2011. szeptember 6., kedd

2011.09.06./2.

Tegnap az oviban jól megcsodáltak minket, elsősorban Maját mert az elmúlt három hónapot aktív növekedéssel töltötte és ezt mindenki észre vette. Most már nem nézik játékbabának, tavasszal ez többször is előfordult. Azt is megállapították, hogy nagyon hasonlítanak egymásra, természetes, hiszen egy alomból valók. :-DDD

Még csak tegnap óta járunk oviba és Miki reggel alszik. Tegnap 7 körül kelt, ma fél 7 után, ez mért nem ment egész nyáron? Ja és reggel még épp csak nyitogatta a szemét:
- Mehte obiba??? (mehetek oviba)
- Neked is jó reggelt, köszönöm én jól aludtam.
A délelőtti csönd is nagyon furcsa, Maja alszik és néha azt várom mikor nyílik az ajtó, Maja jön, hogy felébredt. Pedig ilyen még minimum egy évig nem lesz. Pontosabban amíg Királylány rácsos ágyban alszik tuti nem jön ki a szobából.

Ma apával mentek oviba a fiúk és már ott is ebédeltek. Ádám tegnap óta ott akar aludni, ezzel még várunk. Miki napközben egyszer haza akart jönni kicsit sírt de hamar megnyugodott. (ez a tény engem kicsit aggaszt, majd megvárjuk a folytatást) Apa ebéd előtt ért oda, Miki meglátta és nem volt hajlandó ebédelni. Holnap később megy értük.
Itthon kis mókus az ölembe telepedett és elaludt. Felnyaláboltam, letettem az ágyunkra, ébredezni kezdett, mellé feküdtem, attól megnyugodott. Gondoltam mellette maradok amíg visszaalszik és elaludtam. Olyan jót szundiztam.

Délután kiműtöttük Maja füléből a próba fülbevalót. Tényleg műtét volt mert olyan erősen összeszorult a fém, csak apa tudta nagy nehezen szét feszegetni. Szegény lány úgy ordított mint akit nyúznak. És akkor jött a következő sokk, a végleges berakása. Ez már simán ment, pillanatok alatt a helyére került. Úgy utálom mikor nyúzni kell de ezt muszáj volt megcsinálni, később lehet még nehezebben jött volna le. Túl vagyunk rajta, szépséges állandó fülbevalót kapott, még az enyém volt előtte pedig az anyukámé. Kék kő van benne ami nagyon jól passzol a kék szeméhez.

Miki imád homokot szórni persze, hogy tilos, persze, hogy rászólok. Aztán egyszer csak egy óvatlan pillanatban teleszórja a szemét. Tegnap olyan jól sikerült, hogy minden kezelés/mosás ellenére még ma is tele volt homokkal a csipája. És ez már nem az első eset volt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mért csinálja újra meg újra pedig mindig megbeszéljük, hogy többet nem teszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése