2011.08.18.

Tegnap a délutánunk nagy részét a játszón töltöttük, hol máshol? Itt mindig érdekes az élet. Figyelem a többi a gyereket és a kísérőjüket általában remekül szórakozom. Kedvenceim:
- Jaj, koszos lesz a ruhád! Belemegy a homok a szandálodba!
Akkor mi a manónak hozta le a játszóra??? Lehet én vagyok igénytelen de az én fiaimnak van jácccós ruhája, igaz némelyiken kimoshatatlan almafolt virít, de legalább nem olyan feltűnő mellette a friss fű és/vagy sárfolt. Ezeket a ruhákat is rendszeresen mosom de ha nem jön ki belőle a fű nem rohanok Dunának, majd a következő mosással következő foltokkal kijön. A gyereket viszont nem kell terrorizálnom a ruhájával, játszik békében.
- Ne szaladj mer elesőőőőőőőőő! - ordít a nagymama a közel két éves unokája után.
És ha elesik mi lesz??? A játszó csupa puha homok és fű, a füvet átlagosan havonta egyszer nyírják, így az is kellően puha. Szerény tapasztalataim szerint pedig egy két éves még nem csinál drámát a borulásból. Szerencsére közel vannak a földhöz, nem éri őket nagy baj, max köpködi kicsit a homokot. Az már az én kőszívűségem, hogy szerintem egy gyereknek esni is meg kell tanulni. Ha időben rájön mikor hova tegye a kezét később jó eséllyel megúszhatja a komolyabb eséseket is. De ha megszokja, hogy mindig minden párnázva van körülötte ...
- Jaj, leesel a mászókáról!
A mászóka azért van, hogy Ödönke ne otthon a szekrény tetején kísérletezzen. Láttam egy anyukát akinek a lányai (kb 3-4 évesek) csak fölmászhattak aztán anyu leszedegette őket. Ennek mi értelme van? A gyerek nem hülye ha föl tud mászni lefelé is menni fog, csak meg kell tanítani és ha szükséges egy darabig mellette állni. Miki is csak idén mert fölmászni először és csak a szélén ahol stabilabbak a kötelek. Ott viszont teljesen önállóan közlekedik. Majd jövőre lehet már középen is megpróbálja.
Utálom mikor a gyerekemre szólnak mert valami félig legális tevékenységet csinál és a fő érv, hogy jaj eltanulja a többi is. Vagy ez egészen friss, Ádám csüggeszkedik a mászókán (szerintem arra való) Mancika bóklászik a lába alatt. Anyuka meg ott pattog, hogy a nagyok figyeljenek a kicsikre. A kutyafáját emelje föl a hátsóját ő egyetlen gyerekkel van, ne engedje Mancikát. Ádámnak akkor is szabad lesz a mászóka legtetejére mászni, a döcin végig menni és a babaház asztalára felállni. Mellesleg a babaház környéke úgy néz ki mint egy hamutartó, még szerencse, hogy a játszókon tilos a dohányzás.
Aztán vannak anyukák akik egyetlen szemük fényével is olyan türelmetlenek, hogy csak forgatom a szemem. Igen, rá kell szólni a gyerekre ha szórja a homokot ha Ödönke szemét épp kiszúrni készül egy gereblyével de ordibálás és üres fenyegetőzés helyett hatékonyabb a kiállítás. Vagy ha nem csak ígérgetjük hanem tényleg összepakolunk és hazamegyünk.
Ilyen anyuka is van néhány, állandó programot biztosítva ezzel a játszótér fennmaradó közönségének. Én meg ilyenkor boldog vagyok, hogy nem az enyémek a játszótér rémei. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy időnként ők is felvállalják ezt a nemes feladatot.

Nem morgok tovább.
Maja két napja ismerkedik a hintával. Egyenlőre csak azt élvezi, hogy ülhet és egészen új szemszögből figyelheti a világot. A fiúk lelkesen jönnek hintáztatni de be kell tartaniuk a sebesség korlátozást.

Ma nem volt játszótér, a fiúk a mamámnál vannak, Majával pedig a babakocsis sétát gyakoroltuk. Valószínűleg ebben a sportágban nem fogjuk döntögetni a rekordokat.