Miki és az ovi továbbra sem barátok. Reggel még csak közelítettünk mikor szívszaggató zokogásba kezdett. Felvettem, így kicsit megnyugodott, majd átöltözéskor újra kezdte. A dadusnéni kivette a kezemből és bevitte a szobába, könnyes szemekkel ordítva nyújtotta utánam a kezét. Nem részletezem mit éreztem, ha van gyereked, tudod. Mire kiértem az udvarra integetni kis mókus Büdikutyát ölelgetve ácsorgott a szobában. Még kicsit megszeppent arccal de már nem sírt. Az integetést kihagytam, Ádám sem volt a szokott helyen és nem akartam Mikit fölkavarni.
Mikor mentem érte és meglátott megint sírni kezdett de ahogy fölvettem nagyon hamar megnyugodott, átöltözött, elrakta az uzsonnáját és még mesélt is. Jól érezte magát, sőt azt mondta holnap is jön oviba. Ennek örültem de nem tartott sokáig a lelkesedés. Délután elindultunk gesztenyét szedni, hogy holnap tudjanak vinni az oviba. Miki meghallotta az ovi szót és rögtön krokodil könnyeket kezdett eregetni. Csak akkor nyugodott meg mikor nagy nehezen eljutott a füléig, hogy az ovi ma már zárva van. Most én sem akarok holnap oviba menni.
A gesztenye szedés siker volt kerek 5 percig pedig még csak félig voltak a kosarak. Arra számítottam ennél hosszabb program lesz. Cserébe új dolgot tanultunk, nyílt terepen szedegetés közben is szépen körülöttem (hallótávolságon belül) maradtak és szót fogadtak. Visszafordultak mindig mikor kértem.
Mai gyerekszáj
Ádám heverészik az ágyon, lefekvéshez készülődünk:
- É jó fázo, hide han! (fázom, hideg van)
- Ádám nincs hideg, becsuktam az ablakot.
- Ja, jó! - mikor kijöttem a szobából takaró nélkül heverészett, annyira fázott. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése