Az ovinkba ma nyílt nap volt, a leendő kiscsoportosoknak. Miki egész héten ezt a napot várta. Nagyon szeret oviba menni de mióta Ádámot reggel a mama viszi ő csak néha megy délután apával. Édesem, szinte minden nap elmondja, hogy ő megy oviba, gyakran fel is húz egy kabátot amit épp elér a fogason. Szóval most nagyon boldog volt, hogy megyünk oviba és legálisan játszhat is a csoportba. Ahogy átlépte a küszöböt megtámadta az első játékos kosarat, egy órán keresztül alig láttam, utána is csak azért jött hozzám, mert pisilni kellett. Kimentünk a mosdóba ott a bátorság elszállt, a WC-ig eljutottunk, de a pisi nem jött össze. Nagyjából fél órán keresztül rohangáltunk pisilni, tetszett neki a kis WC, mert ezt ő is feléri, a mosdónak még nagyobb sikere volt, imád pancsolni, de a pisit végül is hazahozta. Remélem ősszel ez már nem lesz probléma. Azért borzasztó büszke voltam mert az én fiam volt az egyetlen ovis jelölt akin nem volt pelus. (diadalmasan kihúzza magát)
Mi értünk oda először, a fiúk kb 20 percig teljesen egyedül élvezhették a szoba minden játékát. Később csatlakoztak mások is, ők végig látogatták az összes csoportot. Az én fiaim remekül érezték magukat a szoba két pontján, két különböző játékkal lefoglalták magukat, ha mégis egymás mellé kerültek akkor sem kapkodták ki a játékot egymás kezéből, nem visítoztak, nem csépelték egymást. Talán mégsem kell ősztől leszarom bogyót szállítanom az óvónéniknek. :-)))
Amíg a fiúk játszottak, elkaptam az új anyukáktól néhány kérdést, voltak extra igények, én csöndben forgattam a szemeim, közben mély részvéttel gondoltam az óvónőkre. Persze az is igaz, az én elvárásom kimerül annyiban, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és egészben kapjam vissza őket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése