2011.08.21.

Maja egyke hétvégéje igen változatosan telt. Az első két napon nagyon jól elfoglalta magát a felülés gyakorlásával aztán szombat délutántól ébren töltött ideje nagy részében unatkozott. Semmi játék, semmi séta, semmi nem érdekelte vagy nyafogott vagy váltva a karunkba kéretőzött de gyakran még ott is nyöszögött. Tegnap mikor megjöttek a fiúk, látványosan megnyugodott és békésen játszott a szőnyegen egész estig.
Az éjszakai alvást is büntetésnek vette. Péntek este 10-kor felébredt és negyed 1-kor már hajlandó is volt visszaaludni. A közte lévő időben engem szórakoztatott. Szombat este 11 és éjfél között virrasztott kicsit. Alapból sem tartozik a jó alvók közé, azt már egész megszokom, hogy fél 12 után óránként fölébred és rám vágyik így megy ez 6-ig akkor Miki is felébred.
Dicsekszem is: Maja mindenféle fintorgás és köpködés nélkül megevett egy egész üveg pulykahúsos barackot. Egészen pontosan 3 evésre sikerült ez a nagy bravúr de az utolsó fél üveggel egyszerre végzett. És továbbra is hihetetlenül érdeklődik minden iránt amit mi eszünk. Csak jussunk el odáig amikor már mindent ehet, szerintem megszűnik az evés problémánk.
Viszont mióta ilyen jól eszik nem kakil. Tegnap közel négy kakimentes nap után estére sikerült egy mogyorónyi gombóccal összekenni a pelust. Nem tudom ez mitől van. Az utóbbi 3 napban barackot eszik ebédre és uzsonnára is ami általában lazítóként működik. Múlt héten répát evett és nem volt probléma, igaz, hogy szép bogyós volt a végtermék de legalább volt, minden nap.
Maja már profi módon felül és észrevétlenül egyre hosszabb időre ülve is marad támaszkodás nélkül. Azért az egyensúlyozás még nagy feladat, nehéz egy ekkora buksit koordinálni, főleg mikor a világ olyan csuda érdekes.

Képgaléria:
Segített bepakolni julist.
Segített teregetni (tudjátok, hogy a rúdtánc már sportágként is létezik?).
Segített kiválasztani a megfelelő méretű tepsit.
Borulás előtti pillanat: "Süsd már el, mert húz a fejem!"
Keksz majszolás közben egészen ügyesen ücsörgött.
"Ide nézz, megcsináltam: ÜLÖK!!!"
"Már nagyobb vagyok mint apa papucsa!"
Ezt a labdát a fiúk kapták de Maja is kipróbálta.
Néha ilyet is tud. A mutató ujját szopja, nem válogatós jó mind a kettő, amelyik épp közelebb van.

Ezt mind tegnap akartam leírni de Miki lázasan jött haza a mamától és estére csak engem akart. Meg Maja is. Apa pedig hisztirohamot kapott, hogy a két kicsi egyszerre vagy váltva ordít. Imádom mikor négy gyerekre jutok egyedül. Este 8-ra mindenki ágyba került, nekiálltam vacsorázni ezt harmadik nekifutásra és egy órával később sikerült is befejeznem. Közben Majához rohangáltam aki picit sem volt álmos és egyáltalán nem szerepelt a tervei között az alvás. Mikit a Nurofen (vagy a láz? esetleg mindkettő?) kiütötte de 20 percenként értem visított. Érdemben kommunikálni nem lehetett vele, mintha nem is lett volna ébren igazán. Csak az ölemben hüppögött és egyszer csak megnyugodott. Ezenkívül semmi nem segített. Amíg én rohangáltam az aktuálisan visító gyerek és a vacsorám között, apa békésen evett és a laptopja mögül bámulta a tévét, híradót például kétszer is megnézte. Pedig az ismétlésben sem mondtak semmi újat. És mikor elkapcsoltam a tévét jól megsértődött. Épp a neten böngészett, mért kéne azt bámulnom a tévében amit ő nem néz?