Egy hónap és itt a karácsony, megint. Hihetetlen gyorsan elment ez az év is. De a karácsony az jó, lehet készülődni, mézeskalácsot sütni, várni az ünnepet, együtt lenni a családdal.
A mai nap fő eseménye: apa perecet sütött! Tegnap kezdte mondogatni, kutatott hozzá receptet a neten és ma tényleg nekiállt és megcsinálta. Én csak néhány gyakorlati instrukcióval láttam el, mit mi után érdemes, meg, hogy az élesztő mikor futott föl. Kicsit kéz alá dolgoztam, kikentem a tepsiket, előmelegítettem a sütőt, elkészítettem azt a sós valamit a tetejére. A tészta hamar megkelt, amíg Miki aludt apa és Ádám nekiálltak a tésztából pereceket gyártani. Szépek lettek. Nekem sem kedvem, sem kézügyességem a perec tekeréséhez. A tésztát szívesen meggyúrom, szeretem érezni ahogy a kezem alatt az összetevőkből tészta lesz. Szívesen szaggatok formákat, dolgozom sablonokkal de a perec sodorgatás nem az én asztalom. Ádám roppant büszke volt a műveire, mikor kész lett meg is ette. Finom lett a perec, apa azt mondta csinál máskor is. Remélem még a héten mert a sós szmötyiből még van a hűtőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése