2011.08.05.

Ádám tegnap egy csomó kinccsel érkezett haza a mamától. Többek között egy kiszuperált pénztárca, karóra, buszjegy és hasonló felbecsülhetetlen értékű dolgok. Nagy nehezen megmutogatta őket Mikinek is. Este az asztalra tette. Minden rendben volt egészen reggelig, mikor is Mikinek eszébe jutott körbemenni a lakásba. Persze, hogy megtalálta Ádám kincseit, persze, hogy magához vette és lobogtatta mint valami győzedelmi zászlót, persze, hogy Ádám visított mint akit nyúznak és persze, hogy nem volt még 6 óra sem. Ráadásul a visítás tényleg fölösleges volt, mert Miki rövid szemrevételezés után minden darabot önként visszaszolgáltatott és a reggel hátralevő részében nem is érdekelte többet. Azért nekem nagy élmény volt erre ébredni, főleg, hogy Maja ismét egész éjjel 1,5 óránként látni akart.

Elsőszülött szemem fénye egyébként épp csak egy villanásnyit volt itthon, ma délelőtt óta messzi mamánál nyaral. Remélem már ki tudták pecázni a medencéből de lehet kapott egy gumimatracot és azon alszik. :-DDD

Miki édes gyerek, nehogy unatkozzak felvállalta a szórakoztatásom nemes feladatát. Megyek be a hálóba ő az éjjeliszekrényemen térdel és tépkedi a hibiszkusz leveleit:
- Letépe a apa neki. (szedek apának virágot - vagy valami hasonlót jelenthet)
- Apa magánkívül lesz az örömtől. :-( (oké neki nem ezt mondtam)

Később letelepedtünk autószerelőket nézni, mellettem heverészett az én éjszakám rövid volt. Egyszer csak arra figyelek, hogy a fürdőben folyik a víz:
- Miki zárd el a csapot! - elsőre megtette és kijött, fülig csokis szájjal! Amíg én aludtam ő kicsórta a hűtőbből a sütős csokimat és megdézsmálta. Úgy összeharapdálta és tapogatta, hogy azt már felhasználni nem lehet.

A délután nagy részében pedig Maján lógott. Ezt szó szerint értem. Ráült, ráfeküdt, arrébb tolta, húzta, a feje mellett kalimpált a lábával, egyszer meg is rúgta. Hihetetlen de olyan mintha Miki emlékezne, mit csinált vele Ádám ekkora korában, mert ő most pont ugyanazt csinálja Majával. Én meg őszülök.