El is felejtettem dicsekedni: Miki festett az oviban, valószínűleg még a múlt héten vagy hétfőn mert a remekművek kedden kerültek ki a faliújságra. Olyan édesen mutogatta. Ha hazahozza lefényképezem.
Miki ma délután is sírva ugrott a nyakamba. Valószínűleg örömében történhet, mert mikor meglátott fülig érő szájjal rohant felém csak mire odaért legörbült. Két hüppögés és utána vigyorgott, csacsogott. Ma találkoztam a délutános óvónéninkkel Miki tegnap is ma is simán ment aludni mint a többiek, nem volt semmi fennakadás. Ádámot nagyon megdicsérte, sokat segít Mikinek is és másoknak is. Viszont Ödönkével aki már két éve macerálja továbbra sem felhőtlen a viszonyuk. Ma Ödönke ellökte Ádámot ő pedig egy marék kavicsot (a nagyobb fajtából) szórt rá. Az óvónő azt mondta, megkapták mindketten a büntetésüket, igyekeznek legjobb tudásuk szerint kezelni a fiúkat. Én pedig már nem tudom mit mondjak Ádámnak. Ma megkértem ha Ödönke bántja, hagyja ott, játszon mással, már Miki is ott van, játszanak együtt. Ha Ödönke megnyugodott, játszhatnak vele megint. Nekem nincs jobb ötletem.
Maja még az egész testével örül. A kedvencem mikor apa karjában, meglát és kezével-lábával hadonászni kezd. Egészen olyan mintha röpködne. Ez mutatvány különösen mókás ha a földön ücsörög. Ott csak a kezével tud hadonászni. Egyszer megpróbálom fölvenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése