Tegnap Miki lelépett a mamához, mi a maradék fészekaljat összeszedtük és elmentünk a városba. Nagyon furcsa kirándulás volt és szokatlanul nyugodt. Ádám már nagy, a közelünkben maradt, nézelődött és mindent visszapakolt amit elvett, sőt a papírboltban az összekevert betűket is elkezdte a helyére rakosgatni. Nagyon szomorú volt, hogy menni kell és nem fejezheti be. Megígértem neki, hogy egyszer majd zárás után ott maradhat a néniknek segíteni rendet rakni. Maja teljes békében utazott apa karján, egész úton egy hangja nem volt.
Az egyik boltba apa egy plüss Villám McQueent mutatott neki, nagyon próbálkozott vonzóvá tenni a játékot de hiába lengette, Maja egykedvűen bámulta a műsort. Ekkor oda tartottam egy rózsaszín táskát (igazi plázacicás darab, kutya is volt benne), rácsapott mint csibe a takonyra! Talán mégsem lesz olyan nehéz hölgyet nevelnem.
Ma szintén egész délelőtt a nagy(obb) korkülönbség előnyeit élveztem. Maja aludt, Ádám a tévét bámulta, én egyedül főztem teljes békében. Természetesen nagyon hiányzott Miki folyamatos segíthetnékje és csacsogása de azért jó volt úgy főzni, hogy nem kellett percenként kiszednem valamit a kezéből.
A nyugalomnak vége lett mikor Ádám elunta a tévét és a számítógéphez telepedet fényképeket nézegetni. Minden második képnél akadt valami halaszthatatlan mutatni valója. Aztán papírt tollat fogott és jegyzetelni kezdett. Olyan komolyan dolgozott, alig bírtam ki nevetés nélkül. De kibírtam (büszkén kihúzza magát), sőt biztattam, micsoda fontos feladatot talált magának.
Miki délután érkezett az elmaradt visítozást gyorsan bepótolták. Kis mókus jól érezte magát bár szűkszavúan mesélt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése