2010. szeptember 1., szerda

2010.09.01.

Ma elvittem Hudinit orvoshoz. Lényegében mindenki rá kíváncsi de én vagyok a csomagolás, még pár hónap és a helyzet annyiban változik, hogy előlépek szállító személyzetnek. :-)

Már van némi rutinom az orvoshoz járásban de a fölösleges várakozást nem tudom megszokni. Csak ketten voltak előttem így ma csak egy órát vártam. Lehet a negyediket elintézem itthon, majd csak szülni megyek a kórházba.

Némi pozítiv változásként a doki, kreatív módon belelapozott a kiskönyvembe, így most nem kellett újra elmesélnem, hogy igen már a harmadikat várom cserébe őszinte megdöbbenéssel pillogott rám:

- Maga szült egy 3,9 kilós gyereket??? (Miki születési súlya)

- Igen.

- Ez nem semmi!

- Tényleg nem volt az.

Szóval lényegében rendben vagyunk, egy vérvizsgálatot kellett megismételni, bár a labor fél 11-ig volt, engem fél 1-kor még ledöftek. Nagyon kedvesek voltak én meg iszonyú hálás, hogy nem kellett ezért mégegyszer a város másik végébe zarándokolnom.


Apa tanítja Ádámot:

- Mi a neved?

- Szabó Ádá.

- Hány éves vagy?

- Tíz. - és az ujján négyet mutat (a pasik imádnak túlozni, mekkora is a 20 centi? :-DDD)

- Hol laksz?

- Dédimamáho! (dédimamához) két napja a dédi a sláger, kórusban vagy felváltva emlegetik.


Ez a kép tegnap készült. Főztem az ebédet, Miki a nappaliba játszott, majd egyre többször lefeküdt. Az egyik felülésnél pont láttam, ahogy kűzd: feje kókad lefelé, szeme csúkódik, majd hirtelen felegyenesedik kóbor kísérletet tesz az éberségre, egy pillanatra sikerül, majd megint lefekszik és két perc múlva durmol. Bennem volt a szándék, hogy nem hagyom elaludni, de szokás szerint egyszerre dinszteltem a hagymát, daraboltam a krumplit és olyan jó volt úgy főzni, hogy közben senki sem tekergeti a tűzhely gombjait. Ezért úgy döntöttem had aludjon, majd ebédel ha felébredt.

1 megjegyzés: