A ma reggelt legjobb lenne valahogy kiradírozni:
- 6.03 a fölöttünk lakó 10 centis magassarkúban ledübörög a lépcsőn és becsapja a lépcsőház ajtót
- 6.08 a pihések mocorogni kezdenek
- 6.13 átjönnek
- 6.15 Miki ráröpül Ádám kukásautójára, Ádám visít (országomat még egy ilyen autóért!!!!!)
- 6.23 Ádám felfedezi a pulton felejtett szombati csokis muffint, Mikinek is ad majd egyesült erővel köröznek a lakásban és mindenfelé morzsa hever, majd két alig használt muffin is, természetesen csak 3826-szor kértem meg Ádámot, hogy üljön az asztalhoz, Mikit is beraktam a helyére de ez nem akadályozta abban, hogy a morzsát leszórja
Nem tudom mi lelte őket ma de egész reggel csak és kizárólag futva közlekedtek, felváltva visítottak vagy ordítottak, egymást nyúzták. Igyekeztem felrakni az ebédet, hogy 9-ig kész legyen, 10-re kellett mennünk a korai fejlesztőbe. Próbáltam lehallkítani a fiúkat, szókincsem leszűkült a "ne szaladgálj, csöndesebben" szavakra, a szomszédokra mély együttérzéssel gondoltam, ennél többre nem futotta az erőmből, ma inkább vállaltam volna a 4-es metró befejezését az év végéig. Szerintem mikor 9-kor elhagytuk a házat az itthon maradók pezsgőt bontottak.
A korai fejlesztő nincs tőlünk messze, kézen fogtam a csapatot és elindultunk, gondoltam ha ilyen jó formában vannak mint amit reggel mutattak hamar oda is érünk. De nem. Amint kiértünk az utcára mint akiket lebetonoztak, talán az elporoszkáltunk szó fejezi ki legjobban sebességünket. Ott megtámadták a játszósarkot amíg a sorunkra vártunk, Ádámot bekísértem, majd Gabival egyetértésben a sikeres vizsgálat érdekében mi kimentünk Mikivel. A végén pár szóban összefoglalta amit végül is már tudok, beszéde nehezen érthető, felcseréli a szótagokat, a babanyelvet még mindig többet használja, színfelismerést inkább hagyjuk, elküldte további vizsgálatokra, ha szerencsénk van még idén eljutunk a megfelelő szakemberhez, majd értesítenek. Addig is Gabi hivatalból jár az oviba és ott foglalkozni fog Ádámmal külön is. Hazafelé pelyhes fiaim képességeit ismét meghaladta a járás tudománya, időnként az volt az érzésem lényegében két szánkót húzok magam után. Nem, nem én akartam sietettni őket, ismerem a normál sebességüket, na ez a mai teljestíményük a szokott közelében sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése