Mikor Ádám megérkezett (épp csak átlépte a küszöböt) elkezdődött a szokásos egymás macerálása, visítás, dübörgés, ordítás. Merészet gondoltam. Várat készítünk, rögtön kettőt, majd beköszönt a béke amíg lovagosat játszanak és szomszédolnak, esetleg sárkányra vadásznak és hercegnőket mentenek. Juj de szép terv volt! Az eleje ment mint a karikacsapás, majdnem. Felvezettem a fiúknak a programot, gyorsan összekapkodták az autókat felsorakoztak segíteni. Fogtam a szikét vár formára vágtam a banános kartont, jó vastag, küzdöttem vele rendesen. Eredeti terv szerint fonalat akartam fűzni az ajtóba, hogy élethűbb legyen de a folyamatos "miko jesz kész?" kérdések közepette nehéz alkotni, valamint pont elég szorosra sikerült, megállt magától is. Az állandó türelmetlenkedés miatt elmaradt a bástya kialakítása is. Ez egyik pihést sem zavarta. A banános karton nagy előnye, hogy gyárilag lyukas a lőrések/ablakok adottak. Készítés közben említettem a fiúknak, hogy a kész várakat lehet dekorálni de ezt hamar elengedték a fülük mellett, így csak az ovis jelüket firkáltam rá felségjelzésként. Mikit ez sem tartotta vissza, lelkiismeret furdalás nélkül amortizálta Ádám várát is. Az amortizációt egyébként már készítés közben elkezdte, többször is vissza kellett szereznem, hogy legalább amíg készül addig ne tépje szét. Amikor elkészültek a várak, rövid percektől eltekintve várastul dübörögtek, visítoztak, ordítottak. Szó sem volt lovagosdiról, sárkányokról, hercegnőkről.
Félidőben. Mikié már kész.
A várurak, ez volt az utolsó pillanat amikor még épségben voltak a várak.
Terhelés teszt: Miki hintázik a dobozba izé, bocs várba.
Tíz perc múlva: már tépkedi.
Volt 3 perc amikor játszottak vele. Az én modern lovagjaim parkolóháznak használták és igazából 
annyira nem is bántam, hogy nem kezdtek kardozni. Akkor lehet kő kövön nem marad a lakásban.
Miki vára 20 perc múlva picit megviselt.
Boltost játszottak, a leesett darabokból pénz lett. Miki a vásárló, Ádám épp követelőzik:- De sok pézt adjá!
A várak alternatív felhasználása 1,5 óra múlva.
Pörögtek vele a szobában.Talán így már érthető mért nem törtem magam annyira a felvonóhíddal, bástyákkal és egyéb csinosításokkal. Ha még nem mondtam volna (elégszer) nem vagyok maximalista és egyáltalán nem láttam értelmét hosszasan pepecselni valamivel amit a pihés az első mozdulatával letép. Az meg úgy milyen játék ha nem engedem hozzányúlni nehogy szétszedje.
A karomból Maja is nagyon érdeklődött de ahogy beleért a feneke elmúlt a lelkesedés.
Pedig a fiúk igazán jó vendéglátók voltak, hoztak neki párnát, kistányéron sütit vagy ebédet, már nem emlékszem és egy csörgőt is játéknak. De ő csak ki akart jönni.A vár ötletét ITT találtam.
Ez nem ide tartozik de meg kell mutatnom:
Diavetítőt kaptunk, gyorsan ki is kellett próbálni. Ádám elbűvölten nézte, Miki is néha de legalább, többnyire csöndben, elfoglalta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése