2011.11.01.

Hú mennyi egyes! Alig várom a 11-ét.

De amiért itt vagyok már korán, sötét hajnalban. Maja ma csak 4-kor kelt, micsoda hétalvó! Tegnap már nyafogtam róla, hogy korán kel és továbbra is fogalmam sincs mit csináljak vele.
A következő történik. Felébred, nyöszörög, várok, csend lesz. Örök optimista vagyok, elhiszem, hogy visszaaludt, csend van, béke van, senki nem mozdul, igen alszik, én is alhatok, már majdnem elalszom mikor ismét nyöszörög, aztán megint csend, megint majdnem alszom, sír. Átmegyek megpróbálom itatni, ha elfogadja akkor ismét csend következik, visszabújok, érzem mindjárt elalszom már kábulok, zuhanok, még öt másodperc és alszom amikor:
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - a másik szobából. (ettől tudok a legjobban kikészülni) Szeretném a fejemre húzni a takarót, nem vagyok itt, lementem a térképről de nem lehet, menni kell. Meglátja a vizes poharat, eltolja, dührohamot kap. Mindeközben álmos lehet, mert akárhányszor bemegyek hozzá alvós pózban fekszik, ujja a szájában, csak ordít, és fogalmam sincs mért. MIÉRT?
Van az a módszer, hogy hagyjuk sírni a gyereket de x percenként berohangálunk. A logikáját értem de elképzeltem gyerekszemszögből:
- Jaj végre, meghallott, itt van, felvesz jupiiiii! Hé hova mész? Vegyél fel! Nem hallod, héééé! - Nekem ez olyan mintha direkt cukkolnám: itt vagyok de nem veszlek fel, bibibibi.
Azért minden mindegy alapon megpróbáltam, Maja több mint egy órát ordított a bemászkálásra Miki fölébredt. És reggel 5-kor ismét róttam a köröket a nappaliban. Ezt nagyon szereti, fél kómában a vállamra hajtja a fejét, majdnem alszik de ha megpróbálom visszatenni, ordít. Reggel 7, fél 8-ra jut el oda, hogy el tud aludni. Persze addigra már mindenki ébren van, megreggelizett, kezdődik a nap, Majának pedig a délelőtti szundi ha nem kell oviba menni. Anya ilyenkor már nem alhat.
Félreértés ne essék az összes gyerekem korán kelő, Majától sem várok délelőttökbe nyúló alvást a fél 5 nagyon korai, az óraátállítás miatt a fél 4 pedig kegyetlen korán van! Uuuuuutálom az óraátállítást! Ha még nem mondtam volna (elégszer).

Tegnap este apa azt ígérte alhatok, majdnem összejött. A Leány fél órával tovább aludt. Készítettem neki egy kis tejpépet (Miki koránkelésére működött) elfogadta, az rendben volt de aludni utána sem akart. Persze a reményt meglengette, volt tíz perc csönd és mivel addigra kiment az álom a szememből ide ültem. Aztán az ölembe vettem Maját (ejnye-ejnye gyerekkel a gépnél - megint nem leszek bezzeg anya) mert nagyon szerettem volna befejezni, ha abbahagyom elszáll az ihlet. Nem sokkal később Miki is csatlakozott, bekapcsolta a tévét, rátenyerelt a hangerő gombra, fölcsapta a nagy villanyt. Apát is felébresztette. Imádom a békés, henyélős, semmittevős reggeleket!