Annyit nyafogtam a nagy hír lemaradt. Maja tegnap is ma is két-két kakis pelussal lepett meg. Lám-lám időnként a szarnak is lehet örülni. (remélem ezt nem evés közben olvastad, bár már mindegy - kaján vigyor)
Valamint összeszedte élete első sérülését. Ücsörgés közben elvesztette az egyensúlyát és lefejelt egy kockát. Általában ügyesen halad a borulás technikával is, dőlés közben ügyesen védi a fejét a kezével vagy a vállával. De ez most nagyon váratlanul érte. Azért sikerült hamar megvigasztalni.
Maját ma telefonon keresték, beérték velem is. Persze a hívó lehet később megbánta mert a beszélgetés végére a fiúk összevesztek, Maja pedig sírni kezdett.
Ma úgy kiakadtam a játszón amire még nem volt példa. Kettő darab felnőtt kíséretében érkezett három gyerek. A felnőttek békésen beszélgettek, a hozzájuk forduló gyereket gyorsan lepattintották: "beszélgetünk!". Ödönke pedig szabadon garázdálkodott. Először Mikit próbálta terrorizálni de Ádám is megjelent, én is igyekeztem hallótávolságba kerülni ha szükség lenne rám. Ödönke felmérte a túlerőt és kicsit visszafogta magát. Később a csúszdánál megütötte Ádámot, senki nem szólt rá. Mikor Ádám viszonzásul homokkal kezdett dobálózni akkor bezzeg ugrottak volna de én időben elkaptam Ádámot. A fiaim csúszdázni próbáltak de Ödönke épp homokot szórt a csúszdába. Ez még nem lenne nagy baj de csúszda végénél ácsorgott így a fiúk nem tudtak csúszni. Ekkor végre odajött a nagyinak látszó kísérő, és megmutatta Ödönkének ha a homokot szétteríti rajzolni lehet bele. Az én fiaim pedig továbbra sem tudtak csúszdázni. Hiába próbáltam valami másfelé terelni őket, nem ment, csak a hiszti lett egyre nagyobb. Én eluntam és hazajöttünk. Holnap a lábam be nem teszem a játszóra!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése