Hétfő
Mikit kicsit elveszettnek éreztem ahogy a nem megszokott csoportszoba előtt állt. Így kivételesen engedélyeztem, hogy a kezében szorongatott kisautó vele maradjon egész napra. Megígérte, hogy vigyázni fog rá. Délután nagyjából köszönés helyett azzal fogadott, hogy az autója elveszett. Azóta is keressük. Talán egyszer meglesz.
Ádám zsákjában két hete egy kis piros autó lakik keressük a gazdáját. Ha nem lesz meg egyik sem akkor cseréltünk.
Ádám tudja melyik a jobb és a bal oldal. Több olyan feladatot is kapott, hogy tedd a jobb kezed a jobb füledre/térdedre/válladra, és ellenkezőleg. Mindent hibátlanul megcsinált. Ez azért meglepő nekem mert itthon ilyet nem szoktunk csinálni. Tudom szégyen de ha hirtelen kell megmondanom, fogalmam sincs melyik a jobb és bal kezem. Cserébe nem vezetek autót, nem is áll szándékomban, tehát potenciálisan megmentem városom gyalogosainak életét. Így ehhez a leckéhez nem én vagyok a hiteles tanár, nem is foglalkozom a kérdéssel. Mint kiderült a gyerek tudása ezen a téren kiváló én továbbra sem fogok ezzel foglalkozni.
Ádám kifigyelte, hogy fürdőt takarítottam, alig egy órával utánam a WC kefével gondosan áttörölt mindent.
Mintha jót tett volna a fiúknak a különlét, délután egy teljes órán keresztül békében játszottak. Nem együtt de legalább nyugi volt. Csak ültem köztük a szőnyegen, Maja körülöttünk matatott, ők autóztak én pedig élveztem, hogy nem kell folyamatosan szétszednem őket. Miki aztán este véget vetett az idillnek. Pakolás közben felvisít:
- Pisini keeee! (azzal a hangsúllyal amiből tudom, hogy már késő) - azért minimális károkkal megúsztuk csak pár csepp volt a padlón és a nadrágja lett foltos. Fogta a rongyot, hogy feltörli.
- Ha kész vagy tedd a rongyot a mosdóba. - én visszamentem Ádámnak segíteni pakolni. Miki közben eláztatta az egész fürdőszobát. Amíg feltöröltem, kiborogatta a kisautókat amit Ádám összepakolt.
Ádám két napja cikk-cakk-ban jön haza az oviból. A hazafelé út nagy részét azzal töltöm, hogy "Ádám egyenesen menj!" és a szívroham kerülget, mikor éles szögben az út felé kezd hasítani. A járda és az út között a füves sáv csak két lépés, a forgalom nagy, mindenki akkor jön haza, a gyerek homlokán nincs LED kijelző: járda szélén megállok felirattal. Egy autós bármikor beletaposhat a fékbe. Vagy a gyerek mégsem áll meg, sajnos Ádám időnként még mindig kiszámíthatatlan.
Kedd
Kísérleteztünk. Ádám újságában találtunk egy érdekes, biztonságos kísérletet: 1 kis kanál szódabikarbóna, a kis kanál folyékony szappan keverékére kell önteni fél citrom kifacsart levét, majd nézni ahogy fölhabzik. A kísérlet előkészületei izgalmasabbak voltak, a habzás már csak engem érdekelt. Elkérték a citrom héját, rágcsálás közben Miki:
- É ne szeete citmoj.
- Hagyd ott.
- Szeete citmoj!!! (imádom a határozott pasikat)
Kezd habzani
És a csúcsSzerda
Ma bevittem az oviba a hétfői vizsgálaton kapott papírt. És igen, számomra megnyugtató módon helyére kerültek a dolgok.
A vizsgálatról az ovi kap egy részletes tájékoztatót, ebben benne lesz az is az ovinak mi a teendője Ádámmal. Valamint a logopédus heti egy egész órát csak vele fog foglalkozni. Beszéltem a logopédussal, megnyugtatott, hogy Ádám beszédhibája teljesen kezelhető, mire iskolába megy minden rendben lesz. Jövő szeptembertől pedig iskola előkészítőbe is fog járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése