2011.03.31.

Ádám már remekül van, két napja láztalan és virgonc. Ma Miki ébredt szortyogósan. Annyira teli volt az orra, hogy előszedtem az orrszívót. Gyűlölök orrot szívni, gyűlölöm a porszívós orrszívót. A hatékonyságát nem vitatom de olyan borzalmasan kegyetlenül néz ki az egész, mintha a gyerek agyát szívnám. Viszont szükséges mert Mikim szorgalmasan gyakorolja az orrfújást de még nem az igazi a technikája. Aztán ott van az a macera, az áldozatot be kell cserkészni, persze, hogy menekül a helyébe én is azt tenném. Le kell fogni de neki két keze van nekem az egyikbe ott a fegyver. Visít mint akit épp élve nyúznak, ma vártam mikor törik rám a szomszédok vagy a kommandósok (ebben a házban már akármi megtörténhet) az ajtót. Figyelni kell a csőre nehogy a gép benyelje a cuccot és a legszebb az egészben, hogy a porszívó egyszer csak a hadművelet közepén kikapcsol. De annyira, hogy órákig nem lehet bele életet lehelni. Fogalmam sincs mért csinálja a lakás kiporszívózása sokkal tovább tart és akkor dolgozik szorgosan. Lehet ennek a gépnek szíve van.