Miki szívat, két napja szórakozik a pisiléssel. Aktuális tevékenysége közben felkiált:
- Pisini ke!
Elmegyünk, amint beér a fürdőbe, mindenféle fontosabb mint a pisilés.
- Miki, ülj rá a bilire.
- WC-be pisiok!
- Akkor ülj rá a WC-re.
- Nem ke pisini!
- Akkor menjünk ki.
- De pisini ke! - ááááááá
Valahogy kitessékelem, még öt perc sem telt el:
- Pisini ke! - és megismételjük az egészet. A napi tizediknél már nagyon untam. Főleg, hogy gyakran akkorra időzíti mikor épp Maját etetem. Éljen a testvérféltékenység. :-(
Két "pisini" szaladás között Leó szállt be a buliba. Leül a háló ajtaja elé, mereven bámulja a kilincset, várja a csodát. Megszánom, beengedem, még alig csukom be mögötte az ajtót, térnék vissza a dolgomhoz már kaparja az ajtót, kiengedem. Tesz egy kört a nappaliban és ismét a háló kilincsét bűvöli. ááááááááááááá
A nap csúcsa. Reggel bontottam ki egy 80 lapos popsitörlőt, délután Miki bezárkózott a gyerekszobába, amíg Maját etettem, levadászta a polcról és a teljes zacskó tartalmát kiszórta a pelenkázó környékére. Nagyon elégedett volt az eredménnyel. Vetem pár (sok) nagy levegőt, kizavartam a szobából, összeszedtem a lapokat és visszahajtogattam a dobozba. Igazából azon csodálkoztam, hogy csak most támadta meg a dobozt. Mikor a popsitörlő használat mellett döntöttem (a fiúknál vizet és szivacsot használtam, de a Lányt nem lehet csak úgy törölgetni) felkészültem, hogy első este amint egyedül a marad a szobába kipakolja. Nem tette. De ami késik eljön. Eljött.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése