Tegnap hazafelé Miki itt a házelőtt meglátott egy lepkét, kicsit megkergette, majd nagyokat nevetve tapsolt neki. Nekem az egész jelenetről a Süsü egy részlete jutott eszembe: "Várj meg lepke, várj meg, lepkepillangó várj meg!"
Délután körtét ettünk, Mikié elfogyott:
- Anya ké mé kőtte. (kérek még körtét) - és az egész jelenethez ellenállhatatlanul pislogott.
Ma reggel Miki megette a reggelit majd ledobta (ejtette?) a kanalat. A tányért a kezembe nyomta majd szurkolni kezdett:
- Kanam, kanam. (kanalam) - nézek körbe keresem, nem találom, Miki már majd kiesik a székből annyira mutogat, végül megtaláltam a hűtő alatt. Miki ezt hatalmas tapssal jutalmazta.
Délelőtt megtalálta az egyik telefont. Felült a parkolóház tetejére, majd fontos beszélgetésbe kezdett, természetesen nagyon komoly arckifejezéssel.
A fiúk fodrászosat játszottak a hajammal. Jól indult, mint egy sztárnak, készült a frizurám, két fodrász dolgozott egyszerre a fejemen, kis szépséghiba, hogy fésű és hajszárító helyett csavarhúzóval és kombinált fogóval dolgoztak. De az én fiaim kreatívak és megoldották :-) Ádám egész belendült az alkotásba, kezdtem hasonlítani egy felizgatott WC kefére. Erre Miki vérszemet kapott és csak úgy puszta kézzel tépkedni kezdte. Miután meggyőződtem róla, hogy van még hajam befejeztük a játékot. Borravalót nem kaptak a fodrászok, remélem egyik sem akar Hajas nyomdokaiba lépni :-D
:DDD
VálaszTörlés