2010.09.10.

Ádám szinte megállás nélkül köhög, úgy döntöttem ma itthon marad és kúrálom. Nagy baj nincs, mert láztalan és egész délelőtt egymást nyúzták Mikivel. Még él bennem a remény, hogy egyszer majd együtt játszanak órákig és bűntudatom lesz amikor ebédelni kell hívnom őket. Alapvetően képesek együtt játszani párszor már megmutatták ha rövid ideig tartott is a csoda. Valamint van az a variáció mikor elvonulnak a szobájukba, tudjátok az a gyanús csönd, aminek mindig valami katasztrófa a vége.

Előkotortam egy vödör Legot és próbáltam bízni, jó játék lesz, lefoglalják maguk vele amíg a krumplit előkészítem a tésztához. Jól indult, Miki érdeklődve nekifeküdt az építkezésnek, Ádám az asztalhoz telepedett, kb 10 percig nyugi volt. Aztán elkezdték az apró darabokkal telihordani a lakást. Ádám a kész művével akart elindulni de ahogy leemelte az asztalról darabokra hullott. Mérges lett és a maradékot földhöz vágta (erről nem tudom leszoktatni) Miki vérszemet kapott és ő is dobálni kezdett mindent ami közel volt hozzá. Itt vetettem véget a Legozásnak, szerintem pár hónapig most megint nem veszem elő :-(

Ádám ebédnél mesélni kezd:

- Megyek másko is, messzi mamához.

- Igen, majd mész.

- Messzi mama mérge vó. (mérges volt)

- Mit csináltál? Mért volt mérges? (mindig dícsérgetik, milyen jó fiú, elsőre megcsinál mindent amit kérnek, bezzeg itthon ...)

- Összetöjött tánér. (tányér)

- Mért tört össze?

- Me összetötem. - olyan komoly képet vágott hozzá mint aki épp a Kennedy gyilkosságot valja be.

- És ezért mérges volt a mama?

- Ige.

- Ádám te lóditasz. (a tányér törést elhiszem, előfordul, de, hogy ezért a mama mérges legyen azt nem)

- Ige.