Ugyanakkor hihetetlen lelkesedéssel néz mindent amit mi eszünk. De akkor sem merek neki tejfölös krumpli levest adni. Szombat reggel apa hozott nekem kakaós csigát, amíg ettem Leány apa öléből majd' kiugrott úgy röpült volna rá a csigámra. Az a szentségtörő gondolat már megfordult a fejembe, hogy megkínálom kiflivel (hisz a glutén már nem mumus) de még nincs foga.
Valamelyik nap egy fél kekszet adtam a kezébe, rögtön be is tömte, aztán pár kiköpködés után megfelelő állagúra ázott és elmajszolta de azért sem lelkesedett.Asssszem megpróbálok valahogy "felnőttesebb" módon főzni neki, már használhatok zöld fűszereket, talán így jobban rákap. Nem bánom ha minimális mennyiséget eszik, csak tenné ezt szívesen! Mint akinek ízlik is. :-(
Vasárnap hazajöttek a kiscsibéim, Miki egy kalapáccsal leverte dédimama szobájában a festéket a fal teljes hosszában. (mély sóhaj) Dédimama azt mondta rak föl falvédőt. A játszóról hazafelé menet elesett és lehorzsolta mindkét térdét. Ezen kívül jól érezték magukat, Miki egyedül töltötte és tekergette a palacsintáját.
Itthon piskóta tekerccsel vártam őket (én is egyedül töltöttem és tekertem, ügyes vagyok? -kaján vigyor-). Valódi házi kajszi lekvárral, ezt most az anyutól kaptuk. Nagyon finom lett. Ádám nézegeti a tányérján, majd látja ahogy apa mohón nekiesik:
- É is mektoom hüti. (én is megkóstolom a sütit) - mondja nagy kegyesen. De egy harapás után áttestálta apára a maradékát. Miki egy szeletet befalt, aztán hiába kínálgattam nem kért csak amikor az utolsó szeletet emeltem a számhoz, visít:
- Kéek még! - neki adtam. Aztán megbántam mert csak hurcolászta a lakásba, szabályosan rá kellett parancsolni, hogy egye meg vagy tegye le.
Ádám tegnap délután óta a mamánál nyaral, majd csütörtökön jön haza. Miki is nagyon szeretett volna menni, többször is bepróbálkozott, vitte a rövid naciját, autókat szedett össze, kérlelt, könyörgött. A legközelebb te leszel a soros magyarázattal pár másodpercre megnyugodott majd kezdte elölről a pakolást. Végül boldogan integetett Ádámnak az erkélyről és ma még egészen jól feltalálta magát. Majd csütörtökig még ráér az idegeimen táncolni, fog is, juj!
Gyerekszáj: (nem eredeti szöveggel írom mert azt nehéz lenne kibogozni a látvány nélkül)
Ismét az autókereskedés mellett haladtunk el, a kínálat nem változott utolsó látogatásunk óta, Ádám viszont egész máshogy osztotta el az autókat:
Miki - Mini Morris
Apa - nagy két ajtós szürke BMW (asssszem cupé a hivatalos neve)
Maja - kis fehér Merci, valami átmenet a személyautó és a terepjáró között
Én - nagy kék Merci kombi
Ádám - kétszemélyes BMW kabrió
Van ízlése a gyereknek! (az én vérem - büszkén kihúzza magát) És egészen lenyűgözött, hogy mindenkire gondolt, ezért nagyon meg is dicsértem. Pont nem a szívem csücske az az autó amit nekem választott (ezt neki nem mondtam) de kétségtelenül praktikus lenne. Simán belefér három gyerekülés és még a csomagok is. Szeretem mikor gyakorlatiasan gondolkodik. Már csak egy "amerikai nagybácsi" hiányzik aki finanszírozza. :-DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése