Hihetetlen milyen nyugis az élet egy gyerekkel. Elég az ő alvásához igazodnom ha menni akarok valahová. Minden akadály ellenére babakocsival szinte a saját tempómban haladhatok. Senkit nem kell noszogatni, hogy teljesen fölösleges minden útba eső fűszálat (szerencsére viszonylag sok zöld vesz minket körül) külön és alaposan megcsodálni. A boltban nem kell mindenkinek egyesével külön megmutatni mindent amit épp csak futólag megnézek (megnéznék).
Persze nem unatkozom, ott még nem tartunk. :-))) Aktívan kikapcsolódom és élvezem, hogy közben minden ott marad ahol leraktam. Senkitől nem kell a pillanatra lerakott nagy kést elkobozni. Nem kell azon agyalnom, két lelkes kis kuktának milyen feladatot adjak ami nem veszélyes de mégis fontosnak érzi.
Ezek mellett azért éjjel nagyon üres az a két ágy a kincstárban. Maját vissza teszem aludni és automatikusan fordulok de nem kell senkit betakarni. Majd vasárnap teljes erővel berobbannak az ajtón és visszatér minden a megszokotthoz. Addig még élvezem az egy gyerekes létet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én is nagyon élveztem amikor nem voltak itthon.Pihizés volt,de a második natól kezdve nagyon nagyon hiányzotak.
VálaszTörlésBeus
Éljen végre sikerült írnom is. Puszi! Beus
VálaszTörlés