Jupiiiiiiii, jupiiiiiiii, jupiiiiiiiiiii! Miki reggel oviba akart menni, boldogan öltözött, készülődött, egész úton csacsogott. Az oviban egyedül átöltözött, puszi után rohant a szobába, a szokott helyen fülig érő vigyorral integetett. Olyan de olyan jó volt így otthagyni. Pedig kis mókus egész hétvégén azt mondogatta, hogy ő nem megy oviba hétfőn, aggódtam is. Ebéd után mentem értük, egy puszira odaszalad, aztán viháncolva eltűnt a mosdóba, semmi sírás vagy hüppögés. Fogmosás után ismét egyedül átöltözött (ennek nagyon örültem mert Majával a hasamon nagyon nehézkes a gyerek öltöztetés) és mentünk haza. Kifelé elmondta, hogy jól érezte magát, (picit bizonytalanul) azt is, hogy megy holnap is, az ebéd finom volt megették és Ádám büszkén mutogatta a foltmentes pólóját (ha jól láttam grízes tészta volt, az nem maszatol :-DDD) Most optimista vagyok, ha ilyen jól megy a dolog egész héten, jövő héten megpróbáljuk az ott alvást.
Hétvégén a mamám már úgyis szorgalmazta a dolgot, pont miután vázoltam, hogy reggel sír. Szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy nem muszáj nekik bent aludni. Mégis hogy hagyhatnám ott egész napra ha a reggel nehezen megy? Miki mindig is nehezebben alkalmazkodott változásokhoz, természetesen hagyom a saját tempójában oviba szokni.
Valamelyik délután a játszón voltunk csak egy kislány volt kint az anyukájával. Ha ők ott vannak általában büszkén kihúzhatom magam, hogy az én fiaim egészen jól nevelten viselkednek a játszón. Természetesen nem minta gyerekek (szerencsére) de az esetek többségében már ücsöröghetek a padon amíg játszanak, csak akkor állok föl ha Miki hintázni szeretne vagy Ádám labdázni, többször fogadnak szót mint nem. Az igaz, hogy itthon rendszeresen a csilláron (és az idegeimen) lógnak de cserébe nagy közönség előtt viszonylag ritkán kell gyereket nevelnem. Talán mégsem csinálom olyan rosszul.
Tegnap balesetünk volt a játszón. Miki elrohant pisilni, majd:
- Kakííítam! - odamegyek és valóban. Múlt héten az oviban beszőlőzött és kicsit nehezen állt helyre az egyensúly, a pisivel egy időben kicsúszott. Gyorsan telefon apának, hogy hozzon egy marék WC-papírt, mert a zsepim ide kevés lesz. Örült nekünk nagyon, épp F1-t nézett volna. Letakarítottam a gyerekeket, utána a nyomokat is összeszedtem. Én csak kezet mosni akartam fölmenni de apa fölterelte az egész bandát. Ez rossz döntés volt, így rettentő hosszúra sikerült a délután hátralevő része.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése