2011.03.09.

Allergia vizsgálaton voltunk Ádámmal. Önálló módon megnéztem a nagy táblán hova kell mennünk: földszint 10. Megcéloztuk, vártunk olyan 20 perc után jött ki az asszisztens akkor derült ki, hogy ez az allergológia nem a miénk. Éljen! Átirányított, fölcaplattunk a másodikra, megtaláltuk, az ajtón a szokásos "ne kopogj" tábla, vártunk, közben kiderült, hogy abba rendelőbe csak mi várunk. Újabb 20 perc múlva végre nyílik az ajtó és bemehettünk. Az előző 20 percben senki nem volt a rendelőben.
Asszisztens néni felvette az adatokat, közben a dokinéni osztotta a parancsokat, mit hova tegyek a könyvet feltétlenül a fogasra kellett volna akasztanom. Rögtön kezdésnek szívembe lopta magát és később is ezen munkálkodott. Kész lettek a papírok, telefonálás közben hajlandó volt bejelölni mit kell csöpögtetni és félvállról oda szólt:
- Jól fogasd le az anyával, mert így nem lesz jó! - (mért, meg is nyúzzuk a gyereket?)
Az odafelé úton elmondtam Ádámnak mi fog történni, megbeszéltük, hogy ügyes lesz és kész. Tudtam, hogy sima ügy lesz. Megnyugtatásukra oda tettem a kezem ahova mondták, gondoltam ha sokat ellenkezem az életben nem leszünk kész. Asszisztens néni izgult a legjobban, mondta is, hogy régen volt dolga ilyen pici kézzel. Összecsöpögtette, megbeszéltük, ha nagyon fáj akkor Ádám szól és kicsit abbahagyja valamint siker esetére beígért egy matricát. Összesen 8 csöppöt kapott és az én hős fiam rezzenéstelenül tűrte a bökdösést meg se pisszent közben. A lefogás is szükségtelen volt, persze ezt csak én éreztem. Asszisztens néni alig kapott levegőt a csodálkozástól, nagyon megdicsérte Ádámot, egy helyett három matricát kapott. Itthon derült ki, hogy az a három valójában négy, mert az egyik összeragadt. A váróban mesét olvastunk amíg a csöppök hatni kezdtek.
Ádám allergiás szinte mindenre amit a tesztben kapott de főleg a macskaszőrre.
Dokinéni még megírta a leletet, lazán megkérdezte, hogy állunk anyagilag, az olcsó vagy a hatékony gyógyszert adja. Ez meg milyen kérdés??? Hiába occccsó valami ha nem hat akkor kidobtam a pénzt az ablakon, ennyire nem állunk jól. Ráadásul kiderült, hogy erre a problémára csak kétféle gyógyszer van, az egyiket már szedte télen is. Ja ő nem ad receptet csak javasol és majd a házi orvos felírja, akkor meg minek pörgünk rajta ennyit? Dokinéni egyébként végig fölényesen beszélt velem, egyedül akkor látszott rajta némi enyhülés, mikor kiderült, hogy Ádámnak két kistestvére is van. Aztán gyorsan visszaváltott fölényesbe.
Végre kijutottunk a rendelőből, Ádámnak odaadtam a jutalom túró rudit és irány haza. Itthon Maja már nagyon várt.
Apa délután elvitte Ádámot eredményestül a házi dokinéninkhez. Sajnos Leónak költözni kell. Most először csak egy rövidebb időre, hogy Ádám hörgői teljesen kitisztuljanak, aztán szedi a gyógyszert és valószínűleg minden rendben lesz akkor is ha a cica hazajött. Nagy bánat ez nekünk, mert Leó már 5 éve életünk része. Nem is nagyon tudom, hova küldjük el nyaralni. A mamák kilőve, mert Ádám oda is szokott menni és pont az lenne a lényeg, hogy most 3 hónapig ne legyen egy fedél alatt macskával, kicsit sem. Nem tudom még mi lesz, majd megborotváljuk. :-D

Egyéb hírek
Miki lényegében szobatiszta, délutáni szundihoz nem kell pelus, lakáson kívüli programokhoz sem kell. Most azt tanuljuk, ha leül a bilire lógassa bele a fütyijét. Az ilyen típusú balesetek még gyakoriak, ha különösen jól sikerül még a póló is cserére szorul.

Ádám verset tanul. Pénteken a logopédia órán kapott házi feladatot, az első két sort már szépen mondja magától is.