A keddi fogadalmam ellenére tegnap mégis kimentünk a játszóra. Eredetileg sétát terveztem kültéri programnak de annnnnnnnyira meleg volt és én olyan hihetetlenül fáradt voltam, teljesen valós félelemként éltem meg, hogy elhagyom valamelyiket. Embert nem hagyunk hátra, inkább a programot módosítunk. A játszó jó döntésnek bizonyult, csak néhány bátor szülő hozta ki csemetéjét (a játszóterünk nagy része egész nap árnyékos, a talaj főleg füves, így hőségriadós napokban is használható) sehol az ilyenkor szokásos tömeg. A fiúk is jól érezték magukat. Maja nem annyira de mivel ő itthon is főleg a karomban tartózkodott volna, maradtunk. Talán nem logikus de tényleg így volt jobb mindenkinek. Ha hazajövünk, Maja dajkálása közben a fiúkat kell leszedegetnem a csillárról, karnisról valamint egymást csépelnék, kellő kültéri program hiányában az esti fektetés is rémálom, takarodó után kezdődik a randalírozás és anya maradék idegeinek végleges felőrlése. Így viszont én sétálgattam, hintáztam Majával, a fiúk pedig játszottak békében, barátkoztak, fogócskáztak, Ádámmal még fociztunk is. Nem azért mert dicsekedni akarok (deeee azt akarok :-D) már Majával a hasamon is tök jól tudom rugdosni a labdát és ha túl messzire Ádám kérés nélkül boldogan rohan visszahozni (és közben jól elfárad hi-hi).
Amíg mi Ádámmal labdáztunk, tőlünk két lépésre Miki békében úszkált (szó szerint) a homokban, nem is nagyon figyelt a külvilágra, amíg a csúszda tetején ücsörgő két kislány, pontosabban ez egyik, elkezdett beszélni hozzá:
- Nem bánthatod a barátnőmet!!! - Miki füle botját sem mozdítva úszott tovább. De Mancika kitartó volt és folytatta a monológot, itt kezdetem figyelni. És mikor már sokadszorra hangzott el a "nem bánthatod" rész Miki pedig még mindig csak néha pillantott föl a lányokra, nem szoktam más gyerekére rászólni, de most nem bírtam tovább:
- Mért bántana? A közeledbe se ment, rád se nézett. - próbáltam Mikit labdázni hívni de ő kitartott a homok fötrés mellett, Mancika pedig végre a barátnőjével kezdett foglalkozni. Később azért oldódott Mancika hozzáállása és egész jót fogócskázott a négy gyerek. Miki dobott pár hasast a fűben, egyszer a csúszdáról lefelé a homokba is belefejelt. Szerencsére az eset csak látványos volt mert addigra a lendület fogyott és épp csak leért a homloka, amire panírként ragadtak a homokszemek. Úgy szép a gyerek ha koszos, vagy nem??? Azonkívül felvágós család vagyunk, van fürdőszobánk, víz is van benne, sőt, gyerek terror helyett "jajkoszosleszel!" használni is szoktuk. Ez ám a fényűzés! Persze azon agyalok egy ideje, hogy a hazahurcolt homokmennyiséget összegyűjtöm és időnként visszavisszük. :-DDD
Ma tanácsadásra voltunk hivatalosak. Mikinek három éves státusz, ovis vizsgálat, Majának csak egy általános méreckedés és vizsgálat.
Odafelé egy nyílegyenes szakaszon bandukoltunk, kereszteződés is csak valahol a messzeségbe. Miki folyamatosan csacsog:
- Meje megyünk? - kérdezi a nyílegyenes utcán.
- Előre.
- Ne láto.
- Akkor nézz előre.
- Megyü dédihez!!! - örömködik (a dédi is arrafelé lakik)
- Nem, most a dokinénihez megyünk. (reggel óta másról se beszélünk)
- Miko megyü dédihez???
- Majd máskor.
- Miko éjü oda? (érünk)
- Nem sokára.
- Meje megyü??? - és kezdte elölről az egészet.
Az eredmények kicsit zavarosak a múlt havihoz képest, valaki nem jól mért de szerencsére nem lőnek vele. Szóval Miki egy kilót fogyott és 5 centit nőtt ezt nem hiszem, egy hónap alatt ezek nagyon hihetetlen eredmények. Még a fejkörfogata is 2 centit csökkent fél év alatt. Tuti valami kánya van a mérésekkel de a lényeg, hogy a gyereknek csillog a szeme és boldog. :-) Valamint megmondta dokinéninek a jelét. Idegenekkel gyakran nem beszél, esetleg fél óra után.
Maja szerény 12 dkg-t hízott és egy egész centit nőtt. Ő nem az a rekord döntögetős fajta de egy lánynál nem hátrány az apró termet. :-)
Most pedig megyek felébresztem a kis mókust. Nem akartam letenni aludni de a délelőtti kirándulás kifárasztotta és elaludt az asztalnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése