A mai nap legfontosabb híre, hogy Ádám szervezett ovis kiránduláson van, életében először. Sajnos technikai problémák miatt a tavalyiakról lemaradt. Szerintem kettőnk közül én izgultam jobban, szendvicset készítettem, a táskába csempésztem egy túró rudit és egy almát is. Valamint tegnap sütöttem dupla adag almás-fahéjas muffint ezt is összecsomagoltam, Ádám itt kapott hisztirohamot (reggel negyed 7-kor) mert nem értette, hogy majd pár órával később az egész csoporttal együt fog belőle enni. Szerintem annyira ordított nem is hallotta amit mondok. Azért csak sikerült leülni reggelizni és az első pohár tej után csönd lett. Bepróbálkoztam a napi program ismertetésével:
- Ádám ma kirándulni mentek, busszal. - nagy örömködés, végre felébredt és túl van a hisztin, éljen.
- Megye kiánduni, mamának nagyon fáj a foga, ezé nem bíj ajudni. (a mamám két hete fogorvoshoz jár de, hogy ennek mi köze a kiránduláshoz???)
Voltam olyan bátor és amíg ettek elmerészkedtem pisilni. Mire visszaértem az asztalon ujjnyi tej állt. Végül is már hetek óta nem borogatott egyik sem, kezdtem azt hinni fejődünk. Na mindegy majd egyszer.
Az előszobába félve vettem vállamra a muffint rejtő szatyrot de Ádám csak leltár szinten vette tudomásul, hogy az is velünk jön. Aztán az úton nagyon édes dolog történt, engem is megleptek. Felváltva folyik az orruk, megállunk Mikinek orrot törölni, míg kotrom a zsepit, Ádám megfogja Miki kezét, és türelmesen állnak előttem, egy pillanatra még azt is elfelejtettem mért is álltunk meg. Ádám tudja, hogy nem szeretem Miki kezét elengedni mert hajlamos a szökésre és egy forgalmas út mellett megyünk az oviba. Viszont Miki gyakran nem szereti ha a bátyja akarja irányítani, néha az én kezemből is szabadulni próbál pedig az tilos és lehetetlen. Szóval túl vagyunk az orrfújáson, nyújtom a kezem Mikinek. Erre mindkettő határozottan kézenfogva elindul az ovi felé. Megadtam magam, Ádámot kézenfogtam és folyamatosan sasoltam a kezüket. Jöttek szépen mint a kisangyalok! Ádám közben atyáskodó hangon mesélni kezd:
- Képez Miki megye kiánduni, anya rako, tákámba uzsoa, inni, szavéta, zsepi. (induláskor fölsoroltam neki, meg a lelkére kötöttem, hogy használja)
Közeledtünk a buszmegállóhoz itt kértem, hogy most cseréljünk és Miki jöjjön vissza hozzám, nem szívesen de végül megtette. Mire odaértünk pont beállt egy busz, Ádám csillogó szemmel akar fölszállni.
- Ádám ez még nem jó busz. Majd jön értetek és az óvónénivel fogtok fölszállni, jó?
- Jó.
- Jójesz!!!! - kontrázik Miki is.
Terv szerint 3-ra érnek az ovihoz akkorra megyünk érte. Kíváncsi vagyok mit mesél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése