2011.09.05.

Indulás előtt
Reggel fölpakoltam a kis csapatot, a fiúk megkapták a zsákjukat és elmentünk oviba. Apa szabadságon van de ma hosszú napos és ezt sem cserélni sem szabadságnak kivenni nem lehet. Így az első ovis nap nekem jutott. Én vittem Maját, a fiúk a zsákjukat. Mikinek ez volt élete első intézményes napja. Ma még csak ismerkedés volt. Átöltöztek, törölközőket a helyükre pakolták majd pillanatok alatt eltűntek a szobába. Az óvónéni teljesen természetesnek vette, hogy én nem Ádám eltűnt a tömegben
maradok ott*. Utánuk kellett mennem pusziért. Mikinek még egyszer elmondtam, amit reggel amúgy többször is, hogy most itt marad az oviban játszani Ádámmal és a többiekkel, ebéd előtt pedig jövök értük. Igyekeztem rövid lenni, Miki kirakta a homlokára a "mennék már" táblát, puszi és kijöttem a szobából.
Mindenki meresztgesse a szemét mert üvegen keresztül fotóztam
Nálunk az a szokás, hogy a távozó szülő az udvara nyíló ablakban még integet a gyereknek. Miki is odaállt Ádám mellé a stratégiai helyre de mire az udvarra értem csak Ádám integetett. Kis kukucskálás után vettem észre, hogy kis mókus már a galériát fedezi föl és élvezi, hogy most teljesen legálisan lehetett ott. A dadusnéni szólt neki, hogy szánjon már meg egy integetésre.

Majával kettecskén a boltba folytattuk a napot, itthon ő aludt egy órát én pedig élveztem a csendet. Tíz óra után kezdett olyan érzésem lenni, hogy de jó lenne bekukucskálni az oviba aztán fél 11-kor már alig bírtam magammal, annyira mehetnékem lett. Maja azért igyekezet lefoglalni, szemmel láthatóan nagyon élvezte az osztatlan figyelmet. Ha a szőnyegen ücsörögtem mellette, békében játszott, csak akkor kezdett nyafogni ha felálltam, mondjuk inni. Mikor elmentem pisilni kétségbe esve ordítani kezdett, majd elindult a hangom irányába, végül csak a közeledő csattogó tenyereket lehetett hallani és egy fogatlan vigyori arc jelent meg a fürdő ajtóban.

Végül eljött az idő, az ovi kapuján belépve Miki ordítva szalad felém. Az óvónéni elmondta, hogy egész nap nem volt semmi gond de pár perce Ádámot elvitte a logopédus foglalkozásra és Miki ezt világvégeként élte meg. Assssszem pont jókor érkeztem. Még egy kicsit hüppögött aztán bementünk megvárni Ádámot. Ő teljesen jól érezte magát. Hazafelé megbeszéltük Mikivel, ha Ádám nincs ott attól ő még nem marad egyedül, ott van az óvónéni és a többiek is. Majd holnap meglátjuk a folytatást.

* Miki lényegében már két éve oviba jár, ismeri az óvónéniket, az udvart, a szobát, mindent. Ádámmal egy csoportba vannak, teljesen fölöslegesnek érzem, hogy (Majával együtt) ott ücsörögjek amíg ők rám se bagózva játszanak.
Ádámot sem kellett beszoktatni, ő nagyon könnyen alkalmazkodik. Első nap elvittem elköszöntem, két óra múlva érte menetem és ordítva maradni akart. Szóval én igazából még sosem szoktattam be gyereket az oviba.

Tegnap annyira el voltam foglalva magammal, el is felejtettem dicsekedni. Miki olyan ügyes volt a játszón én is csak pislogtam! Egy kisfiú érkezett fa futóbiciklivel. Mikit elbűvölte a jármű, mondtam neki, hogy kérje el. Egyedül odament és elkérte! A kiejtése neki sem tökéletes csak a fordítás miatt kellett odamennem. Fölült rá, épp csak a lábujjai értek le, némi segítséggel hamar rájött a technikára, ment egy kört a játszón és visszaadta a tulajnak, sőt magától meg is köszönte. Olyan de olyan büszke voltam rá!