2011.03.20.

Szokás szerint tegnap a legfontosabbat hagytam le: a fiaim lelkesen babáztak az oviba! A dadusnéni meg is jegyezte milyen nagy segítség lehet nekem. Szerényen bólogattam és nem meséltem el a múltkori esetet a popsitörlőkkel és azt sem, hogy amíg én Maját pelenkázom ők szétszedik a lakást. Miki kiválasztotta a legnagyobbat, főleg hurcolta, aztán meghúzkodta kezét, lábát, ahogy Majának is szokta. Erre nagyon kell figyelnem mert ő igazából csupa szeretettel közeledik csak a tőle megszokott tank módon. Először csak fogja Maja apró karját, aztán megszorongatja. Szerencse, hogy Maja harmadik gyerek mert ha valaki így közeledett volna Ádámhoz, ott helyben lekaptam volna a tíz körméről. Persze most is figyelek és nem hagyom szorongatni a Leányt de már nem is kerülget szívroham ha Miki gyorsabb. Azért hülye érzés az egyik gyerekem félteni a másiktól.
Elkalandoztam. Szóval a játékbaba, Miki a szemét is megnyomkodta, szerencsére Maja szemével ilyet nem csinál.
Ádám teljesen szakszerűen bepelenkázott, megetetett (cumisüvegből, amit itthon még sosem látott) és elaltatott egy másik babát.

Ma délelőtt hamar kész lettem az ebéddel, a pihéseket leszedtem a csillárról és a karnisról, majd lementünk a parkolóba sportolni. Ádámmal megbeszéltük még itthon, hol van a pálya és ha szökik azonnal felzavarom. Megértette a szabályt sőt be is tartotta! A kijelölt helyen föl-le biciklizett, Miki motorozott, próbálta Ádámot követni, anya igyekezett szemmel tartani a két energiagombócot. Majd' megfagytam olyan hideg volt. Miki kb fél óra múlva kezdte mondani, hogy menjünk föl, beengedtem a lépcsőházba, ott észrevette, hogy Ádám még maradhat, gyorsan meggondolta magát. Alig telt el 10 perc és újra föl akart jönni de Ádám még mindig nem. Némi közelharc, a lépcsőház felvisítása után lefejtettem a motorról és fölszállítottam apának a kissé fagyos, ám igen hangos csomagot. Ádám még ment pár kört de nem sokkal később ő is elunta.
Nagyon ügyesen biciklizik, szépen megy az indulás, megállás, fékezés (ez utóbbi tudományára a legbüszkébb), egyetlen probléma van, menet közben gyakran nem néz előre, nem arra figyel amit csinál. Ma nagy vagányan hátrafelé nézve Mikit utasítgatta, közben felcsavarodott az oszlopra. Még épp csak gurult így főleg meglepődött, mérgelődni kezdett, közben egyre jobban imbolygott, végül elvesztette az egyensúlyát és eldőlt. Félig a bicikli alatt fekve vinnyogott, nem akartam de a hideg idő miatt végül is összeszedtem. Tudom undok vagyok de nem esett akkorát, hogy ez a cirkusz indokolt lett volna.

A nap aranyköpése:
- Böge ne tud úszi. (bögre nem tud úszni) - Ádám vacsora után berakta a tejes bögréjét a mosogatóban ázó tepsibe és a bögre nem úszott. A galád.