2011.11.10.

Képzeljétek jön a világvége, megint. Az ismeretterjesztő csatornákon már egy éve harsogják, hogy 2012-ben tuti világvége lesz mert a maja naptár addig van számozva. Rettegés helyett kétkedő kérdéseim támadtak.
* Mi van ha ott unták el a naptár írást? Munka közben egyszer csak összenéztek:
- Hol is tartunk?
- 2012.
- Húúú az nagyon messze van, mi már úgysem érjük meg. Hagyjuk abba és menjünk bulizni!
- Jóóóóóóóóó!
* 1999 és 2001 között kb 3 világvége maradt el.
* És ha tényleg eljön, akkor mi van? Úgysem tudunk tenni ellene semmit. Majd lelakatoljuk a Földet és kirakjuk a "ZÁRVA" táblát.

Amíg várjuk a világvégét néhány pillanatkép a Szabó család életéből.

Az ovi felé vezető járdát több helyen is feltúrták, ráadásul jó közel egymáshoz. Az első lyuk már nagyjából egy hónapja tátong, ámulatba ejtve pihéseimet minden alkalommal, amikor arra járunk, vagyis naponta kétszer. A gödörbe minden alkalommal be kell nézni. Anyát közben a szívroham kerülgeti, nehogy beleessen valami vagy valaki. Persze nekik ez a világért sem mondanám, helyette megtanítottam nekik, hogy a fóliaszalag alatt nem szabad átbújni, a gödröt csak messziről csodáljuk, nem rugdossuk bele a szemetet/földet. Pontosítok ezek megtanulása folyamatban van, minden alkalommal végig sorolom, lassan előfordul, hogy betartják, talán mire végre betömik őket és megszűnik a csodálni való addigra a leckét is elsajátítják.

Valamelyik este egy ronda barna lepke támadott meg. Apa nem volt itthon, sikítozva rohantam a puskáért (rovarirtó), a fiúk lelkendezve körbeállták: "pijjjangóóóó!!!". Lelőttem. Kicsit tántorogni kezdett. Nem akartam az egész lakást összefújni a vegyszerrel, fogtam egy papírt, alá raktam majd ahogy összecsíptem, még mindig mászott így jól megijedtem és elejtettem. Majd újra próbálkoztam és sikerült kidobni az erkélyre. Az akció közben sikítoztam egy sort, pedig igazán próbáltam visszatartani, de egyszerűen borsózik a hátam a ronda ízeltlábúaktól. Cserébe a fiúknak elmagyaráztam, hogy a pillangónak szépséges színes szárnyai vannak, a ronda barna lepkéket pedig kilakoltatjuk.

Pár hete új sporttal tartom karban magam. Maja reggel 4 és 5 között ébred minden kísérletem ellenére ilyenkor csak úgy hajlandó csöndben maradni ha a nappaliban sétálgatok vele. Aztán este 5 körül újra kezdődik a nyüglődés és nagyjából 7-ig ismét sétálgatok vele. Lassan előterjesztem a GYED-em kilométer alapú számlázását. Valamint pótlékot kérek, mert fáj a karom a kicsi popsi tartogatásától, a derekam az egyensúlyozástól, a lábam terheléses járkálástól, plusz hirtelen forduláskor a fejével jól állon vág és a kezével csipkedi az orrom, az arcom, a nyakam, amit elér. A fent vázolt edzés nagyjából napi 4 óra, plusz amíg az oviba megyek akkor is magamra kötözöm. Asssszem lelkiismeret furdalás nélkül kihagyhatom a "hogyan szerezzük vissza alakunkat szülés után" leckét.

Azért ne csak nyafogjak. Maja lassan de biztosan átmegy zabagépbe. Már képes megenni ebédre egy egész üveg babakaját, 1,5 hét alatt elpusztít fél kiló tejpépet, gond nélkül lecsúszik egyszerre egy egész alma, pillanatok alatt eltüntet egy babakekszet.
Összehasonlításként pár adat a kezdetekből: egy üveg babakaja 4 evés, fél kiló tejpép 1,5 hónap, egy uzsonna negyed alma vagy még annyi sem.
Szóval most végre elkezdhetek főzni a Leánynak. Jobban szeretem ha azt eszi amit én főzök és kész.

Gyerekszáj:

- Ádám öltözzél, megyünk Mikiért az oviba.
- Mé(r)t?