2011.08.25./2.

Tegnap pár dolog elmaradt.
Dokinéni bekukucskált Maja szájába:
- Dagad az ínye, álmatlan éjszakák mostanában?
- He-he-he csak azok vannak, mindig.
Azért még annyira nem számítok a fogak megjelenésére, a fiúk 10 hónapos koruk után kezdték.

Valamelyik nap Ádám nagyon határozottan azt mondta, ő nem akar a játszóra jönni. Ez szupi, most mi legyen? Egyedül nem maradhat itthon, felfedezné a lakás tiltott pontjait nem rosszból csak kíváncsiságból. Kényszeríteni nem akartam "márpedigvelünkjöszéskész", mert akkor csak duzzog a padon, Miki egyedül nem igazán találja fel magát és nyüglődés az egész. Undok voltam. Teljesen komolyan elmondtam Ádámnak, hogy a lakásban nem maradhat egyedül mert randalírozni kezd, ezért fáradjon be a fürdőbe ott biztonságos. Rögtön szaladt jácccós ruhát húzni.
Ne csak nyafogjak, Ádám mióta hazajött messzi mamától egyedül hintázik. Már tavaly is képes volt rá de kényelmesebb ha én lököm. Szerintem ott látta a nagyobb gyerekeket és próbálkozás közben ráérzett mennyivel szórakoztatóbb ha ő irányít. Olyan büszke vagyok rá mikor egyedül lengedezik!

Maját etetni igazi kihívás. Most jöttem rá, hogy én eddig nem is tudtam gyereket etetni. Nem volt szükségem ilyen tudásra a fiúknál csak arra kellett figyelnem, mire az egyik kanálnyi kaja lecsúszott ott legyen a következő de legalábbis nagyon közel. Maja nem nyitja a száját csak nagyon ritkán, hozzáérintem a kanalat és leszívja róla a pempőt. Közben az egyik kezével belekapaszkodik, aztán megfogja a lábát és azt dugja a szájába, a kezén lévő maradékot pedig szétkeni a homlokán, fülén, rajtam, bármin ami a hatósugárba kerül. A kanalamat már csak időnként kobozza el, ettünk több kanállal is de úgyis mindig csak az az érdekes ami épp a kezemben van. A folyamatot nem nagyon lehet abbahagyni mert akkor visszatérésem után a maradékot már nem hajlandó megenni. Persze a fiúk ilyenkor kezdenek tilosba járni. Múltkor Ádám elment kakilni, Miki kezet mosni. Ordibálok utána, hogy zárja már el a csapot, már tiszta a keze, sőt ennyi idő alatt már pancsolni is volt ideje. Semmi. Utánuk megyek, Ádám ül a bilin és Miki a kézmosó szappannal mossa a haját, az egész fürdő úszik.
Elkanyarodtam, szóval ha Maja befejezte az evést megyünk a mosakodni. Kis csibész elkapja és befogja a csapot, spriccel minden irányba, folyik végig a könyökén és csöpög a zoknimba.

Tegnap nem hagytam Mikit az asztalnál durmolni. Fölnyaláboltam és betettem az ágyunkra. Egy óra múlva mentem ébreszteni, újabb 15 perc múlva sikerült. Izé kijött a szobából és a szőnyegen heverészett nyitott szemmel de teljes kómában. Mire magához tért Maja is fölébredt uzsonnáztak és lementünk a játszóra. Ebben a melegben egyszerűen nem vállalkozom messzebbi programra. Szeretnek kint lenni. Két napja beadtam a derekam, levehetik a szandit, lehet mezitláb szaladgálni, nagyon élvezik. Tegnap olyan jól érezték magukat, amíg ők homokoztak én egy árnyékos padon ücsörögtem Majával, alig kellett párszor rájuk szólnom. Pont azon gondolkodtam, ha lenne nálam technika még netezhetnék is. De azért a függőségem itt még nem tart.
Mikor hazaérünk akkor kezdődik az igazi buli. A fiúkat beterelem a fürdőbe, Maját bedobom az ágyába, bekapcsolom a forralót, törölközőért rohanok, Maja ordítani kezd. Ha kitenném a szőnyegre valószínűleg boldog lenne és "vágtatna" a fürdőbe de akkor a fiúkat nem tudom lefürdetni. Tehát marad a rabság és az ordítás. Ha egyszer egy kóbor szomszéd szólni merne felajánlom, hogy segíthet mert én egyszerre csak egy helyen tudok lenni. Kiöntöm a vizet hűlni. Tehát mire ismét bejutok a fürdőbe a fiúk kérésem ellenére kicsavarták a zuhanycsőből a vizet és szétapicskolták a homokos kezükkel-lábukkal az egész kádban és a környező csempén is. Rájuk engedem a vizet, igyekszem a kádról is lemosni a homokot, ne kenjék vissza egymásra, gyors szappanozás és mostanában hajmosás is minden nap, valamint a lábukat térdtől lefelé csak körömkefével lehet lesikálni. A sikálás miatt nevetnek, visítanak, Maja még mindig ordít. A homok panír alól előbukkan az én két fiam, gyorsan töröközőbe csomagolom őket, a maradékot megoldják vagy megszáradnak és rohanok vacsorát osztani. Amíg ők esznek összekeverem Maja tejpépjét és végre ő a soros, evés után fürdik, addig a fiúk összevesznek ki hozza és melyik mesekönyvet. Maját megtörlöm, becsomagolom, leülünk, szoptatás közbe mesélek. Utána jut eszembe, hogy a fiúk még nem mostak fogat, gyorsan pótoljuk, puszi és megy mindenki az ágyába. Maja még egy kicsit potyázik, mert az esti csendes (he-he "Miki feküdj vissza", "Ádám ne ugrálj") szoptatás a sötét szobában az jár. Ha már a nyugodt körülmények nem adottak. Muszáj Maját a fiúkkal együtt leraknom mert ha vele kezdek felébred az ajtónyitásra amikor a fiúk mennek aludni és akkor csak 1,5-2 óra múlva hajlandó ismét elaludni.

Miki új szót tanult:
mézméjő - lázmérő