2011. november 3., csütörtök

2011.11.03.

Mikivel az élet csupa pihenés és szórakozás. Vagy mégsem? Maja macerálása már teljesen alap tevékenység. És igazából haragudni is nehéz rá, mert nem rosszindulatból csinálja, szeretgetni, játszani akar vele csak épp tank módon. Ölelgetés közben szorongatja, a hátán akar lovagolni (Ádám hátán szokott) olyan dolgokat ad a kezébe ami szúr, meg akarta mérni és kezdte a nyakára tekerni a mérőszalagot.
Tegnap tovább színesítette a palettát egy kis kukázással, pedig azt hittem (naiv liba) már kinőtt belőle. Egész délután a kukából csórt ki bármit amit elért, egyszer még egy szál tésztát is, amit természetesen rögtön enni kezdett. A tésztát mosogatás után a lefolyóból pecáztam ki brrrrrr.
Ja és igazi csempész a gyerek. A játszóra nem szabad kisautót vinni, ez a szabály. Indulunk, már nyitom az ajtót, ő még visszasündörög a játékos polcra és a zsebébe rejt egyet. Kétszer is bepróbálkozott és hajszál híján sikerült is neki.

A játszón egy lelkes nagypapa segíteni akart Mikit betenni a hintába de Miki ezt nem szereti. Szóltam is a bácsinak, mire ő küldetésének érezte antiszociális gyerekem idegenekhez szoktatását, felkapta, berakta, ráadásul át is ölelte nehogy kiessen a hintából. Kis mókus itt már visított mint akit nyúznak. Nagypapát még háromszor kellett megkérnem, hogy hagyja békén. Utána Miki kicsit hintázott, majd kézen fogott, sétáltunk. Nagypapa utánunk szólt, hogy engedjem el a gyereket szaladgálni. Itt már nekem is kedvem lett volna visítani. Miki ismeri a játszót, az egész nyarat ott töltöttük, ha nem figyelek még a kapun is képes lenne kilógni. De egy ilyen sokk után teljesen normális, hogy nem akar mellőlem elmenni. Mivel nagyon nem volt kedvem a játszón így körözgetni a napi szabad levegőzés céljából elmentünk sétálni.

Gyerekszáj:

Indulás előtt mindenkit elküldök pisilni. Miki már a nadrágját húzza, rám néz:
- Ana te hótá pisini? (voltál pisilni)

Reggel kivettem az élesztőt a fagyasztóból és Mikire bíztam a kicsomagolását (ezt igazi kiváltságnak tekinti, gőzöm sincs mért).
- Hú, hideg! - leteszi - fő ke hidegedni!
- Segítsek?
- NEM!
Birkózott vele de megcsinálta.

1 megjegyzés:

  1. Ez a nagypapi típus nekünk is megvan ;)Meg hasonló anyukák is ;) Mi is rengeteg időt töltünk a játszón, úgyhogy elengedhetetlen néha a konfrontálódás. Tudom, hogy az embert bántják ezek a dolgok, de amit tudsz tenni, hogy megpróbálod minél hamarabb elfelejteni és nem foglalkozni vele (tanácsot egyébként nagyon jól tudok adni, de a valóságban béna vagyok még a saját tanácsaim megvalósításában is:) A papesz meg hadd örüljön magának, hogy milyen okos ;)

    VálaszTörlés