Szomorú vagyok. Miki ma sírva ment be a csoportba és nem akart ott maradni. Az óvónéni szerint hamar megnyugodott és egész délelőtt, mintha mi sem történt volna, játszott. Ebédnél megint sírt, engem keresett, és itthon azt mondta nem akar holnap oviba menni. Próbáltuk győzködni de egész délután többször is mondogatta, hogy ő holnap nem megy oviba.
A terv: holnap én viszem őket, Mikivel tart Büdikutya is, ebéd után ismét én megyek értük. Remélem így működni fog a dolog. Az ott alvásról így szó sem lehet, pedig Ádám folyamatosan kéri. Viszont ha Miki hazajön ebéd után, hogy hagyhatnám ott Ádámot? Szerencsére itthon vagyok, egyedül az én kényelmemet szolgálná ha ott alvósak lennének, erről pedig könnyen lemondok ha Mikinek így megy a beszokás. Most ő a soros, rá kell figyelnem jobban.
Ez a legnehezebb a több gyerekes létben: a figyelem megosztása, igazságos elosztása de legalábbis az igény szerinti megosztása. Nekem ez nagyon sok lelkifurdalást okoz és csak sok év múlva fogom megtudni jól egyensúlyoztam-e a vékony kötélen. A szívemben rengeteg hely van, szinte végtelen számú gyerek elférne benne de a figyelmem, az időm véges. Ezeken muszáj osztozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése