2011.03.11.

Az én fiaimat ma nem tudom mi lelte de olyanok voltak egész nap mint a ketrecbe zárt oroszlánok. Csak és kizárólag futva közlekedtek a lakásba, folyamatosan dübörögtek, ugráltak, függönyt rángattak, játékot dobáltak, rugdostak, csapkodtak. Hiába kértem, fenyegetőztem, büntettem, semmi sem használt. Azon csodálkoztam, hogy ma nem dörömbölt a szomszéd, pedig tényleg hangosak voltunk.
Megpróbáltam csendes elfoglaltságot keresni nekik. Pár napja babot csíráztatunk, naponta öntözték és nézegették, ma eljött az ültetés ideje. Kivonultunk az erkélyre, földet pakoltak a tejfölös dobozokba, bele a bab, megint föld, öntözés és kb 5 perc alatt kész is voltunk. Visszamentek tombolni.
Nagy nehezen sikerült elkészítenem az ebédet, összeszedtem a teljes fészekaljat és megszálltuk a patikát. Szerencsére akkor épp mi voltunk a teljes forgalom így a két patikus hamar összeszedte ami kellett és még a patika is egyben maradt. Itthon kiosztottam az ebédet, ez sem ment simán, két falat között feltétlenül ököllel kellett verni az asztalt, széket, vagy bármit amit elértek, ha nem ököllel akkor kanállal, az is jó hangos. Beígértem, hogy nem kapnak sütit, épp csak a mondat végére értem már koppant az ököl az asztalon. Nem is kaptak sütit. Mikit letettem aludni de most ő a soros takonykóros és a köhögéstől nem tudott elaludni. Feladtam az alvást, kiengedtem és újult erővel folytatták a ház oldalának kirúgását. Itt döntöttem úgy, hogy bár Maja most épp aludna, mégis kimegyünk a játszótérre, mert különben becsavarodok. Kiosztottam a fiúknak a játszós ruhát, közben erős bűntudatom volt Maja miatt. Leányom megérezte, hogy valami készül mert mire az ajtóhoz értem felébredt. Őt is összecsomagoltam és megcéloztuk a játszót.
Itt sem volt sokkal jobb de legalább a "ne rohangálj, ne dörömbölj, ne ugrálj" mondatokat egy időre elfelejthettem. Volt helyette "ne szórd a homokot, várd ki a sorod, ne szedd szét a babaházat, mássz le a kerítésről". A csúcs, Ádám kavicsot, homokot tett a sapkájába és így húzta a fejére, Miki rögtön utánozni akarta. Szerencsére csak mi voltunk a játszón, más gyerek testi épsége miatt nem kellett aggódnom.
Ha Miki szeptembertől ovis lesz, szerintem ezek ketten szétszedik az ovit. Az óvónéniknek pedig vödör szám hordhatom a leszarom bogyót. Mekkorát változott ez a gyerek! Egy éve még Mikit féltettem az ovitól/világtól/mindentől, most már inkább a világ többi részét féltem tőle. :-D

Ne csak nyafogjak, Ádám hibátlanul megtanulta a verset, sőt már Miki is tudja, olyan édes hangja van versmondás közben. Egész más hanghordozást használ mint sima beszédnél.