2011.11.07.

Ádámmal ma voltunk a Baromi Hosszú Nevű Bizottságnál ahol az én fiamat beszéd ügyben vizsgálták. Csak tavaly szeptember óta vártuk ezt a vizsgálatot és mivel Ádám iskola kezdése még nem kötelező, ha rajtuk múlik még mindig ülnének a dolgon. De anyu résen volt, megszerezte a telefonszámukat én pedig 3 hétig a nyakukra jártam végül a mai napra beszorítottak minket.
Az eredmény röviden: hivatalos papírom van róla, hogy a gyerek logopédiai fejlesztése indokolt. Hurrá, ezt eddig is tudtuk. Írtak még pár dolgot a papírra ami nem rám tartozik és olyat is aminek a jelentését csak sejtem. Ezt a papírt el kell vinnem az oviba, a továbbiakat ott fogom megtudni és iskola kezdés előtt várnak vissza kontrollra. Szóval egyenlőre nem érzem, úgy, hogy előrébb lennénk de bízom benne, hogy az oviban megkapom a hiányzó válaszokat.

Mindezt megtudni persze nem volt egyszerű. Reggel 8-ra kellett menni, ezért úgy terveztem 6-kor mindenkit felébresztek, kakaséknál csak Ádámot kellett ébreszteni. Mikit leadtuk az oviba, ettől nagyon féltem. Az utóbbi 3 hétben összesen két napot volt oviba, tegnap mikor beszéltünk róla, határozottan nem akart menni. Reggel még mindig nem akart menni aztán emlékeztettem, hogy ő a levélfelelős (hétvégén színes leveleket szedtünk), fontos feladata van, így kedvet kapott. Az eredményt gyorsan meglovagolva összekaptam a bandát és indultunk. Ott egészen simán ment minden, pedig olyan korán mentünk, hogy még csak a gyűjtő ügyelet működött az ovi másik szárnyába. Nem voltam túl nyugodt ahogy átkísértük "szomszédolni" de ő egész bátran bement a csoportba, az ablakból nagy mosollyal integetett.
Ádámmal mentünk tovább, pont jól jött busz így fél 8-kor már ott voltunk, 8-kor minket hívtak be először. Itt derült ki, hogy egész sor különböző vizsgálat vár. Az első orvosi volt, szinte a fogantatástól kérdezgettek Ádám fejlődésével kapcsolatban, a dokinéni megvizsgálta a látását, hallását, reflexeit, lényegében mindent megcsinált. A második vizsgálaton képeket kellett megneveznie az egész jól ment többet tudott mint nem. Egy csomó általános kérdésre kellett válaszolnia (hogy hívják, apát, anyát, hol laksz, hány éves vagy, stb.) ezeket itthon szoktuk gyakorolni de gyakran nem válaszol vagy rosszul válaszol, most is, legalább az eredmény hiteles volt. Ami a legjobban ment az a mutogatás. Egy képes füzetet lapozgattak amiből meghatározott dolgokat kellett megmutatnia. Olyan tárgyakat, cselekvéseket is felismert ami engem is meglepett.
A harmadik vizsgálatra csak őt kérték el, engem utána tájékoztattak, az egy IQ teszt volt, 107 a gyerek IQ-ja* ami nagyon jónak számít, passzív szókincse korának megfelelő, aktív szókincse, ... hát izé, szerény végül is ezért mentünk oda és beszédgátlása van. Azt én is észrevettem, hogy idegenek előtt nem mindig akar beszélni, vagy nem arról amiről kérdezik.
Minden vizsgálat 20-30 perc volt kettő között kb 10 percet vártunk plusz az eredmény ismertetése, szóval röpke 3,5 óra volt a dolog. Maja közben a várnál jobban teljesített. Sajnos apa ma hosszú hétfős és hosszú hétfőn meghalni sem szabad. Azon a napon ott kell lenni és kész. Így jobb híján Maja is jött velünk. Kapott egy sípolós egeret, aminek leadását távozás előtt ellenőrizték, nem mintha meg akartam volna tartani. Egy darabig ücsörgött az ölembe aztán sétáltunk. A biztonsági kamera ma délelőtti felvétele főleg rólunk fog szólni. És még kb. 20 percet szundikált is a kezemben. Hazaérkezéskor ebédelt, azóta alszik.
Ádám is jól bírta a feléje irányuló érdeklődést. A vizsgálókban minden játékot elpakolt maga után, ügyesen válaszolgatott és a váróban is szépen elfoglalta magát az ottani játékokkal.

* Ezzel az IQ dologgal nem igazán tudok mit kezdeni. Mármint úgy általánosságban. Valahol egyszer azt a magyarázatot hallottam, hogy az IQ teszt (az általános) a probléma megoldó készséget méri. Eddigi tapasztalataim szerint Ádám probléma megoldása főleg a vonyításból áll. Ha valami nem sikerül, Miki belegyalogol, esetleg szimplán leesik, nekiáll visítani. Na nem baj, azért milyen baromi jól lehet majd a homokozó szélén dicsekedni ezzel a számmal. :-DDD

Gyerekszáj:

Tegnap rizs és hús volt az ebéd, az ismertetéskor Ádám kijelentette, hogy ő nem kér husit, mert nem szereti. Ez nálunk időről időre előjön, nem szoktam nagy feneket keríteni a dolognak ha kér kap, ha nem akkor nem. A beszélgetés végén Miki hozzátette:
- É csak a dédiné szeete huhit! (csak a dédinél szeretem a husit) - én is jobban szeretem amit ő főz de most a sajátommal kell beérnünk - :-)
Mire az ebéd az asztalra került Miki ezt elfelejtette és szép nagy adagot elpusztított ebédre. Ádám tartotta magát és csak rizst kért abból is csak csipegetett. Még maradt belőle mára is de most egy szó nélkül belapátolta a húst is.

Miki reggel nézi ahogy öltözöm:
- Ana nincs rajta(d) cici! - pedig esküszöm rajtam volt! :-DDD (szerintem a melltartómra gondolt, mert amikor felhúztam, megnyugodott).