2010.09.18.

De jó, hogy vége van ennek a napnak. A reggel 7 körül indult azzal, hogy Ádám az ágya teljes tartalmát - ez nálunk a szokásos takaró, párna kombináción kívül még egy vödörnyi autót jelent - főleg az autókat egyesével elkezdte ledobálni. Kizavartam a kis csapatot reggelizni, majd a szokásos fogmosás, átöltözés program után szaladgálni kezdtek a lakásban. Az építőjátékkal sikerült magam köré ültetnem utódaimat a torony elkészültéig (kb 5 perc) nagyjából minden rendben volt. Utána egyesült erővel szétszedték (2 perc). Nekem itt el kellett kezdenem az ebédet, gyermekeim közben szétszedték a lakást.

Az ebéd viszont nagyon finom lett, fasírtalapot csomagoltam bacon szalonnába és a muffinsütőben megsütöttem. Lehet máskor is így sütök fasírtot a sima főzelékre is mert gyorsabb mint a hagyományos változat és a lakást sem kell 3 napig szellőztetni. A mindmegettén találtam egy receptet, de csak az ötletet vettem át, a fasírtot a szokott mennyiségekből készítettem.

Ebéd után Miki aludni ment így jutott egy kis pihi a délutáni műszak előtt. Kellett is. Gyermekeim újult erővel folytatták a tombolást. Kedves szomszédok, isten bizony minden tőlem telhetőt megtettem a lecsendesítésük érdekében, de baromi nehéz átlagosan 10 percenként valami új, izgalmas és csendes játékot kitalálni. Próbáltam ismét építeni (2 perc), bedobtam a sógyurmát ez kb. 20 percig volt érdekes. Részemről utálok gyurmázni, gyerekként sem rajongtam érte, soha nem tudtam igazán kiemelkedőt alkotni, így sikerélményem sem volt. Most se. Pedig tényleg próbáltam de az általam alkotott csigák, almák, hóemberek valahogy mindig az egyik pihés kezei között palacsintává váltak. Valamint elég unalmas úgy alkotni, hogy közben újabb és újabb darabokat dugnak az orrom alá, alkossak én majd ők nézik, meg rátenyerelnek. Mikor elkezdték komolyan megenni az alapanyagot végleg feladtam. Amíg felszámoltam a rumlit újabb futóversenyt rendeztek. Kétségbeesésemben kerestem egy régen látott rajzfilmet Miki kerek 5 percig nézte, majd más tennivaló után nézett, Ádám többé-kevésbé végig nézte. Utána megint futóverseny némi hisztivel. Előszedtem egy labdát, gurigázni olyan 15 percet kísérleteztünk mindezt csendben megvalósítani a tiszta játékidő 2 perc.

A délután másik csalódása, brownie-t sütöttem. Összerakni nem volt nehéz, a sütőben is jól elvolt nélkülem de a végeredmény szerintem borzalmas lett. Egy sületlen lágy, tömény édes massza brrrrrrrr. A tepsiből is csak lapáttal tudtam kivakarni. Azt tudtam, hogy nem fog átsülni, pont az a lényege, számomra rejtély az amerikaiak mért vonzódnak a sületlen sütikhez. De az a cukros ragacs mégis váratlanul ért. Legközelebb akkor eszek brownie-t ha valaki hozzáértő elkészíti és megkínál. A maradékot meg valahogy kilapátolom a tepsiből és kidobom. Komolyan mondom sajnálom az alapanyagot amit beleöltem, főleg a két tábla étcsokit. Lehet az amerikai sütikkel is felhagyok már tavasszal az almás pitéjük se jött be :-(