2011.09.30.

Ma szüreti mulatság volt az oviba. Maja éjjel alig aludt hajnalban pedig szinte semmit ébren voltunk 4-kor, fél 5-kor, 5-kor és fél 6-kor úgy döntött reggel van. Délelőtt a szüretre készültem, szóval alig élek. A szüret nagyon jó volt a fiúk sokkal jobban élvezték mint tavaly.
A grissinit sütöttem, apa hozott nekem megfelelő méretű poharakat a szervírozáshoz. Nem akartam sima kólás pohárral odaállítani ezért segítséget kértem a barátnőmtől. Edit nagyon kreatív a díszítés az ő területe. Felsoroltam rendelkezésre álló szerény készletemet és azt is vázoltam, hogy a poharak a nap végére a kukában a végzik, így túl sok anyagot és energiát nem vagyok hajlandó beleölni.
Edit egyszerűen kivitelezhető nagyszerű ötlettel lepett meg: tekerjem körbe csomagolópapírral, csak simán tépkedjem az se baj ha cakkos (nekem való megoldás) dekor rafiával kössek rá masnit, a csomagolópapírra temperával csináljak kézlenyomatokat. Mikié lenne a megfelelő méret. Sajnos muszáj volt módosítanom a tervet, mert Miki elvitte a kezét oviba, Majáét nem akartam összefesteni, az enyém pedig nagy. Ezért összegyűrtem a papírt a cakkos hatást erősítve és a grissini szót irkáltam rá mintának. Nehéz szép masnit alkotni a durva rafiából (juj de jó kifogás - kaján vigyor) szóval nem volt kedvem masnizni, csomóztam. Szerintem a gyűrt, cakkos papírhoz jobban passzolt a csomó. Csak natúr rafiám volt itthon, Edit azt javasolta fessem be piros temperával. A kivitelezést és a szárítási nehézségeket végig gondoltam közben eszembe jutott, hogy a szépséges piros temperám elfogyott mikor Pirót, McQueent festettem a gyerekszoba falára és inkább vettem egy gombolyag piros rafiát. A maradék még biztos jól jön karácsonykor. Ráadásul az én pakolás mániás életem értelme a natúr rafiámat is elpakolta valahova az ágyneműtartó mélyére. Szóval amíg a tészta kelt megalkottam a poharakat. Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Persze ahogy előre sejtettem a buli résztvevőit a tartalma sokkal jobban érdekelte és rajtam kívül az ég világon senki nem foglalkozott a külsejével. Tényleg jó, hogy ennél több energiát nem fektettem bele.

Körjátékkal indult a szüreti mulatság. Utána szabadon választhattak a szervezett és önálló játékok közül.
Célba dobás
Egér tekerés (vagy mi?), Ádám nyert!
Az egész lényege: a darálás
Miki főleg nézelődött.
Ádám a prést is kipróbálta.
Nem maradhattak ki az udvari játékok sem:
Maja is jól érezte magát.
Mindezek mellett az esemény csúcsa az volt amikor Miki elhagyta Büdikutyát az udvaron. Szerencsénk volt viszonylag hamar meglett de tíz percig igen hevesen kalapált a szívem és csak az kattogott a fejemben mi a fenét csinálok este az ordító gyerekkel aki Büdikutya nélkül nem alszik. Kel egy nyakba akasztható póráz arra jószágra.

2011.09.29.

Általában nyafogni szoktam de most dicsekszem. Hihetetlen jó délutánunk volt. Hazajöttünk az oviból, Maja uzsonnázott a fiúk kaptak egy zacskó kekszet. Utána fölajánlottam a játszó programot de nem akartak menni. Nagyon nem. Épp bunkert építettek az ágyukból. Az egyetértést látva arra gondoltam akár maradhatunk is. Ők játszottak én nekiálltam almás pitét sütni, Maját lekenyereztem egy keksszel, később egy kis almát is kapott. Mikor az etetőszéket elunta tőle szokatlan módon békében lefoglalta magát kicsit a nappali szőnyegen, kicsit a lábam alatt a konyhában de végig ordítás nélkül, közel két órán keresztül. Hihetetlen volt! Maja általában nem tűri a hasonló mellőzést, ha úgy érzi kiesik a figyelem középpontjából mert történetesen elmennék inni (5 lépés) vad visításba kezd. Most még a fiúk sem igazán foglalkoztak vele, mert ők együtt játszottak gyerekszobaszétszedőset. Na jó volt valami hivatalos fedősztori, időnként tájékoztattak, hogy ki a rendőr és ki kihez megy látogatóba, közben Miki ágyáról valahogy lecsúsztak a plüssök, takarók, párnák. DE a ruhásszekrényt nem rámolták ki, a pelenkákat nem szórták szét és a lényeg EGYÜTT játszottak, nélkülem, sőt később össze is pakoltak. Mondjátok, hogy anyák utolsója vagyok nem érdekel. Annyira örültem, hogy együtt játszanak és valóban játszanak nem kell percenként szétszednem őket mert tépik egymást. És igen, annak is baromira örültem, hogy én közben teljes békében (fél fül, fél szem a gyerekeken) reszelgettem az almát, tésztát gyúrtam.
Már az egy WC-ből adódó problémám sem bosszantott. Történt ugyanis, hogy reggel apa betelepedett, Ádám szólt neki, hogy pisilnia kell de lerázta, hogy ha békén hagyja siet. A gyerek a nappaliban táncolt egy darabig, aztán mikor az asztalhoz ült volna reggelizni, nem bírta tovább. Megyek be a felmosó felszerelésért, apa békésen trónol a laptoppal az ölében. Majdnem kikaptam a kezéből. Aztán inkább siettem felmosni mielőtt Maja odaér és belefürdik.
Délután a fiúknak egyszerre kellett kakilni Miki kényszerült várni, Ádám álmodozott a csészén. Próbáltam sürgetni, nem sikerült. Mire Miki sorra került a fele az alsójában de jutott az ülőkére is. Ha egyszer sikerül költözni csak olyan helyre ahol két WC van! Pillanatnyilag ez a legfontosabb szempontom.

Gyerekszáj:
Ádám: - Etöt a füjembe a csont! (eltört a fülemben a csont)

2011.09.28./2.

Suttogva nyomkodja a billentyűket: képzeljétek csend van a gyerekszobába, kb háromnegyed 8-óta. Meg se tudom mondani mikor volt ilyen utoljára. Szerencsém oka a kirándulás.
Ha az ovi kirándul akkor alapból kimarad a délutáni szundi. Ádám esetében ez kész szerencse, neki már évek óta sok a délutáni alvás de az oviban csendben fekvés közben elalszik. Aztán hiába a délutáni játszó este 9-9.30-kor még kukorékol. Na jó csendben fekszik az ágyában de jobb ha délutáni szundi helyett időben elalszik este.
Szóval a kirándulásról fél 3-3 között szoktak megérkezni, már jó előre megkérik a szülőket, hogy ha csak lehet vigyék haza a gyerekeket mert fáradtak lesznek.
Az én "fáradt" csemetéim csillogó szemmel vártak. Nem sokat meséltek, pontosabban meséltek de információ értéke minimális: távolsági busszal mentek, erdőbe, aztán játszottak, ettek, megették a csokit (amit a dobozukba rejtettem), megitták a teát (ez volt a vezér hír, köszönés helyett az üres kulacsokat lobogtatták felém) ezeket tudtam. Jól érezték magukat, ezt sejtettem de jó tőlük hallani. Ja és Ádám holnap is kirándulni akar menni, óvónénivel meg is beszélte. Erős a gyanúm, hogy az óvónéni nem tud a dologról. :-)
Itthon kicsomagolták a táskájuk tartalmát, Miki nekiállt elpusztítani azt a fél zsömlét amit hagyott, Ádám almát kért, kiosztottam a reggeliről maradt kalácsot* és reméltem mindez kitart amíg Maja uzsonnázik. Nem tartott. Pontosabban két harapás között elszaladgáltak egymást püfölni és kirúgni a ház oldalát, az én fáradt gyerekeim. Természetesen ez tilos és alapállásban tányér elkobzás jár érte de Maja etetése még mindig igen nagy figyelmet igénylő feladat és ha közben felugrálok a kisasszony egyszer csak elunja és nem hajlandó többet enni. Akkor is ha a szokásos mennyiség felénél se tartunk.
Túlestünk az uzsonnán és ép elmém megőrzése érdekében levonultunk a játszóra ahol a fáradt gyermekeim még két és fél órán keresztül elfoglalták magukat. Hazaérve folytatták a ház oldalának kirúgását. Vacsorára sikerült megnyugodniuk és a szokásostól kicsit korábban lefektettem őket. Miki két percen belül durmolt.

*Apa időnként próbálkozik a kaláccsal, a fiúknál változó sikerrel, én nem szeretem a kalácsot, semmilyen kalácsot. A ma reggelinek sem volt túl nagy sikere, ketten ettek meg fél szeletnyit. Egészen meglepődtem mikor délután a maradék kalács az utolsó morzsáig elfogyott.

2011.09.28.

Hétfőn szülőin voltam. Az idei évi programismertetőn kívül nem sok új dolog történt. Idén épp harmadszorra hallgattam meg, hogy milyen simán ment a beszoktatás, dicsérték a kicsiket, hamar felvették a ritmust, dicsérték a nagyokat mert sokat segítenek, szófogadóak. Szeretem ezt az ovit, az óvónők szeretettel veszik körül a gyerekeket és kellően rugalmasak, tapasztaltak is.

Tegnap reggel Miki úgy döntött ülve pisil, mindent odakészített, felült és:
- Jaj pisiok!!!!! - épp készítettem elő fogkeféjét, nézek oda, gyermekem megint nem rakta bele a fütyijét, folyik az ülőkén, a pizsamán, a padlón.
- Miki rakd bele a fütyidet!
- Pisiok, pisiok!!! - jajgat tovább. Egyik kezemben a fogkrém, másikban a fogkefe, mire eldobtam még sikerült pár cseppet a megfelelő helyre irányítani. Aztán leszedetem a gyereket és föltakarítottam.
Kicsit később Ádám támolyog a fürdő felé, persze, hogy ő is körbeöntözte. Szerencsére apa számára egyértelmű ha már ő jár arra akkor feltörli.

Miki a konyhában sürög:
- Ez mi?
- Fokhagyma.
- É szejete fokhagyma. - és már nyúl is a kanálért (darált fokhagyma, olajjal leöntve, dunsztosban így sokáig eláll)
- Nem szereted a fokhagymát, ez így nem jó, előbb meg kell főzni. - ledöbben, a nyúlkálást abbahagyja.

Ádám öltözik és hatásvadász hangon mondja:
- Úgy fáj a fenekem mint a izijó! (viziló)
Az összefüggést megfejtő piros pontot kap.

Maja még nem beszél de új tudománya van: ha biztonságosnak találja a kapaszkodóját, lépked. Juj ez erős volt, emelgeti a lábát és pár centit halad.
Valamint nagyon beszédesen tud nézni. Tegnap apa kezében röpködött, a fiúknak reggeli idő volt. Apa kérdezi, hogy reggelit készítek vagy Maját veszem át. Válaszolni nem volt idő, mert Maja hatalmas anya alakú szemekkel ugrott ki apa kezéből.
Kicsit később meglátta apa nyakában a láncot. Láttatok már vágyakozó szarka szemeket?

Tegnap Ádám nagyon határozottan nem akart játszóra menni. Kompromisszum készen megkérdeztem, mit szeretne helyette. Sétálni. Nagyon nem volt kedvem Maját cipelgetni és még őket is terelgetni. Kiegyeztünk a messzebbi játszóban. Ez a játszó kissé elhanyagolt, többek között ezért is járunk oda ritkábban. A fiúknak viszont pont ezért érdekes. A homok olyan kemény, csak csákánnyal lehetne fölverni, viszont így garantáltan macskakaki mentes és cipőjükbe se folyik be. Látogatottsága is ritkább, sokáig csak mi voltunk ott. Miki már kezdte unni, annyira, hogy magától! összepakolta a játékokat amikor egy kisfiú érkezett klassz három kerekű tekerős járművel. A fiúk kölcsönkérték és fél órát kisebb nyivákolásokkal de alapvetően egyetértésben játszottak vele.
Hazafelé még egy kicsit megálltunk a mi a játszónkon is. Ott megtöltötték homokkal a cipőjüket, nehogy kimaradjon.

Ma kirándulni ment az ovi. Eredetileg múlt héten mentek volna de a hét eleji rossz idő miatt nem vállalták be az erdős sárdagonyázást. Több mint 100 gyerekkel ez teljesen érthető. Szóval ma mentek, külön busszal egy szép erdős kirándulóhelyre és ebéd után beszabadulnak a Mecsextrém park ovis részére. Fél 3-ra megyek értük, nagyon várom az élménybeszámolót!

2011.09.26.

Leírva bámulom a dátumot és belém villan: mindjárt karácsony! De jó! :-D A karácsony a legjobb a télben.

Ki találta ki, hogy nem lehet bilit használni 18 éves korig??? Úgy éljek ha rajtam múlna bizony még mindig azt használnák! Tekintve, hogy két apró locsolócsővel élek egy fedél alatt és én takarítok. Igen a bilinél is előfordultak balesetek de a bilit bevágtam a kádba alatta pedig felmostam. Na de a WC mögött takarítani nem olyan egyszerű! Azt mondanom se kell, hogy a mosdó felé osonó pihés után szólok rakja bele a fütyijét, amit rendre meg is ígér, aztán vagy sikerül vagy nem. Hiába meg kell tanulni a slagot használni. A folyamat kültérben kifejezetten szórakoztató. Hétvégén Mikit kaptam el ahogy a játszón gondosan locsolgatja a füvet. Módszeresen jobbra, balra lendítve rajta. Ezek után csoda, hogy nehezen megy a célzás a fajanszba?
Próbálkoztam az ülve pisilést szorgalmazni de Miki még nem éri föl rendesen, mire odapakol samlit, szűkítőt csőtörést kap. Na de ami késik nem múlik! Itthon ülve pisilés lesz vagy takarítanak maguk után.

Tegnap kint voltunk a játszón, hol máshol? Tetszik tudni nálunk a kültéri program nem jutalom, hanem LÉTFONTOSSÁGÚ. Szerencsére igen eleven, aktív fiaim vannak, hatalmas mozgás igénnyel, beszorítva egy kis lakásba. Tehát amikor csak lehet kint vagyunk, kert híján a játszón.
Szóval tegnap is kint vagyunk, egészen sokáig ketten játszottak békében, homokvárat építettek, fogócskáztak, a koszorúcska játékba engem is bevontak, Ádám szerepelt, tapsoltunk. Aztán Miki megint Ádám szemébe szórta a homokot. Megint büntetést kapott. Próbálom Ádámot letakarítani, aki vadul bömböl de a szemét nem hajlandó kinyitni. Nagy nehezen legalább megáll, végre kinyitja a szemét mielőtt megvizsgálhatnám megint becsukja, visít. Ismét cserkészés, könyörgés, sikerül kipecázni 3 szem homokot. Biztatom, hogy pislogjon akkor a könnyek végzik a dolgukat és kimossák az idegen anyagot. Nem pislog, visít. Kezdjük elölről: cserkészés, könyörgés már nem látok homokot erre a homokos kezével belenyúl a szemébe, visít. Már én is visítanék. Újabb küzdelmes percek és még két elkapott belenyúlási kísérlet után nincs homok a szemébe és a visítást is abbahagyta.

Majával két újabb borzalmas éjszakán vagyunk túl. Szombaton 10 és fél 4 között óránként ébresztett, pontosabban egyet véletlenül kihagyott, akkor Ádám bökdösött, inni kért. Fél 4 és 5 között 10 percenként Majánál voltam mert ő nem akart aludni. Már kezdtem beletörődni, hogy mára ennyi volt az alvás, mert ha véletlenül a lány visszaalszik addigra a fiúk ébrednek. Mikor csoda történt és Maja elaludt. Visszakúsztam az ágyamba, Miki csak fél 7-kor telepedett mellém, lekenyereztem a távirányítóval, a következő emlékem pedig, hogy negyed 9 van és egyedül vagyok az ágyban. Rögtön fel akartam kelni, mert reggelit kell osztani, ebédet kell főzni, el kell indítani a mosógépet ... de a testem egyszerűen nem engedelmeskedett. Oké még két percig fekszem. A következő kép: Miki dugja be a fejét az ajtón, fél 9.
A ma este egész biztatóan indult aztán kicsit több mint egy óra alvás után fél 12-kor érkezett a riasztás, majd utána átlagosan 15 percenként egészen 2-ig. Úgy 1 óra tájban a gyerekszoba felé tartva menet közben is aludtam. Visszafelé egyre többet kellett küzdenem apával aki a hátán fekve békésen hortyogott és a lábát lazán az én helyemre lendítette. Nagy nehezen arrébb rugdosom, elfekszek, rám pakolja, kikúszok alóla, csuknám a szemem de újabb riasztás. Aztán 5-kor ismét küzdöttünk fél órát és Miki ma 6-kor érkezett. Megint a kezébe a nyomtam a távirányítót fél órát elszöszölt mellettem szerencsére csak a csatornákat váltogatta, a hangerő gombot elkerülte. Aztán rámolt kicsit a könyves polcon, egyet behurcolt az ágyba is, majd a nappaliban felcsapta a villanyt és folyatta a felfedezést. Hozott egy kosár autót az ágyba, ez ismét két békés percet adott nekem. Mindig hallottam merre jár de képtelen voltam megmozdulni. Csak akkor mentem utána amikor a telefont kezdte nyomkodni, természetesen a kihangosító gombot találta meg először.
Múlt héten apa hősiesen vállalta, hogy sírni hagyás helyett majd ő megy éjjel Majához. Megnyugtatja és visszateszi, aztán terv szerint a Leány rájön, pár nap alatt, hogy apa miatt nem érdemes felkelni. De, hogy az akció mikor kezdődik az még kérdés. Mert apa dolgozik és neki éjjel aludni kell. Ellenben én "csak" itthon vagyok.

Pár hete apa elunta az ágyakban tárolt vödörnyi kisautót és leszűkítette fejenként egyetlen darabra. Az átállás simán ment, este mindeni választ egy alvós autót, ami másnap rendszerint ki is kerül az ágyból. Ádám tegnapi autója még este koppant a szőnyegen, az egyik éjjeli kör alkalmával berúgtam Maja ágya alá, baleset veszély elhárítva.
Reggel legnagyobb szemem fénye bújik elő a szobából:
- Ana ho esenautóm? (hol van a versenyautóm)
- Neked is jó reggelt. - akkor és ott már az éjszakai rugdosásra nem emlékeztem de a délelőtti takarításkor megtaláltam és az ágyába raktam.

2011.09.24.

Képzeljétek egy egész hétig megúsztam a játszóteret! Szerencsémet részben az időjárásnak, részben más programoknak köszönhetem. Kellet is ez szünet, mert az utolsó látogatásunkkor közel volt a katasztrófa. Történt ugyanis, hogy fiaim békésen túrták a homokot még néhány két év körülivel. Ekkor berobbant egy család két felnőtt egy gyerek (kb 6-7 éves) felállásban, a kaput nyitva hagyták* letelepedtek a padhoz, apu sört! bontott. Kicsit később csatlakozott hozzájuk még két család főleg 10 év körüli gyerekekkel. A szülők a padnál vidám piknikbe kezdtek a gyerekek szétszéledtek, kezdték amortizálni a játszót és a hangulatot. Mikor a legnagyobb lány vödörből öntözte a homokot a csúszda tetejébe és a kutya se szólt rá, akkor összeszedtem a csapatomat. Velünk együtt a többi két éves is készülődni kezdett.
Értem én, hogy a játszótér közös tulajdon de ők olyan szinten belakták az egészet pillanatok alatt, hogy attól féltem valakit eltipornak.
* A kapu érzékeny pontom. Miki hajlamos a szökésre, a játszó melletti utca délután forgalmas. Azonkívül ide főleg 5 év alatti gyerekekkel szoktak jönni, mindenki automatikusan csukja a kaput.
Ezek után tegnap kellett ismét játszóra menni. Sokáig minden rendben volt, aztán Ádám visít, csupa homok az arca és a mellette álló Ödönke már harmadszorra rúg bele. Ödönkét leállítottam, ha már az anyja rá se bagózott, majd Ádámot ápoltam le, közben elmondta, hogy Miki szórta az arcába a homokot. Mikit büntiből félre ültettem egy távoli padra. Az eset után figyeltem fel két cicamica anyukára, három kislánnyal érkeztek. Az a típus aki a játszóra is a legdivatosabb ruhába, tökéletes sminkkel érkezik, megteheti, mert csak a padon trécsel amíg a gyerekek fötrik a homokot. Szóval lehet nekem van üldözési mániám de határozottan az volt az érzésem, hogy én vagyok a témájuk. Nem sikerült rájönnöm, hogy azt irigylik, elbírok egyedül is három gyerekkel vagy azt, hogy smink nélkül is bátran megjelenhetek emberek között, esetleg azt, ha igény van, Majával a karomon is tudok játszani a fiúkkal.
Olyan de olyan boldog leszek ha egyszer végre nem kell játszótérre járnom. Ha ez a csoda azért következik be, mert történetesen sikerül családi házba költöznünk, pezsgőt fogok locsolni, mint az F1 győztesei.

Tegnap almás pitét sütöttem, most nem felejtettem ki belőle a fahéjat. Viszont kísérleteztem. A pite mellékterméke fél kancsó almalé. Ezt általában meg szoktam inni de most gumicukrot készítettem belőle. Nem szeretem a boltit, tudni se akarom miből van, bár a macis állítólag valódi gyümölcsléből készül de én akkor sem veszem meg. A fiúk akkor esznek ilyesmit ha ajándékba kapnak. A készítés régóta piszkálja a csőröm. Három gyerekkel ezelőtt Jamie Olivert láttam a tévébe aszalt gyümölcsből készített hiper egészséges gumicukrot. Sajnos azt a bizonyos adást azóta sem találom. Pár hete rátaláltam erre és egy kedves kommentelő megadta ezt a receptet a két leírás alapján készítettem el az enyémet. Az eredmény fél siker. Technikailag teljesen elégedett vagyok a művemmel, nagyon hamar és egyszerűen kiviteleztem a végeredmény olyan állagú lett amit vártam. Biztos mutatósabb lett volna piros gyümölcsből de momentán az almalé volt adott, szóval az enyém barna lett. Bár az íze nekem sokkal jobban bejött mint a bolti, továbbra sem fogom szeretni a gumicukrot. A fiúk érdeklődése is hamar lankadt. Tehát képes vagyok gumicukrot előállítani csak épp a kutyának sem kell. :-( Legközelebb megiszom az almalét.
Bezzeg az almás pitém bomba siker volt. A fiúk rögtön felfalták a fél tepsivel, Miki folyamatosan potyogtatta a morzsát a széke alá, amit Maja nagy lelkesedéssel szedegetett össze.

Reggel szokás szerint mindenki korán kelt, tegnap már megfőztem a mai ebédet, így a játszón kezdtük a napot. Öltözés közben arra figyeltem fel, hogy Ádám Miki fölsőjét patentolja. Nagyon megdicsértem! Ő nem szokott ilyesmit csinálni, nem is várom el tőle, még csak kérni sem szoktam semmi hasonlót. Viszont az oviban a vegyes csoport miatt bevett szokás, hogy a nagyok segítenek a kicsiknek, valószínűleg azért tette.
A mai nap itt a jó cselekedeteknek vége is szakadt. Fogalmam sincs mi lelte a fiaim de ma csak és kizárólag a "ne ...", "hagyd abba ...", "nem szabad ..." kezdetű mondatokkal kommunikáltunk. Egész nap egymást nyúzták ha véletlenül nem akkor Miki akart valamit, főleg enni, akkor is ha még az előző a szájában volt. A játszón csak mi voltunk de képesek voltak két vödörnyi homokon civakodni. Több négyzetméternyi homokos terület kellős közepén. Hosszú nap volt, nagyon hosszú.

Egyet még dicsekszem a végére: Maja mászik! Még kicsit megfontoltan halad de már egészen nagy távot is megtesz így.

2011.09.23./2.

Képgaléria
Kis kíváncsi: Mi történik a hálószobában?
Maja szívesen ismerkedik az ételével. Sokkal lelkesebben eszik ha egy kicsit belematathat. Itt éppen egy fél körte volt az uzsonna.
A kanál megkaparintása a legcsudaizgibb.
És már tudja, hogy kell használni. :-D
Ebben a fotelben szoktam Maját szoptatni.

2011.09.23.

Lego kiállításon voltunk. Kétszer. Tegnap családilag, szombaton csak Majával. A két látogatás képeit összefésültem.
Nagyon jó figurák voltak, mókás fotó lehetőségekkel de a fiúk nem voltak modellkedős kedvükben. Azért apró sikereimet megmutatom.
A lényeg az lett volna, hogy a bábú a fiúk nyakát "fogja" Miki nem vállalta a felkérést és apa sem állt jó szögben a megfelelő hatás eléréséhez. Majd legközelebb.
A következő képen Mikiből már csak csík látszik. Elviharzott játszani. Hiába az elforduló gyerekre a gép mozgó gyerek funkciója kevés. :-D
Ádám méretű robot.
Darkvéééder árnyékában.
Mikit megette az oroszlán.
Utolsó pillantás mielőtt lecsúszna a torkán.
Ádám volt a desszert.
Talán a legjobban sikerült darab.
A cica volt a kedvencem.
A fiúk kedvence: "Aztaaa fefájiiii!"

Miki motorja tegnap az oviban baleset áldozata lett: letört a kormánya. Szerencsére javítható. Apa meg akarta tudni, hogy történt az eset. Fiaink készséggel segítettek.
szemtanú 1 (Miki) vallomása:
- Hááá etőt! (hát eltört)
szemtanú 2 (Ádám) vallomása:
- Kimentü, akkoj még nem töjt e. Mikoj ajudtunk akoj utána kimetük és ejtöt. (kimentünk akkor még nem, mikor aludtunk, utána kimentünk és eltört)
Asssszem a nyomravezetői jutalom nem az övék lesz. :-DDD

2011.09.22.

Gyerekszáj:

- Miki mi volt az ebéd az oviba?
Nézegeti a pólóján a foltokat, végül kiböki:
- Paamicsom. (paradicsom)

- Ana mit hütötté, mé mejeg a hütő? (mit sütöttél még meleg a sütő) - szegezi nekem Ádám a kérdést, lebuktam. :-)))

Ádám egészen hosszú mondatokat képes alkotni:
- Amiko Miku mamáho megyü, akko Miku mamáho megyü. (amikor Mikus mamához megyünk akkor Mikus mamához megyünk) - világos. :-)))

Tegnap két új dalt tanultak az oviba. Egymás szavába vágva adták elő. Miki verziója:

- Fice fice bumm, bumm, bumm. - a rece az elejével együtt lemaradt.
- Ha meázi kidobjuk. - ennyire emlékezett. De ezeket délután többször is elénekelte.

Tegnap a barátnőm jött el a lányaival. Ilyenkor határozattan javul nálunk az egy négyzetméterre eső lányok száma. A fiúknak ismertettem a programot, Ádám kicsit később kérdezi:
- Miko jö Edi? Má alig vájom! - azt nem tudom, hogy a lányokat vagy a sorompónyitást várta jobban. :-)
Almás-fahéjas muffinnal készültem, nagyon szeretem ezt a sütit, mert szinte mindig van itthon hozzá minden és 20 perc alatt kész, na jó még 20 perc a sütés de az már megy nélkülem is. Sikere volt a csipet csapat pillanatok alatt eltüntette. Tamara külön csak nekem elmondta, hogy nagyon finom volt. Az ilyen mondatokért imádok konyhatündérkedni!
Bementek a gyerekszobába, megbeszéltük, hogy az ágyakra szabad fölmászni csak ne túrják szét, és nem szabad ledobálni semmit. Büszkén jelentem, hogy az öt gyerek betartotta a szabályt (a két kicsi kint maradt velünk a nappaliban). Volt viháncolás, nevetgélés és remekül szórakoztak. Ádám előszedte legfiúsabb kincseit, megpróbálta velük lenyűgözni a lányokat, kevés sikerrel. Hiába a csajozást még gyakorolni kell. :-)
A legnagyobb sikert néhány cukor lánc aratta. A lányok nyakát díszítette, ők nagylelkűen megosztották a fiúkkal. Miki pár percre megkapta az egyiket, fel is falta. Ez akkor derült ki mikor pakoláskor előkerült az üres madzagja. :-)

2011.09.21.

Hogy is kezdjem, nem tudom. Elegem van. A tehetetlenségből Maja alvásával kapcsolatban. Pontosabban a nem alvásával kapcsolatban. Biztos, hogy én rontottam el valahol de hol??? Ma a boltban beleolvastam a Suttogó könyvbe, várakozásaimmal ellentétben csak kb 30 oldal szól az alvásról. Amit sikerült elolvasnom nem volt hasznomra. Kissé kioktató hangon elmondja, hogy NE csináljuk (eddig se csináltam). Aztán jön az unásig ismételt esti rutin, közben megnyugszunk, felkészülünk az alvásra stb. Még egyszer valaki ezzel jön hozzá vágok egy bárányfelhőt, nagyot. Könyörgöm lassan 6 éve (Ádám születése óta) így csinálom az esti elalvással ritkán van problémám, pl: takonykór esetén. De mi a kutyafülét csináljak az éjszaka közepén cseppet sem álmos gyerekkel??? Most szoptatok aztán berakom az ágyba és remélek, mire visszaaludnék én is ismét sír, megint megyek és ezt játszuk 1,5-2 órán keresztül. Mikor végre tényleg elálmosodik ébren kerül ágyba és elalszik. De mért ébred fel, ha felébred, mért nem alszik vissza elsőre?
Tudom, hogy a szoptatás nem megoldás, a babusgatás sem (Tracy is megmondta) de mikor hazahozom az újszülöttet ő még bizony éjjel is éhes, tehát átmegyek és szoptatok. Aztán bébike reménysugárként 3-4 hónaposan hetente egy éjszakát nagyjából átalszik. Nem csörtetek be felébreszteni csak akkor megyek ha sír. Igen, ebben a korban megkíséreltem megnyugtatni simogatással de csak még jobban sírt, tőle egy lépésre pedig alszik a két bátyja. Ha már fölveszem, nem ringatom, mert tudom, hogy 3 hónap múlva nem akarok az éjszaka közepén a nappaliban körözni, akkor inkább a szoptatás és a fotel. Pár perc, megnyugszik alszik. Majd a következő hónapokban egyre sűrűsödnek az ébredések és egyre tovább tart amíg elalszik. Tudom, hogy ez a rossz út, de hol kellett volna elfordulnom? Főleg, hogy egészen sokáig gyakoriak voltak a jó éjszakák is két-három ébredéssel. Ezt be lehet tudni a mozgásfejlődéssel kapcsolatos átmeneti időszaknak vagy a teliholdnak, fogzásnak. Tehát bíztam abban, hogy elmúlik magától, de nem, ez majd nagyjából akkor lesz jobb ha lediplomázik/elköltözik/férjhez megy/piros hó esik.
A nappali alvással nincs probléma, nincs kötött napirendünk Maja akkor alszik ha álmos (Tracy is ezt írta) az egyetlen amikor nem teszem le hiába álmos az este 5-6 közötti időszak. Mert ha ilyenkor leteszem (kipróbáltam) ő édesen durmol 2-3 órát ébredés után pedig vígan viháncol éjfélig (vagy még tovább), hiába viszem fürdeni, vacsorázni, nyugtatni a szokott időpontban. Nem álmos, nem alszik. Pálinkás kenyérrel mégse tömhetem, tehát marad az, hogy ha maga Morpheusz toporog a küszöbömön akkor sem engedem este 10 percnél tovább aludni és pont. Így némi nyüglődéssel kihúzzuk fél 8-ig akkor jön a szokásos esti műsor és simán elalszik.
Van alvós macija, a szobába pont annyira van világos az utcai lámpától, hogy tájékozódni lehet, mellesleg, nappal világosban jobban alszik, vacsorára már régóta tejpépet is eszik, kizárt, hogy éhes, főleg nem hússzor. De akkor mégis mi a manót tehetek?
Ha valakinek van épkézláb ötlete zaklasson bátran, csak kérlek könyvet ne ajánljatok, még egy esti rutinos tuti alvás megmondóval nem vagyok előrébb. Ja és az együtt alvásra sem vagyok hajlandó. Az egészen egyszerűen nem az én utam, hosszan tudnám fejtegetni de nem teszem.

2011.09.20.

Ismét szuper éjszakám volt. Maja fél 10-től nagyjából óránként ébren volt (lehet sűrűbben) fél 1-kor Miki is beszállt a mókába. Mire a szobába értem Maját is felébresztette a visítása. Hiába kérdeztem nem mondott semmit a visítást abbahagyta, vittem neki vizet közben Maja is ordítani kezdett. Miki megnyugodott, visszafeküdt, Maja is sorra került, betettem az ágyába. Nagyjából 10 perc múlva már majdnem aludtam, Miki megint visít, Maja megint fölébredt, Miki megint nem mond semmit de fura szag terjeng. Tapogatom a nadrágját, semmi. Megnyugszik, visszafekszik, Majával beülök a fotelba. Miki ismét sírni kezd, a szag nem hagy nyugodni. Maját berakom az ágyába, ordítani kezd, Mikit tapogatom, kakis. Kimegyünk a fürdőbe, hallom apa morogva ébred. Beront a gyerekszobába, Majával idegesen járkál a nappaliban. Mikit kicsomagolom a pizsiből igazából csak egy puki csúszott be. Lemosom a gyereket, tiszta ruhát kap, visszaviszem az ágyába. Közben Maja úgy döntött az alvás fölösleges időpazarlás és csak kettő után volt hajlandó elaludni, durmolt is egészen 5-ig. Még egy kis csendes pihenőről meg tudtam győzni de Miki fél 6-kor kijött a szobából és neki sem volt tovább maradása.
Fél 7-kor már reggelizett a csapat és nem sokkal 7 után már úton voltunk az oviba. Integetés előtt még beszélnem kellett óvónővel a holnapi kirándulásról ezért a szokottnál később értem az ablakhoz. Mikit Ádám hívta vissza ez hiba volt. Kis mókus sírni kezdett, ösztönösen majdnem rohantam vissza hozzá. Aztán két hüpp után már mosolygott.

2011.09.19./2.

Maja szereti a sajtot. Legjobban csak úgy simán fölcsipegetve az elé rakott reszelt sajtot. Szívesen eszeget egyedül.
Ma egész nap a mászással kísérletezett, néhány tétova mozdulat megy felemelt pocakkal is de ha siet, a jól bevált kúszást választja.

Reggel postára mentem és hazafelé belógtam a boltba, csak úgy titokba. Most teljesen egyedül, békében sikerült felfedeznem pár sütési segédanyagot amiről nem is tudtam, hogy nálunk is kapható. :-) Egészen feldobott a felfedezés és, hogy végre kedvemre nézelődhettem, nem sürgetett senki, nem volt nehéz senki, nem unatkozott senki.

Gyerekszáj:

- Ana néd döög ég! Óóóó id döög a ég néd! (anya nézd dörög az ég - utánzó hangeffekt - így dörög az ég) - Miki közben nagyon lelkesen mutogatott ki az ablakon. Mintha a dörgés látható lenne. :-D

2011.09.19.

Képgaléria a hétvége elkapott pillanataiból:
Ha sütök a mosogatásra önkéntesek hada jelentkezik.
A fiúk a kellemesebb részét vállalják
Miki itt már egyszer megmosakodott, maximalizmusát jól mutatja az a pici bajusz, ja és a fotón nem látszik de a füle fölött a haja is csokis volt. :-DDD
Maja mindig ott ahol a lényeg történik. Nagyon szeret mosogatógépet pakolni. Mellesleg az új tudományt is sikerült is végre megörökíteni. Rohan az idő, már hetek óta az állást próbálgatja.
Hogy működik ez a gép? Megnézem belülről is!
Hááát öööö izé, megszerezte és szoros felügyelet mellett játszhatott vele. Itt pont úgy rugdosta mint egy macska.
Majd én felborítalak!
Elpilledt
Országos hírrel zárok: virágzik a rózsám. Ez azért nagy csoda, mert egy héttel azután, hogy megkaptam az összes bimbóját ledobta és látványos haldoklásba kezdett. Már azt hittem nem is él amikor múlt héten ez a látvány fogadott az erkélyen. Többször is meg kellett néznem valódi-e.

2011.09.17.

Veterán autó felvonuláson voltunk. A fiúk a mamámnál töltötték a hétvégét, így csak hármasban mentünk. Nagy előnye volt, hogy én is láthattam sőt egészen jól megfigyelhettem, mondhatni részese voltam az eseményeknek. Ha a fiúk is ott vannak akkor nagyjából 5 másodpercenként létszámot ellenőrzök. Viszont nagyon sajnálom, hogy egy ilyen klassz eseményről lemaradtak. De majd jövőre. Évek óta mindig utólag értesültem erről a felvonulásról, most nagy álmom vált valóra, hogy ott lehettem karnyújtásnyira az autócsodáktól. Ha jól emlékszem valami díjkiosztó is volt mi azt már nem vártuk meg. Nekem a felvonulás megtekintése és fényképezése volt a lényeg. A kipufogó szagból annyi pont elég volt.
Az Árkád előtt kaptuk el a mezőnyt, itt tényleg egészen közelről meg tudtuk őket nézni. Apa nem nagyon akart modellkedni csak lopiban kaptam el itt-ott. Muszáj volt, mert így látszik, hogy tényleg mi voltunk ott. Én jól elbújtam a fényképezőgép mögött. :-DDD
Mankós veterán
A felvonulásról néhány kedvencem:
Ez a csodás verda 1928-ban készült. Külön kiemelném a fa küllőket, lenyűgöző.
Motoros résztvevők
Ilyen Skodában még utaztam
A modern Volvók nagypapája
Én már megúsztam a kötelező orosz nyelvórákat de az orrán lévő ciril betűket értettem: Moszkvics
Dobpergés ... itt a legnagyobb kedvencem: Lada 1500
A nagypapám álomautója, csak is szépséges piros színben. Sok évet várt rá, még többet dolgozott érte, keményen a bányában, föld alatt. Mikor megláttam egy pillanatra azt hittem a Lédi az (bizony annak az autónak még neve volt, családtag volt) rögtön a rendszámot lestem, nem ő volt. Azért jó volt látni egy testvérét.
Megpróbálom érzékeltetni, milyen sok autó vett részt az eseményen.
A dudaszót és dallamkürtöt kéretik hozzáképzelni.