2011. november 17., csütörtök

2011.11.17.

Jó dolog a szülinap, jövő héten is tartok egyet! Az apukámtól kaptam Boci csokit, az embertől étcsokikat és még virágot is kaptam:
A rózsa a kedvencem, milyen szerencse, hogy 3 pasival élek!

Az oviban is zajlik az élet. Ádám kedden egy harapással a karján jött haza. Mondtam neki, hogy legközelebb ne hagyja magát, szaladjon el, játszon mással. Tegnap egy horzsolás volt a fején, harapós Ödönke fejbe vágta*, Miki ezt meglátta odament és Ödönkét ütötte meg. Magamban piros pontot kapott a gyerek de azért neki azt mondtuk nem szabad verekedni. Aki őket akarja bántani, hagyják ott, játszanak egymással. Kíváncsi vagyok ma mi jut.
Kezdem unni, hogy az én fiam az áldozat, ez már a harmadik Ödönke aki sportot űz Ádám macerálásából és fogalmam sincs, mit mondjak a gyereknek, hogy hatékonyan le tudja őket szerelni. A legkézenfekvőbb, persze az "üss vissza" ebből az lett, hogy mikor Ödönke ellökte, Ádám ökölnyi kavicsokkal dobálta meg. Mindketten büntetést kaptak ami jogos de megpróbálta nem hagyni magát mégis ráfázott. Ha passzívan arrébb megy, Ödönke sosem hagyja abba a macerálást. Tehát mit tanul meg, akármit csinál, úgyis megszívja. Éljen!

* Az eset nem egészen tiszta, Ádám azt mondta, Ödönke megcibálta a sálját és ő így esett el, akkor ütötte be a fejét.

Ádámot beírattam néptáncra, nagyon tetszik neki! Igazából tornára is beírattam, pontosabban jelentkeztünk és úgy döntöttem azt fizetem be amelyik jobban tetszik a gyereknek. Ez a tánc lett. Ennek nagyon örülök és év végén lesz egy bemutató ahol megmutatják mit is tanultak.

Miki kesztyűt kapott. Készítettem hozzá akasztót, hogy be lehessen fűzni a kabátba, így nem kell kóbor fél pár kesztyűket kutatni az ovi udvaron, a pad alatt, úton-útfélen. Az akasztót hozzáöltögettem a kesztyűhöz, ez barom nagy tett tőlem mert uuuuuuuuutálok varrni. Miki még aznap este kitépte. Elszámoltam tízig, húszig, százig és takarodó után vissza varrtam.

Majának tegnap kibújt a második foga. Tudom ezt már kb két hete is beharangoztam de az az igazság, hogy utána a fog eltűnt, tegnap viszont teljes szélességében előbújt.

Ádám olvas, egyre jobban érdeklik a könyvek. Ja és a képen nem látszik, hogy ez egy német nyelvű mesekönyv. Maja is tud olvasni, ha meglátja a kezemben a babakekszes dobozt, majd kiugrik a pelenkájából. :-DDD
Amikor az öcsém nálunk jár.
Maja a háttérben szerényen pislog: "Ezeknek elment az eszük!"
Maja és a sajt

Tegnap iskolába voltam. Nem tanulni, beiskolázni. Juj ez nagyképű volt. Szóval Ádám jövőre még nem megy suliba de ezt az évet arra szeretném használni, hogy véglegesen kiválasztom hova is fog menni, így jövőre nem kell kapkodnom csak elmegyek beiratkozni a kiválasztott helyre. A kör igen szűk Waldorf vagy a város egyik legerősebb hagyományos iskolája. Nagy a kontraszt a két intézmény között de az az igazság a hagyományos iskolák között elsősorban földrajzi különbséget látok. A követelmények nagyjából hasonlóak. Az utóbbiban voltam tegnap tájékoztatón/fórumon/szülőin (ahogy tetszik). Anyu itt dolgozik ezért sok információ nem volt új csak másoktól hallottam, az iskola hagyományos de ennek keretein belül nagyon gyerek centrikus, igen vannak elvárások, teljesíteni kell de a tanárok ezt nem kényszerrel érik el. Egy tanító pár viszi végig a gyerekeket negyedik osztályig. Az iskolában fő vonal az angol nyelv ezt első osztálytól kezdve tanulják, mindig életkornak megfelelő szinten. Alsóban tananyagként van jelen a néptánc, ahol nem csak táncolnak, hanem a hozzátartozó népszokásokkal is ismerkednek, erősítve a magyar identitást őrizve a hagyományainkat. Több féle sportra van lehetőség, a számítástechnikai park korszerű. Délután szakkörök működnek, ahova a gyerekek kedvük szerint csatlakoznak, nem kötelező egész éven keresztül agyagozni járni ha 3 alakalom után nem tetszik, akár mindet végig próbálhatja, váltogathatja kedve szerint*.
Az iskola nagyon eredményesen szerepel városi és országos tanulmányi, sport versenyeken. Tanulmányi eredményük sok éve benne van az ország 100 legjobbjába legutóbb 28. volt. Két évente a felsősök Angliába mehetnek tanulmányi kirándulásra, ott helyi családoknál laknak, helyi iskolába járnak és természetesen várost néznek, világot látnak.
Ez mind szép és jó dolog, nekem is tetszik de még mindig nem tudom, hogy Ádámból ez a közeg kihozza-e a legjobbat.

* Gyerekként utáltam mindenféle szakkört és különórát, mert a toborzást azzal kezdték, hogy aki most jelentkezik annak életfogytig de év végéig mindenképp járni kell punk-tum. Aki mégis kijelentkezett arra hetekig ujjal mutogattak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése