2011.09.28.

Hétfőn szülőin voltam. Az idei évi programismertetőn kívül nem sok új dolog történt. Idén épp harmadszorra hallgattam meg, hogy milyen simán ment a beszoktatás, dicsérték a kicsiket, hamar felvették a ritmust, dicsérték a nagyokat mert sokat segítenek, szófogadóak. Szeretem ezt az ovit, az óvónők szeretettel veszik körül a gyerekeket és kellően rugalmasak, tapasztaltak is.

Tegnap reggel Miki úgy döntött ülve pisil, mindent odakészített, felült és:
- Jaj pisiok!!!!! - épp készítettem elő fogkeféjét, nézek oda, gyermekem megint nem rakta bele a fütyijét, folyik az ülőkén, a pizsamán, a padlón.
- Miki rakd bele a fütyidet!
- Pisiok, pisiok!!! - jajgat tovább. Egyik kezemben a fogkrém, másikban a fogkefe, mire eldobtam még sikerült pár cseppet a megfelelő helyre irányítani. Aztán leszedetem a gyereket és föltakarítottam.
Kicsit később Ádám támolyog a fürdő felé, persze, hogy ő is körbeöntözte. Szerencsére apa számára egyértelmű ha már ő jár arra akkor feltörli.

Miki a konyhában sürög:
- Ez mi?
- Fokhagyma.
- É szejete fokhagyma. - és már nyúl is a kanálért (darált fokhagyma, olajjal leöntve, dunsztosban így sokáig eláll)
- Nem szereted a fokhagymát, ez így nem jó, előbb meg kell főzni. - ledöbben, a nyúlkálást abbahagyja.

Ádám öltözik és hatásvadász hangon mondja:
- Úgy fáj a fenekem mint a izijó! (viziló)
Az összefüggést megfejtő piros pontot kap.

Maja még nem beszél de új tudománya van: ha biztonságosnak találja a kapaszkodóját, lépked. Juj ez erős volt, emelgeti a lábát és pár centit halad.
Valamint nagyon beszédesen tud nézni. Tegnap apa kezében röpködött, a fiúknak reggeli idő volt. Apa kérdezi, hogy reggelit készítek vagy Maját veszem át. Válaszolni nem volt idő, mert Maja hatalmas anya alakú szemekkel ugrott ki apa kezéből.
Kicsit később meglátta apa nyakában a láncot. Láttatok már vágyakozó szarka szemeket?

Tegnap Ádám nagyon határozottan nem akart játszóra menni. Kompromisszum készen megkérdeztem, mit szeretne helyette. Sétálni. Nagyon nem volt kedvem Maját cipelgetni és még őket is terelgetni. Kiegyeztünk a messzebbi játszóban. Ez a játszó kissé elhanyagolt, többek között ezért is járunk oda ritkábban. A fiúknak viszont pont ezért érdekes. A homok olyan kemény, csak csákánnyal lehetne fölverni, viszont így garantáltan macskakaki mentes és cipőjükbe se folyik be. Látogatottsága is ritkább, sokáig csak mi voltunk ott. Miki már kezdte unni, annyira, hogy magától! összepakolta a játékokat amikor egy kisfiú érkezett klassz három kerekű tekerős járművel. A fiúk kölcsönkérték és fél órát kisebb nyivákolásokkal de alapvetően egyetértésben játszottak vele.
Hazafelé még egy kicsit megálltunk a mi a játszónkon is. Ott megtöltötték homokkal a cipőjüket, nehogy kimaradjon.

Ma kirándulni ment az ovi. Eredetileg múlt héten mentek volna de a hét eleji rossz idő miatt nem vállalták be az erdős sárdagonyázást. Több mint 100 gyerekkel ez teljesen érthető. Szóval ma mentek, külön busszal egy szép erdős kirándulóhelyre és ebéd után beszabadulnak a Mecsextrém park ovis részére. Fél 3-ra megyek értük, nagyon várom az élménybeszámolót!