2011.10.31.

Még mindig Halloween. Itthon szokás utálni, mert amerikai. Pedig nem. A Halloween eredetileg kelta és vegyült a rómaival, majd a keresztény halottak napjával. Csak egy szokás ami nem kötődik nemzethez, mint a hálaadás nap. Oké a tök tényleg az amerikaiaknál került a képbe de most komolyan, nem egyszerűbb tököt faragni, mint marharépát? Szóval ezen ismeretekkel felfegyverkezve éljen a Halloween. Mért ne ünnepelhetnénk vidáman? Szerintem nem leszünk attól kevésbé magyarok, hogy átveszünk dolgokat más népektől. Kezeket fel aki szereti a pizzát, gyrost, bagettet, hányan rajonganak a kínai ételekért? A karácsony és húsvét sem ősmagyar ünnep. És a Duna mégis tovább folyik. Ráadásul hiszem azt, hogy bármilyen néptől a jó dolgokat átvenni hasznos azoktól mi csak többek leszünk. Szeretem az amerikaiak gyakorlatiasságát, szeretem a távol-keleti népek egyensúly keresését, a japánok szorgalmát, tartását.
Ma boszorkány ujjakat sütöttem. Igazi rémisztő süti Halloweenre, ami rémisztően jó lett. Három napig borzongva nézegettem a képet, aztán elolvastam a receptet és elfogott a "meg kell csinálnom" érzés. Jól sikerült, felvesszük az étlapra.

Tegnap megvettük a fiúknak a téli gumikat. Úgy indultunk el, hogy mindegy csak ne legyen egyforma. Nem szeretem őket egyforma ruhába öltöztetni, mert csak. Aztán a kínálat befolyásolta a döntést. Volt olyan ami jól nézett ki, könnyen felhúzták, kényelmes, tetszett nekik és volt olyan ami nem nézett ki olyan jól, a felhúzással küzdeni kellett. Vajon melyiket választottuk? Az egyformát. Majd ragasztok bele jelet.

Maja korán kel. Múlt héten pár napig egész ügyesen 6-ig aludt, utána egy szűk órát csöndesen heverészett az ágyában. Aztán valami elromlott és elkezdett fél 5-kor kelni, ráadásul rögtön a társaságomra vágyott. Trükközés a visszaalvásért nem működik. Megpróbáltam a vizet a kezdeti sikerek után egyre dühösebb lett és már elfogadni sem hajlandó. Mellettem feküdni nem hajlandó, leülni játszani nem akar de még csak székre sem ülhetek, az túl alacsony a popsijának. Szóval karomba tartva sétálgatunk a nappaliban föl-le. Mire a fiúk fölébrednek már nem érzem a derekam. Az óraátállítás óta fél 4-kor kel, reggel ötkor a napi mozgásigényemet már kielégítettem. Miki fél 6-kor szokott csatlakozni hozzánk.
De ma újat tanult a legkisebb mókus: integet. Még kicsit akadozik a dolog de kétségtelenül tudatosan csinálja. Minden integetésre ő is lelkesen hadonászik.

Vasárnap a mamámnál ebédeltünk, terv szerint a fiúk maradtak volna aztán mégis hazajöttek. Ma reggel azzal keltek, hogy ők a dédihez akarnak menni. Délután a papa eljött értük. Még épp csak elkezdtük élvezni a csöndet és békét amikor kis mókus telefonált és sírva haza akart jönni. Pedig egész nap ő akart menni a legjobban, pakolt, csomagolt. Papa hazahozta. Ennyit a békés egy gyerekes napokról. Elkezdtem félni mi lesz jövő héten az oviba.