2011. szeptember 29., csütörtök

2011.09.29.

Általában nyafogni szoktam de most dicsekszem. Hihetetlen jó délutánunk volt. Hazajöttünk az oviból, Maja uzsonnázott a fiúk kaptak egy zacskó kekszet. Utána fölajánlottam a játszó programot de nem akartak menni. Nagyon nem. Épp bunkert építettek az ágyukból. Az egyetértést látva arra gondoltam akár maradhatunk is. Ők játszottak én nekiálltam almás pitét sütni, Maját lekenyereztem egy keksszel, később egy kis almát is kapott. Mikor az etetőszéket elunta tőle szokatlan módon békében lefoglalta magát kicsit a nappali szőnyegen, kicsit a lábam alatt a konyhában de végig ordítás nélkül, közel két órán keresztül. Hihetetlen volt! Maja általában nem tűri a hasonló mellőzést, ha úgy érzi kiesik a figyelem középpontjából mert történetesen elmennék inni (5 lépés) vad visításba kezd. Most még a fiúk sem igazán foglalkoztak vele, mert ők együtt játszottak gyerekszobaszétszedőset. Na jó volt valami hivatalos fedősztori, időnként tájékoztattak, hogy ki a rendőr és ki kihez megy látogatóba, közben Miki ágyáról valahogy lecsúsztak a plüssök, takarók, párnák. DE a ruhásszekrényt nem rámolták ki, a pelenkákat nem szórták szét és a lényeg EGYÜTT játszottak, nélkülem, sőt később össze is pakoltak. Mondjátok, hogy anyák utolsója vagyok nem érdekel. Annyira örültem, hogy együtt játszanak és valóban játszanak nem kell percenként szétszednem őket mert tépik egymást. És igen, annak is baromira örültem, hogy én közben teljes békében (fél fül, fél szem a gyerekeken) reszelgettem az almát, tésztát gyúrtam.
Már az egy WC-ből adódó problémám sem bosszantott. Történt ugyanis, hogy reggel apa betelepedett, Ádám szólt neki, hogy pisilnia kell de lerázta, hogy ha békén hagyja siet. A gyerek a nappaliban táncolt egy darabig, aztán mikor az asztalhoz ült volna reggelizni, nem bírta tovább. Megyek be a felmosó felszerelésért, apa békésen trónol a laptoppal az ölében. Majdnem kikaptam a kezéből. Aztán inkább siettem felmosni mielőtt Maja odaér és belefürdik.
Délután a fiúknak egyszerre kellett kakilni Miki kényszerült várni, Ádám álmodozott a csészén. Próbáltam sürgetni, nem sikerült. Mire Miki sorra került a fele az alsójában de jutott az ülőkére is. Ha egyszer sikerül költözni csak olyan helyre ahol két WC van! Pillanatnyilag ez a legfontosabb szempontom.

Gyerekszáj:
Ádám: - Etöt a füjembe a csont! (eltört a fülemben a csont)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése