Miki tegnap este megismételte a felvisítós műsort, így ismét mellettem aludt. Pontosabban ő az ágyamban aludt én pedig fél 12 és fél 3 között Majához rohangáltam átlagosan 5 percenként. Tudtátok, hogy az alvás megvonás a legbrutálisabb kínzások közé tartozik? Kettőkor már azt is bevallottam, hogy az én bűnöm az ózonlyuk. De nem segített. Ahogy az OFF gombot is hiába kerestem a gyerek hátán. Pedig megnéztem. Többször is! Aztán fél 3-kor csoda történt és elaludt, tette mindezt egészen fél 5-ig akkor 5-ig megint nyüglődtünk, majd fél 6-kor ismét fölébredt. Ekkor Miki is felkelt ő kipiszkálta az ágyból apát és a következő emlékem, hogy 7 után egyedül ébredezem.
A további kilátások sem biztatóak. Majának hőemelkedése van és folyik az orra. A fiúk is taknyosak vasárnap óta, igazán csak idő kérdése volt.
Most elvileg szundi idő van de rajtam kívül senki nem akar aludni. További nehézség, hogy olyan meleg van, a játszóra kimenni eszetlenség, majd talán valamikor késő délután megkíséreljük. Addig mi a manót fogok csinálni a fiúkkal akik ma is egymást nyúzzák? Rengeteg ötletem lenne az idő értelmes eltöltésére de kell hozzá két darab kéz. Jelen állás szerint Maja a délután nagy részét a karomban fogja tölteni és így kreatív programra esélyem sincs. Igen, már el is unta a szőnyegen hagyott játékok leltározását. Mennem kell.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése