Ma az ágyhúzás volt a soros, Miki nagyon élvezte a programot, telehordta a nappalit az elcsórt huzatokkal és párnákkal, egy lepedő a szennyesbe is jutott. Felhúztam a tiszta ágyneműt, összeszedtem a koszosat mire visszaértem ez kép fogadott.
Kicsit később megint rendet tettem.
Reggel egy nagy ízeltlábú valamit fedeztem fel az ablakon. Úúúuutálom az ilyen jószágokat! Jobb ötletem nem volt, pánikroham helyett felöltöztettem a gyerekeket és elmentünk az oviba, mint minden reggel. Mire hazaértünk Leó ücsörgött a bogár fölött és őszintén reméltem már végzett vele. Nem nagy vadász a lelkem de néha egy-egy legyet elkap. Már épp kezdtem komolyan örülni és gyártottam Leónak a hősi érdemérmet, mikor kiderült a bogár él. Leó csak megijesztgette. Nem halogathattam tovább ki kellett lakoltatnom azt az izét. Fogtam egy játékot, szépen rámászott, gyorsan kivágtam játékostul az erkélyre. Valamint nagyon büszke voltam magamra, hogy mindezt sikítozás nélkül végigcsináltam.
Miki játszik a fúrógéppel, mutatja nekem:
- Szejete fujógé! - van olyan pasi aki nem szereti a sajátját?
Az ágynemű mosással ma elérkezett Büdikutya ideje is, mikor Miki felébredt, elcapiztam becsomagoltam egy kispárna huzatba és be a mosógépbe. Nagy volt a kísértés egy gyors 15 perces programra de Büdikutya ennél intenzívebb kezelést igényelt. Teregetéskor nagyon igyekeztem dugdosni de Mikit nem lehet csak úgy átverni, természetesen megtalálta és nagyon boldog volt. Ennek ellenére egész könnyen sikerült meggyőznöm, hogy hagyjuk kint kicsit száradni.
Ádám ma kétszer is nagyon meglepett. Miki kezéből kiesett a fúró, Ádám ugrott és visszaadta Mikinek. Pedig azt hittem elszalad vele játszani.
A másik szintén fúróval kapcsolatos. Ádám az asztalnál kezdett játszani valamit, Miki odament mellé:
- Miki itt a fújó jáccco veje? - Miki boldog a kinccsel.
- Utána visszaajod?
- Ühm. - és távozik.
Ma új receptet próbáltam ki vacsorára, Ádám dinsztelte a hagymát én aprítottam a sonkát, Miki buzgón lábatlankodott. Megpróbáltam lefoglalni egy fazékkal és fakanállal de ettől még hol Ádámot hol engem akart kifúrni a helyünkről. Ma alapból is alig fért a bőrébe :-( Végre sütőbe került a vacsi, sikerült jól időzíteni 35 perc 180 fokon, remek időre kész is lesz, kell még tíz percet hűteni, hogy szelhető legyen addig pont összepakolunk. Gondoltam én, majd 15 perc múlva gyanús lett a sütő, megyek oda és 250 fokon volt! Az odaégés előtt kikaptam de a belseje még sülhetett volna. Kuglófom kisebb mazsolája, valamikor egy óvatlan pillanatban átállította a sütőt. Azért annyira nem lett rossz, Ádám egy egész szeletet megevett (általában max 3 falat a vacsora) Miki repetázott is. Szóval máskor is csinálok ilyet de akkor a sütő mellé ülök őrködni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése