2011.03.16.

Ha minden igaz Ádám holnap végre mehet oviba. Már mindenkinek nagyon jót fog tenni. Az elmúlt 1,5 hetem jóóóóó hosssssszú volt. Hétfőn reggel az előző napról maradt sütit kérték reggelire, jól szétmorzsálták, ezen nem lepődtem meg. Na de utána:
- Miki szód le! - buzdítja Ádám az öccsét. Aki nem tétovázott és már kotorta is le a kis buldózerrel ami reggeli előtt az asztalon maradt. Én hiába kértem hagyja abba, átment Ádám oldalára és ott is leszórta a morzsákat. Befejeztem Maja etetését és Miki kezébe nyomtam a söprűt és a lapátot. Lelkesen kezdte aztán mikor rájött, hogy ez komoly és az összeset fel kell szedni már nem találta olyan mókásnak a feladatot de röpke 10 perc alatt sikerült legalább a nagyját összeszednie.
Muszáj komoly büntetéseket bevezetni, mert hamarosan tényleg egy gumiszobában fogok kikötni. Ha együtt kell(ene) lefoglalniuk magukat akkor annak MINDIG rohangálás, dübörgés, függönyrángatás, ordítás, dobálás a vége. Jobb(?) esetben a konyhában a lábam alatt nyomulnak és váltva kapkodnak minden után amit épp lerakok:
- É fogo(m)!
- Ne fogd. - Nem, nálunk nem szabad fogni semmit. Mert ha mégis:
1. eltünteti örökre (egy hónapja keresem a rizsfőző fakanalam)
2. szétszedi, eltöri, tönkreteszi (zöldbabot tömködött a Nurofenes adagolóba a másik felét összerágta)
3. nem adja vissza és amíg a gyerekkel kergetőzőm a nappaliba pl: tésztaszűrőért a tészta szétázik a főzővízben
Szóval nem szabad a konyhapulton matatni. Ennek ellenére megteszik.
Aztán még mindig ott van a közelharc problémája, nem tudnak egymás mellett ülni, az egyik elkezd rugdosni, a másik bökdös a végére Miki harap, Ádám visít én meg azt sem tudom melyiknek adjak igazat. Pár napja azon gondolkodom, hogy lehetne a szoba közepére fölhúzni egy egy méter széles kordont/vasfüggönyt/demarkációs vonalat és a kerítés két oldaláról max nézegethetik egymást.

Megint sokat nyafogtam, tegnap csináltam nekik programot: túrógombócot főztünk. Először megpirították a morzsát. Addig én előkészítettem a többi hozzávalót, ők összegyúrták, hagytuk kicsit pihenni és jöhetett a gombócozás. Miki főleg a pocakjába pakolta, hogy maradjon valami ebédre, én is beálltam segíteni. Íme a végeredmény:

Ádám szorgalmasan gyakorol biciklizni már tud fékezni és megállni is. Most már csak valami olyan hely kell ahol Ádám tud tekerni, Miki pedig mást játszani addig. Akkor egyedül is le tudok velük menni.