2011.02.26.

Tegnap délelőtt fontos küldetésünk volt, összeszedtem itthon lévő csibéimet, Maját magamra kötöttem, az öltözés után szépen befészkelte magát a zsebembe és részéről akár a világ végére is mehettünk volna. Mikit kézen fogtam és elcaplattunk az első pénzes automatáig, utána pedig apához. Az út első része nagyon jól ment, Maja aludt, Miki időnként telefonált. Ahogy közeledünk apához akkor kezdték elunni a dolgot. Majd hazafelé Mikim elfáradt és nagyon fázott, ő nem fagyálló, nem tudom annyira felöltöztetni, hogy jól érezze magát. De idén már sokkal jobban bírja a telet, tavaly az oviba és haza vezető út is gyakran megviselte, pedig akkor még őt is magamra kötve hurcoltam.
Hazafelé már én is elfáradtam, Maja is kezdett nehéz lenni, ráadásul Miki vigasztalhatatlanul pityergett és hely hiányában nem tudtam felvenni. Már majdnem hazaértünk, mikor egy szembejövő néni ámuldozik: (remek hangulatban kapott el)
- Ott is egy baba??? - nem, téglát cipelek, mégis mi lenne a hasamra kötve??? - oké, nem mondtam ki.
- Jaj, nehogy elejtse!!!!!! - itt nem bírtam tovább.
- Mért ejteném el???? - a választ nem vártam meg, mentünk tovább.
Nem értem, vad idegen emberek meglátnak babával, mért érzik úgy, hogy feltétlenül hozzám kell szólniuk, ráadásul butaságokat. A kedvencem, mikor megkérdezik, hogy "jaj, nem fázik?" "Mért magának melege van -2 fokba?" A gyerek évszaknak megfelelően van öltöztetve a friss levegőbe pedig még nem halt bele senki. Néha nekem is ki kell dugnom az orrom a lakásból és ilyenkor jön velem legalább egy gyerek is. Régóta fontolgatom, hogy a homlokomra tetováltatom: NE SZÓLJ HOZZÁM. Értem én, hogy kedvesek akarnak lenni de erre semmi szükségem, vannak antiszociális hajlamaim ez van.

Hasonlóan buta kérdés mikor valahol teljes létszámban megjelenünk és elkezd számolni: "úristenháááromgyerek". Sajnálkozását próbálja csodálkozásnak álcázni és megkérdezi mért vállaltunk hármat, magában hozzáteszi: "nemvagytoknormálisak". Erre a helyzetre kitaláltam pár hasonlóan buta választ:
- az első gyerek nem lett tökéletes, gyakoroltunk (de tökéletesek)
- eredetileg csak egy lányt szerettünk volna de nem sikerült elsőre
- assssszonták fogy a magyar

Morogtam most dicsekszem, a séta röpke két órás volt, Miki bár szólt útközben, hogy pisilnia kell de kibírta hazáig és száraz maradt az alsója. Ádámhoz képest hihetetlen gyorsan halad a teljes szobatisztaság felé.
Ekkora séta után jó nagyot aludt, fél 3-kor kezdtem (fél 1-kor szokott kelni) ébresztgetni, 3-kor már sikerült is kicsalnom az ágyból. Hiába mondtam, hogy esik a hó, ígértem mandarint, semmi nem érdekelte.

Tegnap este teregettem, apa a tévében elkapott egy jelenetet ahol királynőről volt szó:
- Az nem királynő! A királynő már alszik, ja nem a Királylány alszik, a királynő tereget. - he-he-he a teregetős szolgák épp nem értek rá. :-DDDDD

Apa elkapta Maja mosolyát, sajnos csak a végét de remélem azért látszik a képen. Sajnos hátrányos helyzetű harmadik gyerek és már nem mászkálunk a kezünkbe nőtt fényképezőgéppel, hogy minden szempilla rezdülését rögzítsük. :-DDD

A mosoly vége

... és utána

Igyekszünk szocializálódni, Maja este 5 után már sem aludni, sem egyedül lenni nem akar. Ez rendben is volna de a babahordózóban és a játszószőnyegen sem marad 20-30 percnél tovább. Pedig édes, pihés fiaim úgy körbeugrálják, olyan aranyosan próbálják szórakoztatni. Azért kísérletezünk néhány a békés percekből.