2011. november 25., péntek

2011.11.25.

A héten apa szabadságon van, így én is, rohangáltam, ügyintéztem.
Szerdán iskolába voltam, beszéltem egy nagyon szimpatikus tanárnővel sajnos ő jövőre kap elsősöket, így Ádámot nem fogja tanítani. Ez akkora bánat nekem, hogy újra elkezdetem azon gondolkodni, mi lenne ha mégis suliba vinném jövőre. Még nem kapkodok, várom az ovis iskolaérettségi vizsgálat eredményét, aztán döntök.
Csütörtökön is iskolába voltam, akkor egy olyan tanárnővel beszéltem aki a két év múlva kezdő elsősöket fogja tanítani. Ő nem volt szerelem első látásra de nagyon tetszett amit mondott. Pillanatnyilag úgy gondolom Ádám nála is jó helyen lesz.

Ma az oviba karácsonyi készülődős nap volt. Délután mentem a pihésekért és építettünk egy mézeskalács házikót. Ádám volt a főépítész, ő segített az összeállításnál, Miki kapta a dekor részt, ő festette pirosra a tetőt, a habdíszítést rám hagyták. Igyekezetem olyan hatást elérni, mintha valódi hó lepte volna be. Jó móka volt, tetszett a fiúknak és a körülményekhez képest a ház is egész jó lett. Ádám garázst és kerítést is akart hozzá készíteni de nem voltak megfelelő elemek. Megbeszéltük, hogy majd készítek tésztát és itthon pótoljuk. De lehet az egész házat újra gyártjuk mert nagyon vékony és puha a tészta. És keresek valami biztonságosabb ragasztót mert a karamellel idén is megégettem az ujjam.

Haladunk az életre neveléssel. Ott tartunk, hogy verekedést nem kezdeményezünk de védjék meg magukat, sőt egymást is. Ők ketten vannak, fogjanak össze. Minden nap megkérdezem a pihéseket verekedés ügyben, állítják, hogy visszaütnek Ödönkének. A héten volt egy fröcskölős eset amikor Miki cserébe megütötte. Mondjuk Miki a talpra esettebb fiam.

Gyerekszáj:

Miki mutat egy hatalmas fekete foltot a papíron:
- Ana né, nuszi!
- Hol van a nyuszi? - erősen meresztgettem a szemem.
- Há ebújt! (elbújt)

Apa kitartóan beszélni tanítja Maját. Pontosabban csak az "apa" szót akarná hallani tőle:
- Mond szépen apa. - Maja időnként hadonászik vagy vigyorog illetve ezeket kombinálja de nem mond semmit. Miki is gyakran tanúja a leckének. Egyik hajnalban csoportosan ücsörgünk az ágyba, Maja már túl a reggelin, Miki épp nem akart reggelizni, anya félkómában. Miki Majával szembe ül:
- Mod szépe Miki!

És az utolsó aranyköpés Mikitől:
- Ha nagy lesze pisiok! (ha vissza tudod tartani addig :-D) És visze Ádámot oviba, meg Majat is!

Valamelyik délután télapósat játszottunk. Ádám kirohant az előszobába onnan kiabált:
- Kud be szemed! (csukd be a szemed)
Aztán berohant és mindenki elé lerakott egy autót, mi pedig örültünk. Ezt megismételte még jóóó sokszor, egyre több autót kaptunk egyszerre a legtöbbet én kaptam. Egy egész hegynyi autó heverészett előttem. Aztán Miki is télapó akart lenni, ő is kirohant, majd be, elém dobott egy autót, Ádám elől pedig fölkapott hármat. Smucig télapó. :-)

Ádám:

gumikucor - gumicukor
hopa - holnap
fütez - füzet
kiag - csillag
posi - popsi
tupa - csupa

Miki:

cupor - cukor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése