2010. április 25., vasárnap

2010.04.25.

Újítani támadt kedvem, kerestem a neten egy amerikai almás pite receptet. Állítólag ez az eredeti, majd ha arra járok megkérdezek egy helyi nagyit. Szóval ma kipróbáltam. Nem kellett hozzá semmi beszerezhetetlen hozzávaló, az elkészítése sem bonyolult, a sütési idő baromi hosszú és a végeredménytől kicsit többet vártam. Külsőre hasonlított az amerikai filmekben mutogatott pitékre, a hosszú sütés után kiraktam az erkély párkányára hűlni mint a Tom és Jerry-ben, a fílíng megvolt de a mi hagyományos piténk finomabb, holnap sütök is egy adagot a mamám receptje alapján.

Délután kihasználtuk a jó időt és a játszón voltunk. A fiúk traktor versenyt rendeztek, homokoztak, döciztek, lassan Miki is megtanul csúszdázni. Szedtek nekem virágot, meg fújkálták a magba borult pitypangokat. Ez Mikinek is nagyon tetszett, természetesen pillanatok alatt elleste Ádámtól a technikát. A tavasz egyik csodája mikor a nyárfa szöszöl, ma kezdte még csak olyan szerényen hullajtja. Ádám nagy örömmel, jött a hírrel:

- Esi hó!

- Ez nem hó csak a nyárfa.

- Fa? - és fontosabb dolgai után nézett.

Apa megpróbálta egyszerre lefényképezni őket. A kihívás ott kezdődik, amikor a kettőnek egyszerre kellene a kamerába mosolyogni vagy legalább arra nézni, azért sikerült (nem leégtek, pirosak a melegtől). A nagy munka után apa bejelentette, hogy elmegy cigizni, jó hangosan, hogy a fiúk is hallják, természetesen csapatban rohantak utána majd a kerítésen lógva várták vissza. Miki majdnem kimászott a két rács között, még épp fülön csíptem. Pedig azt hittem ennél nagyobb a pocakja. 

Miki keveset aludt ebéd után, gondoltam a játszón elfáradt, letettem aludni de nem akart, kikéretőzött és lényegében végig nyüglődte a délutánt.

Ádám ma egy új dallal lepett meg minket volt benne nyuszi, mókus meg még egy rakás halandzsa. Megpróbáltam kideríteni, hol tanulta, nem sikerült, lehet ez is valami saját szerzemény. Valamint próbáltunk mi is újakat tanítani neki a Cirmos cica haj és a Boci boci kezdetű örökzöldeket vettük elő. Szerintem így elsőre egész jól teljesített. Már amikor hajlandó volt beszállni.

- Ádám énekelj te is.

- Nem, te!

És ezzel vége is volt az énekórának. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése