2011.03.24.

Tegnap beszéltem Ádám óvónénijével, csupa jót mondott a fiamról. Ádám ügyesen bekapcsolódik a foglalkozásokba, játszik a többiekkel de egyedül is remekül feltalálja magát, a beszéde folyamatosan javul, tisztább, érthetőbb. Nagyon önálló, elpakol maga után, sőt mások után is. Ádámmal semmi probléma, jó gyerek. Ezt nagyon jó volt hallani. Egy gond van, Ödönke1 és Ödönke2 rászállt, piszkálják, ő meg hagyja, túlságosan is. Az óvónővel megbeszéltük, hogy próbálkozunk az életre neveléssel, igenis álljon a sarkára és védje meg magát. Remélem itthon ez nem fog a visszájára elsülni, mert csépelik egymást így is pont eleget. :-(
Apa a héten sokáig dolgozik, épp csak fürdetésre esik haza. Tegnap délután az oviból hazafelé megálltunk kicsit a játszón de valahogy nem voltak formában a fiúk alig negyed óra múlva Miki határozottan kijelentette, hogy ő haza akar menni, Ádám pedig csak ült a kacsájával a padon. Azt itthon is lehet, hazajöttünk. Megették az ebédről maradt "paamicsolehe" (paradicsomlevest) utána többnyire a szoba két sarkában játszottak, BÉKÉBEN! Tegnapelőtt amíg én levetkőztettem Maját, leültek a szőnyegre egymás mellé és Ádám olvasott Mikinek alig hittem a szememnek. Mintha nem is az én fiaim lettek volna, jól meg is dicsértem őket.