2010.09.06.

Tegnap délután elkísértük apát dolgozni, gondoltam ha már ott vagyunk körülnézek kicsit cipő ügyben. Apa búcsúzáskor megbízta Mikit, hogy vigyázzon rám és ne engedjen pasizni. Végülis egy két évest vezetve, félreérthetetlen pocakkal én vagyok minden pasi álma, csak úgy kapkodnak utánam. :-D Ilyen útravalóval indultunk felfedezni a cipőboltokat. A végeredmény nem sok új, szerintem egyszerűen nem létezik az a cipő amit én keresek. A séta végén bementünk egy bababoltba, ahol az eladó roppant kedvesen rám förmedt, karba tett kézzel, épp csak nem topogott a lábával:

- Segítsek??? (olyan "mit akarsz itt" hangsúllyal) - ha ilyen szívesen lát akkor inkább nem kösz, már megtudtam amit akartam és kifordultunk a boltból. Igaz még kicsit szerettem volna körbenézni, szörnyülködni mi minden fölösleges dolgot találtak már ki és sóznak rá a gyanútlan első gyerekes kismamákra és főleg irigykedni, hogy Hudininek sem lesz baldahinos, zsebestárolós, hozzápasszoló ágyneműs csilli-villi ágya. Tudom ez viszonylag szűk költségvetésből kihozható házilag (anyósom nagyon ügyesen varr) de a baldahin láttán rögtön beugrik a kép amint a két nagyobb váltva vagy együtt lógaszkodik rajta, a zsebes tárolóban jó esetben csak kisautókat találnék de valószínűbb, hogy a benne tartott popsikrémet szétkennék a szobában, majd gondosan ráragasztgatnák a cafatokra tépett papírzsepiket. Köszönöm itt és most önként lemondok mindenféle baldahinról és zsebes tárolóról ép elmém és a családi béke megőrzése érdekében. A babaágynemű pedig szintén fölösleges, bogaras vagyok és semmi párnának látszó dolgot nem rakok a gyerek feje alá két éves koráig, babatakarónk pedig van vagy öt a szekrényben.

Ma reggel pelenkázom Mikit közben nagyot tüsszent.

- Egészségedre.

- Köcönö anya.

Közben lekerül a pisis pelus, elkunyizza. Nem tudom mi olyan izgalmas benne de amíg ő a gombócot forgatja, szétszedi én fel tudom rá csempészni birkózás nélkül a tisztát és közben a polcot sem rámolja le. Szóval a kezébe nyomom a csomagot:

- Köcönö szépe. ( köszönöm szépen - ezt életében először mondta ki egyben)

Nekiláttam az ebédnek, a zöldbab között találtam egy pici uborkát, Miki rögtön rácsapott:

- Uboka, ubok, kéek. - megpulcoltam, meg is ette, majd jött zöldbabot kunyizni. Egy részét apróra rágta és szétszórta a szőnyegen. Eredetileg azért vitte el, hogy főz. Kapott edényt, fakanalat, jól indult de mégis a szőnyegen kötött ki. Majd egyszer biztos főzhetek teljes békében, egyedül és örülök ha kajla fiaim ebédre hazadugják az orrukat.

Délután fokhagymás csigát sütöttem, felbátorodva a szombati kakaós csigán, a fiúknak kiosztottam egy-egy kis gombóc tésztát. Miki rutinosan állt neki a gyurmázásnak, Ádám utánozta szinte minden mozdulatom. Miki tésztája hamar fogyni kezdett, Ádám kérte süssem ki az övét is. De mire az enyém a tepsibe került Ádám is megette nyersen a művét. Majd legközelebb.

Ádám rászokott a műesésre. Roppant bosszantó! Miki elmegy mellette, hozzá se ér, rá se néz ő meg valódi kaszkadőr mutatvánnyal keresztül gurul az egész szobán és természetesen visít mint akit épp élve nyúznak. De most már Miki is rájött a trükkre és néha direkt meg is böki a bátyját, nem erőből csak úgy hozzáér. Ádám természetesen kap az alakalmon és még nagyobbat vetődik. Már az óvónő is szólt, hogy a gyermek színészkedik és attól fél ha egyszer valóban elesik nem fogja észre venni. Ettől időnként én is félek. Minden esetre focistának alkalmas a gyerek, remekül tud szabadrúgást meg büntetőt szerezni. :-D