2011.11.18.

Tegnap az oviból hazafelé már az út nagy részét letudtuk amikor észrevettem, hogy Ádám kezéből hiányzik a kacsa. Enyhe pánik fogott el, mi lesz ha nem találjuk meg: világvége, és borzalmasan mérges voltam, hogy most a teljes menetfelszereléssel vissza kell fordulni, keresgélni. Miközben fél szemmel az utat vizslattam, másikkal a Ádámot figyeltem, próbáltam Miki folyamatos csacsogására értelmesen válaszolni (gyakran nem sikerült) és még a járdát keresztező utakon is körbenézni, azon gondolkodtam mikor láttam utoljára a gyerek kezébe. Próbáltam meggyőzni magam, hogy az oviban maradt a padon és akkor tuti megtaláljuk de sajnos szinte majdnem biztos voltam benne, hogy a kapun kifelé jövet még a kezében volt. Tehát mentünk visszafelé rendületlenül és akkor az ovitól egyetlen háznyira megtaláltuk a földön. Boldogság, megnyugvás, örömtüzek, ütemes vastaps és ismét elindultunk haza. Miki folytatta a csacsogást, én figyeltem Ádámot és a kacsát és az utat és a forgalmat, Maja a sapijával küzdött, közben néha állon vágott. Szerintetek mennyire örültem mikor végre gyerekestül, kacsástul, kutyástul beestünk a lakásba és becsukhattam magam mögött az ajtót? Rögtön új törvényt alkottam, ezentúl a jószágok csak és kizárólag táskában utazhatnak.
Ádám ugyanis a múlt héten is megszívatott a kacsájával, a gyerek mentségére nem szándékosan. Apával mentek reggel oviba a lépcsőházban még a kezében volt. Kicsit később apa telefonál, hogy a kacsa otthon maradt de most ő tüdőszűrőre megy ha hazaér átszalad vele az oviba. Engem a szívroham kerülgetett, mert tudtam, hogy a lakásból kacsával távozott, Maja már 15 perce aludt. Mire apa hazaér a tüdőszűrőről, valaki szemétnek nézi a kacsát vagy kutyajátéknak (kedvelt kutyasétáltató hely az ovi felé vezető út). Szóval vettem egy nagy levegőt és olyat csináltam mint még soha, rázártam a biztonságba alvó Majára az ajtót* és végigrohantam az oviig, meg vissza, 10 perc múlva már itthon is voltam de a kacsa nem lett meg. Maradt a remény, hogy kacsa az oviban esett be a pad alá és ismerve a pasik keresési technikáját (áll a szoba közepén: anya hol van a kulcsom/telefonom/kacsám/helikopterem/akármim?), nem vették észre. Mikor apa hazaért bementem az oviba és bizony a kacsa ott heverészett a pad mellett a földön.

* Ez volt az a helyzet amikor az egy eltévelyedettért ott kell hagyni a nyájat, főleg, hogy biztonságban volt. Mikor hazaértem bekukucskáltam hozzá, békésen szuszogott. De isten bizony ilyet nem csinálok kényelemből, pedig tök jó lenne egyedül pl. boltba menni amíg alszik. A boltot látom az ablakomból de akkor sem teszem.

Ma reggel igen határozottan kellett kiállnom az új törvény mellett de sikerült, kacsa és kutya is táskában utazott.