rá lehetett beszélni egy-egy fotóra. Jövőre apa csak engem visz, mert minket minden érdekelt volna kívül-belül. :-D Hazafelé az állomáson megnézték a vonatokat és akkor már mindkettő tűzoltóautóért nyafogott. A kis minimacsók. :-D

Dicsekszem a férjem pogácsát sütött! Ő nem egy konyhatündér típus, tudása sokáig kimerült a kenyérkenésben. Az utóbbi fél évben kezdett érdeklődni, részben muszájból de nagyon ügyes tanítvány. Már sütött perecet, készített paprikás krumplit, tepsiskrumplit, szóval ha úgy hozza az élet nem halnak éhen nélkülem. Most a pogácsa volt a soros szombat délután legyúrta a tésztát és dicsőséges mosollyal hirdette, hogy sikeresen szétválasztotta a tojásokat. Nem értettem ez mért ekkora ováció, talpraesett pasi, biztos voltam benne, hogy simán megoldja. Aztán kiderült, most csinált ilyet először, így az üdvrivalgás is érthető. Még jól emlékszem nekem is mekkora öröm volt életem első tojás szétválasztása, sőt nekem a feltörés sem sikerült elsőre. Hű de rég is volt már. Szóval a tészta elkészült, pihent egy éjszakát a hűtőben és vasárnap kisütötték, a pasik hárman. Apa nyújtott, szaggatott, a fiúk sodorgatták, Miki itt-ott rátehénkedett picit, azokat restaurálni kellett, de végül mind tepsibe került. A végeredmény pedig finom lett, hamar el is fogyott.

Ádám megint nagyon köhög tegnap enyhe lázat mértem, most itthon van ő is. Ma kicsit bágyadt láza is van ezért nincs a szokott formában, így a délelőttünk is viszonylag csendes volt.

2011.03.04.

Tegnap tanácsadásra voltunk hivatalosak Majával. Dédivel megbeszéltem, hogy addig Mikit beadom hozzá megőrzésre. Reggel ismertettem Mikivel a programot erre ő rögtön el is szaladt öltözni, utána felpörögve rohangált a lakásba. Én igyekezetem elrendezni az itthoni dolgaimat, összeszedni a kiskönyvet, a szűrővizsgálatok eredményeit, egyéb dokinénihez intézendő fontos kérdéseimet. Aztán összeszedtem csemetéimet és indulás, útközben még elintéztük a postát, vettünk apának a nyomtatóba festéket. Dédi a buszmegállóba várt minket, ők elmentek Mikivel pogit venni mi Majával megcéloztuk a rendelőt. Mindig időpontra megyünk de így is gyakran sokat kell várni, most nagyon meglepődtem, mert csak egy babát kellett megvárnunk.
Az asszisztens néni nagy örömmel fogadott minket, előttünk csupa fiú volt bent és alapból nagyon oda van Majáért már a múltkori látogatásunkkor csak olvadozott fölötte. Most is annyira belefeledkezett a csodálkozásba, hogy az egyik receptről lemaradt a TAJ szám. :-)
A Leány 56,5cm és 4,2kg. A súlyán jól meglepődtek mert ránézésre még mindig igen aprócska, előttünk pedig egy óriás bébi volt bent az az öt combú barokk angyalka típus.
Dokinéninek elvittem Ádám papírját a 3 napos allergia vizsgálatról, ő rögtön adott egy beutalót a bőrpróbás vizsgálatra 20-30 perc és rögtön van eredmény, ha szükséges helyben vesznek vért. Ja és az egész sima TB-s vizsgálat.
Maja megkapta az oltásait, dédinél összeszedtük Mikit és irány haza. Kis mókus jól elfáradt, a dédinél nem akart aludni a buszon hazafelé úgy kellett ébren tartanom. Itthon megint felpörgött de azért rábeszéltem, hogy kísérje el Büdikutyát aludni.
Én is jól elfáradtam, nem fizikailag nehéz két gyerekkel buszozni, mert Maját a hasamra kötöm, (babakocsival buszozni lassan kimeríti a kiskorú veszélyeztetése tételt) Mikit kézen fogom hanem az állandó készenlét Mikire figyelni. A délután hátralevő részében csak vártam, hogy este legyen.

Reggel Mikivel bepakoltuk a mosógépet, Maja kakis ruháit szappannal előmostam. Az én szorgos fiam rögtön jött és utánozni kezdett. Kapott egy kis szappant és hagytam kibontakozni (fúj már megint gyerekmunka). A mosdóba is maradt víz. Igazából a pancsolás vonzotta de furfangos gyermek és igyekezett álcázni.

Maja felfedezte, hogy az ujja formatervezett és pont befér a szájába.
És egy egész mosolyt is sikerült végre elkapni.

2011.03.03.

Friss hírekkel jelentkezünk a méltán világhírű Szabó divatbemutatóról. Íme a legújabb, legtrendibb tavasz-nyár kollekció:
Papa sapkájában
Maja sapija, szánkózós naci, kiegészítőnek Ádám párnahuzata, benne Büdikutya és egyéb kincsek
Esős napokban sem áll meg az élet, Ádám esőkabátja még a kockaesőtől is megvéd
Mit főzzek ma?
Vízparti ajánlat: elég egy hatalmas törölköző
Költözéshez melegen ajánljuk: búj be egy dobozba amíg a felfordulás tart
Kirándulni csak stílusosan! (az ötlet nem új de ezt a mester sem hagyhatta ki)
Íme az eredeti: Ádám 10 hónapos (2006.)
Ádám is bontogatja szárnyait: gumicsizmával készül a tavaszi esőkre.
A papa sapkáját neki is fel kellett próbálni
Kapott egy korosztályának készült feladatokkal teli füzetet. Először mindent beragasztott a helyére, aztán kiszedegette.
Végül a finálé: a szezonban feltétlenül hordjunk táskát ez lesz a trend

Szabó Miklós divatguru előző kreációi megtekinthetők ITT és ITT.

2011.03.02.

Sikerült begyűjtenünk 2 kiló citromot kezdenem kellett vele valamit. Citromtorta recepteket kutattam de nem találtam kedvemre valót így saját ötlet alapján készítettem. Az eredmény olyan lett amit vártam, főleg citromos pedig csak 3 darabot sikerült felhasználnom.
Tegnap megsütöttem a piskótát, Miki végig asszisztált és tortát akart enni de csak estére lett kész, mikor ők már aludtak. Reggel a hűtőnél kezdte a napot, beígértem neki ha megeszi a reggelit kap de ő ebből csak a "kap" részt hallotta meg, így a reggeli az asztalon maradt a torta meg a hűtőben. Azért egész délelőtt nyitogatta a hűtőt, hátha.
Tegnap a fagyasztón csüngött. Fagyit kaptak de hiába mondtam, hogy csak akkor fogja megkapni ha Ádám hazaér ő szorgalmasan nyitogatta a frigót és tapogatta a fagyiját. Szerencsétlen délutánra teljesen puha lett. Az én szókincsem pedig lassan a "csukd be hűtőt" mondatra korlátozódik.

Az ebédkészítés ma különösen kalandosra sikerült. Miki egy széket hurcolászott a konyhába azon ácsorogva "segített" nekem, hol a mosogatónál, hol a könyököm alatt aztán a poharakat pakolászta. Gondoltam a hagymapucolással ellesz egy darabig, ühüm 10 másodperc alatt kész volt és rohant vissza poharat rámolni. Közben Leó úgy döntött, hogy a hűtő tetejére szeretne menni, ami neki tiltott hely de gyorsabb mint én. Az ugrást viszont elszámolta a gyümölcsös kosár szélére érkezett és pottyant is le kosarastul, almástul. Miki volt az egyetlen aki szórakoztatónak találta a jelenetet.
Végre edénybe került a hagyma, kapcsolnám be a szagelszívót, ahogy a műanyag terelő lapot (vagy minek hívják?) lehajtottam a borítás leesett a félkész kajába. Hirtelen kedvem lett volna kidobni az ablakon de mire odaértem beértem azzal, hogy az erkélyre raktam az alkatrészt.
A nap csúcspontjaként Miki a mosogatónál "tevékenykedett" és magára borított egy kis tál vizet. Pedig számtalanszor elmondtam, hogy a pultról, mosogatóból nem csórunk el semmit. Jól megijedt pedig csak vizes lett és visítani kezdett, de úgy mint akit élve nyúznak, vártam a szomszéd mikor dörömböl de nem tette. Vagy nincs itthon vagy füldugót vett, esetleg belátta, hogy mi vagyunk többségben. (kaján vigyor)

Maja tényleg álomport kapott. Este 7-kor vacsorázott és csak 3-kor hívatott, aztán felébredt 6 órakor mikor Ádámot indítom az oviba, fél 7-kor csempésztem vissza az ágyába de nem akart aludni, Miki is felébredt. Váltva megreggeliztek, Maja már másodszor és utána a délelőttöt megint átaludta. Tetszik ez a felállás, remélem eltart még egy darabig. :-)

2011.03.01.

Maja álomport kapott vagy nem tudom mi történt. Ma egész nap evett és aludt. Egészen pontosan evett reggel fél 8 körül, délelőtt alvás közben néha nyöszögött, majd fél 12 körül ebédelt, utána megint alvás következett és negyed 7-kor ébresztenem kellett a fürdéshez. Remélem éjszaka is aludni fog, vagy telhetetlen vagyok?

Ha jól számolom julis már több mint fél éve életünk része. Az utóbbi időben volt pár kalandunk, néhány hete orvoshoz kellett mennem az itthon maradókra messzi mama vigyázott. Mikor hazaértem azzal fogadott, hogy baj van. Mi történt, valamelyik kiugrott az ablakon, vagy összetörték a számítógépet, ennél nagyobb katasztrófát nem tudok elképzelni. Aztán kiderült, hogy csak véletlenül julist indította be még egyszer. Az edények duplán tiszták lettek. Miki is elnyomkodta már párszor, előfordul.
Olyan két-három hete julis olyan tüneteket produkált, mintha a legdrágább alkatrésze ment volna tönkre. Apa kutatott a neten, ismerősöket kérdezett a diagnózis picit módosult vagy a drága alkatrész lehelte ki a lelkét vagy szerencsénk van és csak a lapát akadt el. Apa kicipelte az erkélyre, szétszedte, megnézte a lapát nincs elakadva, a rossz alkatrész többe kerül, mint amennyiért vettük tehát búcsút veszünk egymástól. Hiányozni fog de megleszek nélküle. Hirtelen ötlettől vezérelve apa még egyszer utoljára bekapcsolta és MŰKÖDÖTT. Pedig nem történt semmi csak julis sétált egyet az erkélyen, meg megfenyegettük, hogy kidobjuk. :-D Azóta is szorgalmasan dolgozik, ennek a gépnek kérem lelke van és most épp egy kis friss levegőre volt szüksége. :-)))