2011. szeptember 26., hétfő

2011.09.26.

Leírva bámulom a dátumot és belém villan: mindjárt karácsony! De jó! :-D A karácsony a legjobb a télben.

Ki találta ki, hogy nem lehet bilit használni 18 éves korig??? Úgy éljek ha rajtam múlna bizony még mindig azt használnák! Tekintve, hogy két apró locsolócsővel élek egy fedél alatt és én takarítok. Igen a bilinél is előfordultak balesetek de a bilit bevágtam a kádba alatta pedig felmostam. Na de a WC mögött takarítani nem olyan egyszerű! Azt mondanom se kell, hogy a mosdó felé osonó pihés után szólok rakja bele a fütyijét, amit rendre meg is ígér, aztán vagy sikerül vagy nem. Hiába meg kell tanulni a slagot használni. A folyamat kültérben kifejezetten szórakoztató. Hétvégén Mikit kaptam el ahogy a játszón gondosan locsolgatja a füvet. Módszeresen jobbra, balra lendítve rajta. Ezek után csoda, hogy nehezen megy a célzás a fajanszba?
Próbálkoztam az ülve pisilést szorgalmazni de Miki még nem éri föl rendesen, mire odapakol samlit, szűkítőt csőtörést kap. Na de ami késik nem múlik! Itthon ülve pisilés lesz vagy takarítanak maguk után.

Tegnap kint voltunk a játszón, hol máshol? Tetszik tudni nálunk a kültéri program nem jutalom, hanem LÉTFONTOSSÁGÚ. Szerencsére igen eleven, aktív fiaim vannak, hatalmas mozgás igénnyel, beszorítva egy kis lakásba. Tehát amikor csak lehet kint vagyunk, kert híján a játszón.
Szóval tegnap is kint vagyunk, egészen sokáig ketten játszottak békében, homokvárat építettek, fogócskáztak, a koszorúcska játékba engem is bevontak, Ádám szerepelt, tapsoltunk. Aztán Miki megint Ádám szemébe szórta a homokot. Megint büntetést kapott. Próbálom Ádámot letakarítani, aki vadul bömböl de a szemét nem hajlandó kinyitni. Nagy nehezen legalább megáll, végre kinyitja a szemét mielőtt megvizsgálhatnám megint becsukja, visít. Ismét cserkészés, könyörgés, sikerül kipecázni 3 szem homokot. Biztatom, hogy pislogjon akkor a könnyek végzik a dolgukat és kimossák az idegen anyagot. Nem pislog, visít. Kezdjük elölről: cserkészés, könyörgés már nem látok homokot erre a homokos kezével belenyúl a szemébe, visít. Már én is visítanék. Újabb küzdelmes percek és még két elkapott belenyúlási kísérlet után nincs homok a szemébe és a visítást is abbahagyta.

Majával két újabb borzalmas éjszakán vagyunk túl. Szombaton 10 és fél 4 között óránként ébresztett, pontosabban egyet véletlenül kihagyott, akkor Ádám bökdösött, inni kért. Fél 4 és 5 között 10 percenként Majánál voltam mert ő nem akart aludni. Már kezdtem beletörődni, hogy mára ennyi volt az alvás, mert ha véletlenül a lány visszaalszik addigra a fiúk ébrednek. Mikor csoda történt és Maja elaludt. Visszakúsztam az ágyamba, Miki csak fél 7-kor telepedett mellém, lekenyereztem a távirányítóval, a következő emlékem pedig, hogy negyed 9 van és egyedül vagyok az ágyban. Rögtön fel akartam kelni, mert reggelit kell osztani, ebédet kell főzni, el kell indítani a mosógépet ... de a testem egyszerűen nem engedelmeskedett. Oké még két percig fekszem. A következő kép: Miki dugja be a fejét az ajtón, fél 9.
A ma este egész biztatóan indult aztán kicsit több mint egy óra alvás után fél 12-kor érkezett a riasztás, majd utána átlagosan 15 percenként egészen 2-ig. Úgy 1 óra tájban a gyerekszoba felé tartva menet közben is aludtam. Visszafelé egyre többet kellett küzdenem apával aki a hátán fekve békésen hortyogott és a lábát lazán az én helyemre lendítette. Nagy nehezen arrébb rugdosom, elfekszek, rám pakolja, kikúszok alóla, csuknám a szemem de újabb riasztás. Aztán 5-kor ismét küzdöttünk fél órát és Miki ma 6-kor érkezett. Megint a kezébe a nyomtam a távirányítót fél órát elszöszölt mellettem szerencsére csak a csatornákat váltogatta, a hangerő gombot elkerülte. Aztán rámolt kicsit a könyves polcon, egyet behurcolt az ágyba is, majd a nappaliban felcsapta a villanyt és folyatta a felfedezést. Hozott egy kosár autót az ágyba, ez ismét két békés percet adott nekem. Mindig hallottam merre jár de képtelen voltam megmozdulni. Csak akkor mentem utána amikor a telefont kezdte nyomkodni, természetesen a kihangosító gombot találta meg először.
Múlt héten apa hősiesen vállalta, hogy sírni hagyás helyett majd ő megy éjjel Majához. Megnyugtatja és visszateszi, aztán terv szerint a Leány rájön, pár nap alatt, hogy apa miatt nem érdemes felkelni. De, hogy az akció mikor kezdődik az még kérdés. Mert apa dolgozik és neki éjjel aludni kell. Ellenben én "csak" itthon vagyok.

Pár hete apa elunta az ágyakban tárolt vödörnyi kisautót és leszűkítette fejenként egyetlen darabra. Az átállás simán ment, este mindeni választ egy alvós autót, ami másnap rendszerint ki is kerül az ágyból. Ádám tegnapi autója még este koppant a szőnyegen, az egyik éjjeli kör alkalmával berúgtam Maja ágya alá, baleset veszély elhárítva.
Reggel legnagyobb szemem fénye bújik elő a szobából:
- Ana ho esenautóm? (hol van a versenyautóm)
- Neked is jó reggelt. - akkor és ott már az éjszakai rugdosásra nem emlékeztem de a délelőtti takarításkor megtaláltam és az ágyába raktam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése